12 Minutes – Tucatnyi perc, tucatnyi csalódás?

Elképesztő módon ígéretesnek tűnt a Luís António és az Annapurna Interactive kalandjátéka, ami végül nem tudott túlnőni a játszóterén, ugyanis a 30 m2-en zajló pár perces játékmenet folytonos újra ismételgetése elképesztő sebességgel rohan a végzetébe. Egy ügyes dizájnú kalandjáték lapul az óriási hype maszlag alatt.

A fejlesztők olyan filmrendezőket emlegettek inspiráció gyanánt, mint Alfred Hitchcock vagy Stanley Kubrick, de nagyon gyorsan szögezzük is le már az elején, hogy senkit ne vezessenek félre az ilyen és még a későbbiek során is előkerülő nagy nevek, a 12 Minutes egy tősgyökeres point and click kalandjáték, merész koncepcióval és a 2021-es évekhez igazított meggyőző marketinggel.

Az Annapurna Pictures divíziója, az alig 5 esztendős múlttal rendelkező kaliforniai Annapurna Interactive segítette a játék megjelenését, aki világra segítettek már korábban pár zseniális tehetségű porontyot, mint például a Kentucky Route Zero vagy a What Remains of Edith Finch, azonban a tucatnyi perccel operáló időhurkoló, képtelen az említett alkotásokhoz hasonló értékű talentumot felmutatni.  

A történet kapcsán az első percekben még egy francia TGV sebességével robogunk a katarzis irányába, hogy úgy 8-9 perc elteltével egyenesen zuhanjunk a pokolba. Megtudjuk feleségünktől, hogy édesapák leszünk, de nem sokkal később ránk tör egy magát rendőrnek mondó alak és elképzelhetetlennek tűnő állításokkal vádolja meg feleségünket. Bilincsben fekszünk a földön és az idegen a verbális terrort egyszer csak fizikális erőszakra cserélve próbál információt kicsikarni oldalbordánkból (az apja halálát illetően), ami végül tragédiába torkollik és mi egy időhurok révén újra ott találjuk magunkat a bejárati ajtóban. Innentől fogva pedig rajtunk áll, hogy a lakás területén fellelhető lehetőségeket felhasználva valahogyan megoldjuk a rejtélyt és helyre zökkentsük az idő folyását.

Az idő nem csak pénz, de bizony életek is múlhatnak rajta

Szóval a játékmenet 10 perces darabokból áll, az első néhány próbálkozás alkalmával megpróbálunk megismerkedni a szobákban rejlő lehetőségekkel, kipróbálni pár kombinációt és puhatolózni az asszonynál a múltját illetően, majd pedig meggyőzni, hogy ki ne nyissa az ajtót a mocskos zsarunak. Az első bő egy óra érdekfeszítő és izgalmas, de miután kipróbáltuk a legőrültebb variációkat, mint a WC csésze tárgyakkal való eltömítése, vagy az asszony begyógyszerezése kicsit alább hagy a lendület.

Rá fogunk döbbenni, hogy itt bizony nincs titkos recept, vagy joker kombináció, a hurokból való szabadulásunkat nyomozással tudjuk előre mozdítani. Információ morzsákat kell összecsipegetnünk, ha kell megbújva a gardróbban és hallgatózva végignézni szerelmünk haláltusáját. Egyedül főhősünk képes tapasztalatokkal újrakezdeni az eseményeket, majd azokat újabb nyomok feltárásának érdekében kamatoztatni, de rajtunk kívül már csak egy cserepes növényt találni, ami nagy ívben tesz a misztikus hurok hatására.

Minden titok nyitja az idő maga

Az ügyes dizájneri munka kellemes kezdést eredményez és az ismeretlen lehetőségek meglelése, a rendelkezésünkre álló eszközök segítségével igazi kalandjáték hangulatot teremtenek. Persze, akkor adag klisé csomagból dolgoztak, hogy a zárlatos villanykapcsolót az első perctől egyértelmű, hogy valamilyen módon hasznunkra kell fordítani és persze, ha az események láncolata egy elfogadhatatlan, drámai végkimenetelbe torkollanának, akkor egy kénytelen öngyilkossággal orvosolhatjuk a szituációt. Egy-egy újabb talált tárgy, egy ügyesen kijátszott rutin cselekmény vagy az előre tudható és bekövetkező eseménylánc megkerülése révén újabb keresztkérdésekkel találhatunk fogást a szereplőkön és ismerhetjük meg a tucatnyi lehetséges pozitív vagy negatív végkifejletet.

Ha pedig már a szereplőket említettük, akkor el kell ismernünk a profi és egyben hollywoodi sztárokból álló zseniális szinkrongárda munkáját, mert James McAvoy, Daisy Ridley és Willem Dafoe neve biztosra veszem, hogy nem csak a mozi fanatikusok számára lesz ismert. A 12 Minutes inkább egy verbális kaland, azaz a beszélgetések dominálnak, mintsem a rafinált tárgyhasználat. A játéktérhez igazítva szűkös a lehetőségek tárháza is, sziporkázó aggyal mindent meg fogunk próbálni, agyonlocsoljuk a dísznövényt, vagy világító mobilt pakolunk a szellőzőkbe, hogy hátha valamivel megváltoztathatjuk a történések menetét.

Kicsi kaland, nagy sztárok és nem erőltetett next-gen grafika, az effektek helyett inkább a cselekményre és a játékmenetre helyezték a hangsúly, ami technikai oldalról nagyon látszik az ugráló, szögletes animációkból is. Mivel a Microsoftnál GamePass cím lett, így a Windows 10-es PC és Xboxos játékosoknak mindenképpen megér egy idézőjelesen ingyenes kipróbálást, ha pedig kaland játék rajongó vagy, akkor nem kérdéses, hogy egy ilyen loopolós feladványnak mindenképpen a végére kell járnod. A többiek pedig szépen várják meg az éves COD-jukat, meg Fifájukat, kár erőlködni.