RIDE 5 teszt – Újgeneráiós lovaglás

A Milestone már ötödszörre hozza el nekünk a RIDE szériát, ami próbál elszakadni a licenszelt MotoGP és Superbike féle versenyzésektől és kicsit könnyedebb megközelítésben hozza el nekünk a gázkarok sutkázását. A 2015-ben indult széria folyamatos fejlődést mutat, vajon tudják tartani ezt a tendenciát az ötödik részre is?

A széria kapcsán a Metacriticen jól nyomon követhető, hogy az első RIDE 65-70% körüli értékelései a negyedik részre már 75-80% között mozogtak, a RIDE 5 pedig végre meglépett néhány nagyon várt megoldást, így további minőségjavulás bódító illata terjeng a levegőben az égett gumiszag árnyékában. Arról nem is beszélve, hogy azt is sikerült megélnünk, hogy a Milestone végre a legújabb generációs konzolokra készített játékot. Na, de mivel a már jól ismert olasz brigádról van szó, így csodát természetesen ezúttal se várjunk.

Nagyon hatásvadászok akartak lenni az alkotók, elvégre az első mélyvizes próba körünket egy narráció vezeti fel, ami a motorozás mikrorezdüléseinek jelentőségéről és ezen szenvedély romantikájáról dünnyög szexin egészen a gyomrunkban repkedő pillangókig és a merevedést kiváltó benzingőzig. A kampány során olykor-olykor feltűnik ez a monologizálás, ha valamilyen nagyobb összecsapáshoz érkezünk, valamelyest feldobja az amúgy talán enyhén száraz kampány módot. Leaderboard pointokat kell gyűjteni, hogy megnyíljanak az új motorok vagy egy-egy Unique Bike-ot is felszabadíthatunk.

A RIDE 5 egészen erős számokban, nyilván nem egy Forza Motorsport, de 20 hivatalos gyártótól (Honda, Yamaha, Suzuki, Ducati, Aprilia, KTM, BWM) a 270 valódi motorkerékpár az nem egy rossz számadat. A pályák terén is jól hangzik a 44-es mennyiségjelző számérték, de itt már benne vannak a valós ívek mellett a fikciósak, azaz a csapat által kreált különlegességek is. Sőt a korábbi részek kínálata van jelen nagyon nagy mértékben, alig készítettek újabb aszfaltcsíkokat, pedig az olyan alagutakkal és egy méretes kanyarodó híddal felvértezett pályákra nagy szükség lenne, mint a Hawaii szigetére tervezett Blue Wave Circuit.

A fejlesztők részéről történt ezúttal egy komolyabb engedmény tétel, ugyanis aki szeretné élvezni a RIDE-olást, annak már nem kell szétszopnia magát, nem gyalázza meg és veszi el a kedvét a kerékpározástól a rendszer. Egy olyan mesteri paraméterezhetőséget és a gép által felajánlott nehézségi szintet biztosítanak, amivel minden játékos megtalálhatja a számítását. Ha Pistike nem szereti a cumiztatást, akkor kérheti a rendszer segítségét a kanyarvételekben, a fékezéseknél, na meg persze ideális tempót és íveket biztosító jelöléseket is (nem működik sajnos hibátlanul). Idővel pedig, ahogy alább adunk a segítségekből, fokozatosan érezzük, hogy képesek vagyunk komolyabb szintekre lépni a rendszer jutalmazással fogja ezt meghálálni. Természetesen a motorok saját kezű aprólékos beállításaira is van lehetőségünk.

Technológiai fejlettség frontján visszavette a körét a Milestone?

A jelenlegi csúcskonzolokat megcélozva és az Unreal motor segítségével számos eddig korábban még nem implementált lehetőséget tudtak csatasorba állítani a RIDE 5 fejelsztése során. Ha feltekintünk az égre már nem 2D-s kép formájában csodálhatjuk a “fotorealisztikus” égboltot, hanem igazi 3D-s procedurális felhők jelennek meg, melyek nem csak a szemünk előtt változnak és hergelik egymást villámló viharfelhőkké, de sokkal dögösebben is festenek. Ez pedig azt jelenti, hogy a dinamikus időjárási rendszernek köszönhetően egy verseny ezentúl sokkal izgalmasabb is lehet, ahogy a napos rajtot követően pár körrel később az egyik kanyarban csúnyán leszakadhat az ég. A hatásos bevilágításnak köszönhetően egy felhős verseny során szintén döbbenten tapasztaljuk majd, ahogy elkezd vakítóan sütni a nap és két kanyarral később újra elbújik.

A már említett nehézségi szint és vezethetőség részletes beállításai mellé, a saját kezűleg létrehozott versenye során több időjárásbeli változást is megadhatunk a futam egyes szakaszaira, melyek között ügyesen építi fel a rendszer az átmeneteket a gyökeresen eltérő időjárási körülmények között. Sőt ezúttal már az időjárás ilyen szintű kezelése mellett a rendszer az aszfalt hőmérsékletét is valós időben számolja a körülmények függvényében. Játékmódokkal nem vagyunk elárasztva. A karrier mellett multizhatunk is, online akár húszan, míg egy gép előtt offline osztottképernyős módban ketten. Szerencsére a saját bajnokságok, sima versenyek és időmérős gyakorlások mellett ezúttal is mehetünk képességeinket próbára tenni az Endurace módban, ami olyan lehetőségekkel bővült a RIDE ötödik részére, mint az online összecsapások vagy a verseny közbeni mentés, hogy ne kelljen az akár órás futamot sem újrakezdenünk, ha véletlenül megzavarna valami. Elég komolyan dominál a játékban a fotó mód, mi is bármikor kreálhatunk egy ütős képet, de a futamok végén a rendszer is kiemeli képekben a verseny legjobb pillanatait.

A hangok nagyon adják, pont így képzelnénk el egy motorversenyt és a bömbölő kétkerekű szörnyeket maximális munkavégzés közben. A zenék terén nincs meglepetés, nyári hőségben érlelt bugyborékos fing szintjét hozzák csak. Az irányítás tökéletesen élvezetes, még klaviatúráról is zsebre vágható a sikerélmény, ez pedig a remek fizikával és vezethetőségi adottságokkal eddig talán sosem tapasztalt minőségű motorozás élményt biztosít. Az animációk is javultak, még a brutális perecelések sem annyira cikik, mint korábban, igaz nem mutatják sokáig az eséseket. A Race Creator módban megalkothatjuk saját bajnokságunkat, megszabva a motorok fajtáját, a gépi intelligencia rafkósságát, és még a rajtrács felállását is. Az online összecsapások pedig ezúttal már platformfüggetlenek a Cross-network gaming révén, de csak konzolokon, a PC-sekkel nem fajtalankodhatnak. Hiányosságokból azért nincs hiány, az Endurance módban nem lehet kezdéskor odafutni a motorunkhoz, amit azért meg lehetett volna még oldani és elspórolták a győzelmi animációkat, egy statikus kép segítségével kell átéreznünk sikereinket.