Az év legjobb sportjátéka (2021) – Kifutunk a gyepre

Sportjátékokat rangsorolni mindig hálátlan feladat, mert a fejlesztők keze a kőbe vésett szabályok miatt némiképp meg van kötve. Hosszú ideje vita tárgya, hogy szükséges vajon minden évben új részt készíteni egy évtizedek óta futó sorozathoz… egyértelmű válasz nincs, a játékosok is két táborra szakadtak. A sportágakat feldolgozó címek között újfent a bejáratott szériák új felvonásai uralták az évet, de azért pár újdonsággal is találkozhattunk. A biztonsági játékra való hajlam ebben a műfajban mutatkozott meg leginkább, sajnos a vastagon hintett púder alatt megvillan az innováció hiánya. Az év legnagyobb vesztese minden kétséget kizárva az eFootball 2022 lett, ami szinte vállalhatatlan állapotban került kiadásra. A technikai sportokat sarokba állítva nézzük, mivel szolgált az elmúlt esztendő.

Az R.B.I (Run Batted In) Baseball a nyolcvanas évek végén jelent meg először, amiből nem nehéz következtetni, hogy egy kifejezetten patinás szériáról van szó. A sorozat elsőként kapta meg a Major League Baseball Players Association (MLBPA) engedélyeit, így valódi játékosokat tudott szerepeltetni, szemben a többi korabeli címmel. Az új felvonás az előző változat számos hibáját javította, bekerült néhány újabb funkció és a kommentár is élvezetesebb lett. A tavaly megújult Tony Hawk-széria kicsit újra az extrém sportokra irányította reflektort, a deszkás játékok közül a könnyedebb szórakozást előtérbe helyező Skate City érdemelt némi figyelmet, ami az Apple Arcade platform után kapott több átiratot. Még lazább hangulattal rendelkezett a Glass Bottom Games csapatának SkateBIRD című játéka, amiben egy gördeszkázó szárnyassal kellett elkápráztatni a trükkökre éhező nagyérdeműt. A játék a humorban gazdag tálalás miatt egészen szórakoztató lett, sajnos az irányítás nem a legjobb és hosszabb távon a monotonitás is jellemző. Kis odafigyeléssel többet is ki lehetett volna hozni a Mario Golf: Super Rush című játékból, mert ugyan a játékmenet élvezetes, számos olyan eleme van az alkotásnak, ami nem nyerte el a tetszésünket.

Tíz éve állították parkolópályára Fight Night-szériát, azóta értelmes bokszolós játék nem született, sajnos a Big Rumble Boxing: Creed Champions is csupán tűzoltásra volt jó. A játék a kilencvenes évek árkád stílusát imitálta, Adonis Creed útját mutatta be a kispályás meccsektől a komoly bunyókig. A SEGA elkészítette hányattatott sorsú tokiói olimpia átiratát, ami sajnálatos módon elég langyosra sikerült, bár elég ügyesen lavírozott a játéktermi hangulat és a komolyabbnak szánt prezentáció között. Az EA futószalagon gyártott sorozatai közül a Madden NFL és az NHL is új résszel gyarapodott. Előbbi esetében csupán kis előrelépés történt, kaptunk néhány játékmenetet érintő újítást és egy adag olyan megoldást, amit (sajnos már hagyományosan) az előző felvonásból mentettek át. Utóbbi önmagában nem lenne baj, de a készítők még arra sem nagyon vették a fáradtságot, hogy kicsit babráljanak az újrahasznosított játékelemekkel. Az NHL sorozattal a fejlesztők végre meglépték a motorváltást, azonban a Frostbite Engine előnyeit egyelőre csak kismértékben sikerült kiaknázni. Játékmenet tekintetében végre sikerült kiegyenlíteni a profik és az újoncok közötti versenyfeltételeket, a korcsolya-fizika és korong szimulációja kicsit javult, de a fejlődés továbbra sem egyenletes.

A különböző sportágakat feldolgozó menedzser-játékokat egy időben gúnyosan táblázat-kezelőnek is titulálták, ami valljuk be nem túl hízelgő egy szórakoztatásra kihegyezett produktum esetében. Az újoncnak számító Tennis Manager kevéssé meglepő módon a feltörekvő tenisz csillagok karrierjének istápolását bízta ránk, egészen komplex rendszerben kár, hogy a prezentáció fapadosra sikerült. A Cyanide újabb résszel toldotta meg a Pro Cycling Manager sorozatot, ami szimulációban képes volt előre lépni, azonban látvány tekintetében még mindig erős lemaradásban van. A grafikus felületet sikerült átláthatóbbá tenni, így a csapattal és versenyzőkkel kapcsolatos feladatok jobban követhetők, ezeken felül csak némi finomhangolásra futotta a készítőknek. A független Netmin Games egy kézilabda csapat ügyes-bajos dolgait akasztotta a nyakunkba, klub és válogatott szinten egyaránt. A játékban egy Corona játékmód is helyet (némiképp reflektálva az aktuális járvány kihívásokra) kapott, amiben sajátos helyzeteket kellett megoldani. A THQ Nordic gondozásában megjelenő We Are Football újoncként igyekezett felkavarni a focis menedzser-játékok állóvizét. Winning Streak Games játéka a vezető edző és klub menedzseri teendőkkel is megkínált bennünket, egy viszonylag könnyen átlátható rendszerben. A játékélményt csupán a gyengus tálalás húzta vissza.

5.Football Manager 2022 (Sports Interactive/SEGA)

Az új Football Managerben, ha ügyesen kommandíroztuk csapatunkat, akár az elitben is kiköthettünk. A Sports Interactive frissítette a játékmotort, átszabta az animációkat és eszközölt néhány olyan módosítást, amitől az egyébként minimalista összkép egységesebb lett. A csapatunkat szabadon formálhattuk, megjelentek a másodedzők, integrálásra került a VAR, ami ironikus módon jobb lett, mint a valóságban. Minden korábbinál több adatot és fejlett statisztikát kaptunk, amiket az újonnan bevezetett Data HUB szinte tálcán pakolt elénk. A látvány ugyan még mindig erősen funkcionális, de azért haloványan ugyan, de látszik az igyekezet, ami kifejezetten értékelendő manapság.

4.NBA 2K22 (2K Games, Visual Concepts/2K Sports)

Bár a 2K Sports gondozásában megjelent játék (kihívó híján) még mindig a legjobb kosaras cím, képtelenség elmenni azon tény mellett, hogy az egykor innovatív megoldásokkal operáló program mára a pofátlan lehúzás egyik jelképe lett. Ahogy minden évben a fejlesztők ezúttal is átdolgozták a mesterséges intelligenciát, kipofozták az animációkat, ezáltal még élethűbbé tették a játékot. Az állóképesség valóban fontos szerepet kapott, kissé módosítottak a védelem rendszerén, megújult a blokkolás, támadó oldalon pedig egyedi mozdulatok kerültek a repertoárba. Sajnálatos módon a játék szinte már gátlások nélkül erőltette a MyTeam és MyCarrier módokba épített mikrotranzakciót, miközben feltűnően szarta le a sokak által kedvelt offline játékmódokat.

3.Knockout City (Velan Studios/Electronic Arts)

Eleinte kicsit homlok ráncolva álltunk a játék sikere előtt, de a futurisztikus pályák és pörgős játékmenet végül meggyőzött bennünket. A karakterek részletes személyre szabhatósága hatalmas piros pont, a meccsek alatt sikerült olyan figurákkal szembe kerülni, akik elől egy sötétebb sikátorban sikítva menekülnénk. Nagyon tetszett a bónuszokat kínáló labdák szerepeltetése és a csapatmunka ezúttal nem csupán púder. Bár a mikrotranzakció adott, csak opcionális formában van jelen. A játék elég gyorsan képes beszippantani, azonban igazán jó játékossá csak hosszas gyakorlás után fejlődhettünk. Nagyon bízunk benne, hogy az alkotók nem hagyják magára az egyre méretesebb rajongótábort és újabb játékmódok is terítékre kerülnek.

2.MLB The Show 21 (SIE San Diego Studio/Sony)

A sorozat legújabb felvonása a széria életében először a rivális konzolokra is elkészült és kifejezetten jól sikerült annak ellenére, hogy radikális változtatások nem történtek. A Road to the Show játékmód prezentációja és a kapcsolódó lehetőségek finomodtak, ami mellett a Diamond Dynasty, illetve a Custom Franchise és a Moments lehetőségek is visszatértek. Megjelent a Pinpoint Pitching elnevezésű, dobások rendszerét érintő mechanika, valamint a Stadium Creator lehetőség, ahol saját arénát építhettünk kedvenc csapatunknak. A San Diego Studio egy rendkívül tartalmas pakkot állított össze, ami azonban a focival és kosárlabdával ellentétben csak a rajongókat képes megmozgatni. Negatívumként említhető, hogy a PS5 változat messze nem lett olyan látványos, mint vártuk.

1.FIFA 22 (EA Vancouver, EA Canada/Electronic Arts)

Nagy felhajtás volt a FIFA játék legújabb felvonása körül, hiszen egyfelől a készítők újgenerációs élményt ígértek, másfelől bemutatkozott a HyperMotion technológia, ami a marketing anyagok alapján egészen érdekesnek tűnt. A készítők végre komolyabban belenyúltak a játékmenetbe a meccsek tempója komótosabb lett, egy jókor alkalmazott trükk látványosabb eredményt hozott és a védők intelligenciája is sokat javult. A támadások alkalmával az okos passzjáték került előtérbe és taktikának is lényegesen nagyobb szerep jutott. A kapusok rengeteg új animációt kaptak, sokkal életszerűbb mozdulatokkal védenek, alkalmanként már idegesítő hatékonysággal teszik a dolgukat. A játékmódokat komolyabban nem piszkálták, inkább csak a bejáratott lehetőségek pofozgatásával foglalkoztak. A VOLTA esetében kikerült a sztori, cserébe egy könnyed Arcade módot kaptunk. Sajnos az első frissítéssel a játékmenet kicsit fellazult, visszaállt az előző felvonásban megszokott szintre, ami szerintünk nem volt különösebben szimpatikus húzás. Az Electronic Arts nagy szerencséje, hogy a rivális Konami akkora luftot rúgott, hogy azóta sem tért magához, így a FIFA 22 gyakorlatilag verseny nélkül szakította át a célszalagot.