PayDay 3 teszt – Fizetés nap köszönts be

Szerző: Game One Admin

2023.10.02.

A független Starbreeze csapata ismét elhozott nekünk egy kis rabló pandúr mókát, pontosabban harmadszor tarthatunk spontán fizetésnapot magunknak egy bűnbanda életébe csöppenve. Már egy 300 millió dolláros frencsájzról beszélhetünk, melynek legújabb etapja ezúttal is ütős heistekkel kecsegtet, így újra felcsaphatjuk az ikonikus maszkokat Dallas, Hoxton, Wolf és Chains bőrébe bújva.

Sőt a korábbi négyes csapat ezúttal két újabb taggal még ki is bővül. A mostanában túltolt egyenjogúság jegyében az egyensúlyt javítandó két női karakter is belekerült a játékba, Joy és Pearl személyében. Még szerencse, hogy a meleg vagy transz vonalat nem erőszakolták a maszkok mögé. Na, de nincs lényegi változás a játékmenetben, ezúttal is egy 4 fős kooperatív FPS szolgáltatja a rablósdi alapjait. Alig pár hónappal korábban előzte be a PayDay 3-at a Crime Boss: Rockay City, ami bár próbálkozott valamilyen sztoriszálat csempészni a bandaháborúk közé, közel sem váltotta meg a világot, pedig ismert Hollywoodi öregeket szerepeltettek.

Na, de a Crime Bossos Michael Madsen, Chuck Norris, Danny Trejo, Danny Glover és Michael Rooker helyett itt vannak nekünk a bankok és ékszerboltok rémei, Dallas, Chains, Wolf és Hoxton (meg ugye a csajok), hogy ismét komolyan munkába álljanak. Egyébként a PayDay 3 is igencsak vérzik az épkézláb történet vagy valamilyen klasszikus kampány mód hiányától. Sztori kapcsán be kell érnünk annyival, hogy pont 10 évvel ezelőtt tömtük meg a zsebeinket a PayDay 2-ben, mikoris csapatunk alaposan megfingatott pár embert, akiket így utólag belátva lehet mégsem kellett volna felharagítani. Az igazi maffiózók életében a pénznél sokkal többet jelent a hírnév, senki sem járathatja velük a bolondját, így a PayDay 3-ra kénytelen lesz újra összeverődni a csapatunk, ugyanis nagyon keményen rájuk szálltak. Tartalékaik kimerültek, hiszen a nyugdíjas évekre félretett lóvénak nyoma veszett, így már éppen ideje volt egy kis puskaporos levegőt szívni a mackók felnyitása közben.

A nyolc fejezetre, azaz nyolc nagy rablásra felosztott történet

A rablások között a szegénységi bizonyítványt lobogtatva, de nyilván költséghatékonyság terén jeleskedő állóképes animációkon keresztül próbálnak nekünk valamilyen történetet elmesélni. Olyan érzésed van, hogy senkit nem érdekel ez a gyatra mese? Bizony, hamar érdektelenségbe fullad, egy idő után már csak toljuk az újabb és újabb rablásokat. Na, de mi van akkor, ha lenyomtuk a 8 küldetést? Ööö, akkor kezdjük újra őket megállás nélkül! Miért lesz ez érdekes? Ezen már lehetne vitatkozni, de ugye ott van a 4 fős koop haverokkal és számos testreszabási lehetőséget, fegyvereket, kiegészítőket, eszközöket és képességeket oldhatunk fel a fejlődésünk vagy az összelopott pénzünkből megvásárolva. Míg 3-4 óra alatt letudhatjuk a 8 küldetést, addig a jobb képességek (max ötöt válogathatunk össze) és az ütősebb fegyverkiegészítők, mint a hangtompítók csak hosszú órák mészárlásai során válnak majd elérhetővé.

A törvény erői fokozatosan durvább egységeket rendelnek a nyakunkba, így nem érdemes a bankókat a helyszínen átpörgetni, vagy a Swarovski brilleket kiszűrögetni, inkább húzzunk a répába, amilyen gyorsan csak lehet. A taktikai egységek között (alap rendőr, pajzsos, mesterlövész és szabotőr), olyan speciális egységek törnek az életünkre, mint a sokkolóval bénítós rohadék (Zappers), a robbanószereket, gázgránátokat hajigáló féreg (Naders) vagy a brutális páncélzattal felszerelt tank (Bulldozers). A legextrémebb figura, ami már a ló túloldaláról próbál nekünk esni, az a félelmetes akrobatamutatványokkal aprító, turmix gépeket megszégyenítő nindzsa rendőr (Cloakers). Azonnal földre visz és megállás nélkül szét Bruce Lee-zza az agyunkat, míg valamelyik társunk arra nem jár és le nem vakarja rólunk.

Mészárlás, ez egy fontos szempont. Senki nem kényszerít rá, hogy fegyvert rántsunk, felmagunkra ölthetjük a hazai rabló celebünk stílusát és egyetlen lövős nélkül is teljesíthetjük a küldetéseket. Viszkis módra, ha ügyesek vagyunk és a csapatunk is nyitott az unalmasabb játékmenetre, akkor belopakodhatunk az őrök és kamerák látószögeit kerülve a bankok, ékszerboltok hátsó részlegébe, hogy a szükséges információkat megszerezve kiderítsük a nyitókódokat és a civileket irányítva kipakoljuk a szajrét a tetőn türelmetlenkedő helikopter pocakjába. Egyedül az Armored Transport küldetésnél tuti a vérontás, elvégre egy pénzszállító járművet kell folyamatosan kísérnünk és a kellő helyen megvirtolnunk, miközben a rend kicsit butuska őrei özönlene a nyakunkba.

A lehetőségek tárházát látva nagyon komolyan vették az alkotók a csöndes, lopakodós tevékenységek különböző verzióit, így felfoghatatlan, hogy miért nincs egy rendes chat lehetőség. Pötyögjünk akciózás közben, hogy Géza menj az emeletre, Pista molesztáld a mackót, míg Jani a túszokat kötözgeti? Nyilván érkezik majd, de miért nem a megjelenésre gondoskodtak egy ilyen fontos elemről, ha már egy 4 fős koop shootert raktak össze? Amúgy is nehéz összeszokott csapat nélkül a megfontoltabb játékmenet, a három idegen játékos között könnyen előfordul, hogy az egyikük az első másodpercekben, már az utcán felpattintja a maszkot és indul is az őrült vérontás.

Puskaporos maszkabál

Minden rablás teljesen különbözik egymástól, nem csak a helyszín és a környezet, de még a szajré és a hozzá társított védelmi rendszerek, valamint a bevethető lehetőségek is más megközelítést igényelnek. Lézerrácsok, mozgásérzékelők, retina szkennerek, számzáras széfek, fúrható zárak várnak ránk. A Dirty Ice küldetés során egy ékszerboltot kell kipakolni, a Rock the Cradle esetében a Neon Cradle Night Clubból nagymennyiségű crypto valutát lovasíthatunk meg, az Under the Surphaze egy művészeti galéria értékes képeinek lenyúlásáról szól, míg a Gold and Sharke egy manhattani bank megfúrásáról szól. A reflexalapú zárfeltörős minijátékot rövidtávon gyűlölni fogjuk, de azért vannak egészen ügyes megoldások, mint a túszok jelentősége, ugyanis a megkötözött civilekkel lebukás esetén időt nyerhetünk, de cserealapként is jól funkcionálhatnak.

Érdemes az első, gyakorlásnak, ismerkedésnek is felfogható küldetés sorozat teljesítését követően a normál nehézségről feljebb pattintani, ugyanis a mesterséges intelligencia eléggé hülyére van véve. Képesek a rend őrei megvárni míg újratöltünk, itt totálisan igaz az a mondás, hogy mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul. Nyilván ezt most nem általánosságban értjük a való élet rendfenntartóival kapcsolatban, a fejlesztők az akciózás érdekében tucatszám tolják az arcunkba a golyófogó zsarukat, ezzel korrigálva a butaságaikat. Nagyobb szinten a küldetés egyes elemei is megváltoznak, plusz őröket kaphatunk, a védelmi rendszerek módosulhatnak, azonban ezek még mindig nem elegek az unalmasság feltűnésének kiiktatására. Miért ne lehetett volna procedurálisan változó rablásokat tervezni? Így mindig egy alapos tervezés előzhetné meg az akciókat és nem rutinból caplatnánk a már kívülről ismert személyek, kulcskártyák, kódok után.

Kicsit talán szigorú a fejlődés, mivel az újabb fegyvereket fejlődési szintekhez kötötték és a zsákmányolt lóvéból vehetjük meg őket, valamint a hasznos kiegészítőiket. Az első és másodlagos stukkereken felül egy Overkill Weapont is választhatunk, ha véres úton szeretjük rendezni a küldetéseket. A karakterek képességei és fejlődésük ezúttal specializációkkal történik, tucatnál is több szakma várja, hogy elsajátítsuk a fegyverszakitól, a robbantóson, a menekülő emberen, a mesterlövészen, a tankon, a mindent feltörő hackeren át egészen a gyógyítómester dokiig. Elsőre egészen érdekesnek tűnik, hogy a játékstílusunk határozza majd meg a fejlődésünket, mert ha sokat lopakodunk akkor a zárfeltörések gyakoriságával (500 feltörés) egy idő után elérjük a fürge ujj képességet, ami a Rush értékünket növel, vagyis a mozgási sebességünket. A különböző stílusban végzett munkák idővel értékes képességeket nyitnak, melyek a Rush mellet az Edge (extra sebzés) és Grit (kevesebb elszenvedett sebesülés) értékeinket módosítják. Sajnos nagyon lassú fejlődést biztosítanak ezzel és lehet, hogy lenne olyan tulajdonság, amit szeretnénk megszerezni, de ahhoz totálisan az elveinkkel és stílusunkkal ellentétes játékmenetet várnának el a felhasználótól. Kifejezetten jól hangzik ez a rendszer papíron, azonban a gyakorlatban már inkább idegesítő és bosszantó tud lenni.

Az audiovizuális megvalósítás nem lett az erőssége a PayDay 3-nak. Pontosabban a vizuális, mivel ezúttal is sikerült kifejezetten ütős zenei anyagot tolni a rablások alá, hatékonyan támogatják meg az amúgy is adrenalin dózisoktól fröcsögő küldetéseket. A helyszíneket azért sikerült egészen valósan megalkotni, hitelesek, még akkor is, ha nem a jelenlegi generáció legerősebb grafikai pillanatait köszönhetjük neki. Ennek oka egyfelől a már kicsit korosodó Unreal Engine 4-es motor, na meg az a tény, hogy PC és az X-box Series X, PlayStation 5 páros mellett még az előző generáiós konzolokat sem hagyták ki a mókából, így Xbox One-ra és PlayStation 4-re is elérhető a maszkos mészárszék. A matchmaking sem végezte a dolgát hibátlanul, sőt még zökkenő mentesen sem, kaptunk az első napokban fagyásokat, spontán kidobálást, döcögő adatforgalmat. Az egészben viszont jókora pozitívum, hogy nem life service címként alkották meg, de még DLC-s fejőstehénként sem terelték istálóba, és a fejlődésünket sem gyorsíthatjuk mikrotranzakciós pénztárca kirablásokkal.

Összegzés

A zseniális spanyol Nagy pénzrablás című sorozat aktualizálja is a Starbreeze és az Overkill csapatok fejlesztette rablós őrületet, főleg, hogy hasonlóan ikonikus Salvador Dali maszkokkal még a közös nevező is megvan a két széria között. Ez pedig lehet az elvárásainkat is feljebb srófolta picit, ugyanis a közismerten középszerű PayDay a harmadik felvonására sem volt képes önmaga fölé emelkedni. Kicsit kidolgozottabb, picit nagyobb, lehetőségekből is többet kapunk, de sajnálatos, hogy az össze korábbi negatívumától sem tudott szabadulni. Túlzó akciói hiteltelenné teszik, csak haverokkal igazán erős, az MI nem sok mindenre képes és a látvány sem a 2023 színvonalon domborít. Leginkább a rajongók és a Game Pass játékosok számára ajánlott, de előbbiek biztos várták már, az utóbbiak meg miért ne neveznének be egy kis rablósdira. Van mit javítani rajta az kétségtelen, de idővel későbbi tartalmi bővítésekkel hosszú éltpályája lehet, főleg, hogy a mikrotranzakciót sem erőlteti.   

Pozitívumok

Negatívumok

0 %
Szerkesztőnk értékelése

Oszd meg a cikket barátaiddal!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on skype
Skype
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Értékelj:

5/5