Egy újabb indie projekt lopja el a szívünket a nyári uborkaszezonban és mekkora szerencsénk is van, mert a From South Games csapata a rohadalom meleg nyári időben, lehűt minket egy kellemesen disztópikus, rideg és morózus jövőképpel, egy cyberpunk atmoszférájú felső nézetes lövöldével.

Két zseniális Argentin indie fejlesztő megmutatta, hogy lehet nagyot álmodni és miként kell azt valóra is váltani. A felső nézetes akciójátékok egy új etalonja született az Esse Proxy képében. A villámpárbajokat olyan zseniális cyberpunk atmoszférával áldották meg, hogy az ember nem talál szavakat. Minden eleme mérnöki pontossággal lett a helyére illesztve, így a zenei aláfestés a fincsi, megunhatatlan és sokad virágzását élő synthwave dallamokkal egy remek elegyet alkot. Három karakter története keresztezi egymást, ami természetesen különböző képességeket és más harcstílust eredményez.

Amit itt nekünk harcrendszerként összeraktak az a villám mészárlás. Olyan pusztító harcosokat bíznak irányításunk alá, aki nem halhatatlan szuperkatona, de ha a rendelkezésre álló képességeit megfelelően és kellő időben alkalmazzuk, akkor igazi halálos fegyverek lehetünk. A gyilkolás egyszerre brutálisan stílusos és stílusosan brutális. Irgalmatlan tempót diktál, ezért is tudjuk az eredményünket növelni az ölés szorzóval. Ebben a cyber jövőben a reflexeken múlik az életünk, ezredmásodpercek alatt kell előbb meghúznunk a ravaszt, mert az ellenfél bizony nem tököl. A játékment tökéletes egyensúllyal van megáldva, azonos fegyvereket használhatunk, nyilván egy Uzival vagy Shotgunnal előnyben vannak a lassabb pisztolyunkkal szemben (ezeket fel is szedhetjük), de ilyenkor jön jól a speciális képességünk (az adott karaktertől függ, hogy alkalmi pajzsot, láthatatlanságot, esetleg több célpont egyszerre történő likvidálását vetjük-e be) az időlassítás mellett, ami az akciók során fokozatosan töltődik is.

Két lábon, két keréken, három karakterrel vérgőzösen

A zárt terek, a szobákból álló épületbelsők a kisebb mozgástér miatt kicsit nehezebbnek bizonyulnak, így nem tökéletes az egyensúly a pályák között. A területek számos taktikai lehetőséget hordoznak magukban, így a szűk folyosókon nem kell kockáztatnunk a tűzvonalba lépést, elég csak a sarkon túli ellenfelet mandínerből (persze, ha adottak az anyagfelületek) megkínálni egy falról pattintott lövéssel, vagy óvatosan kilógatni a puskacsövet. Érdemes élni a fedezékekkel az újratöltésekig és ha már nem tudunk váratlanul rajtuk ütni, akkor jöhetnek a speckó képessége, a villámgyors közelharc, rosszabb esetben pedig a gyors újrakezdés. A kicsit labirintus szerű pályák közé beszúrtak pár boss harcot és két járműves szakaszt is. A motorozás illeszkedik a témába, iszonyat tempós és megállás nélküli lövöldözést kínál, miközben elkerüljük az ellenfelek támadásait.

Érdekes a vizuális megközelítés, mert hiába járunk az elvileg hightech jövőben, mégis posztapokaliptikus témát prezentál a lepusztult helyszíneivel. A cyberpunk korszakban a technológia áldozataivá vált emberiség megnyomorodott társadalmában kell rendet tennünk a bűnözők között. Olyan érzése van az embernek, mintha a ’80-as évek esett volna át technikai robbanáson, kicsit szocreál épületbelsők kütyükkel lettek feldíszítve. Az egyik pálya szórakozóhelye is olyan, mint a Besúgó sorozat klubjának neonba öltöztetése, míg a táncoslányok katódsugárcsöves monitor fejű androidok.

Alexis Salomon és Ariel Galiano Unreal Engine 4-es motort használva keltették életre víziójukat, amit egy ilyen felülnézetes twin-stick shooter élmény megkíván, azt meg is teremtették. Az Esse Proxy grafikája teljesíti a feladatát, de inkább kötelességtudatból teszi ezt, mintsem különleges művészi érzék váratlan manifesztációjáról lenne szó. Az a kis plusz, amit a profi felülnézetes csöves jövőképével megteremt, az el is vérzik az idegesítő elemein, mint az állandóan előttünk lifegő ajtók, a beláthatatlan távolságról profi mesterlövészként halálos lövéseket kiosztó ellenfelek (mondjuk a jövőben járunk komoly tech implantok idejében), vagy a váratlan tereptárgyakba akadásból bekövetkező halálok. Ezek azonban mit sem számítanak, mivel olyan addikciót képes generálni ez az aljadék, hogy egy órát is eltölthetünk egy-egy pálya begyakorlásával

Lüktet a synthwave és spriccel az ellenfél

A mesterséges intelligencia ügyesen dolgozik, sokat mozog, képes hintába tenni a létszámfölényével, sőt olykor már elgondolkodunk, hogy ismeri-e fairplayt, mivel fordulatból képes egy lövéssel leszedni. Aztán újra kezdve az aprítást rájövünk mindössze csak a mi figyelmünk lankadt és akár új megközelítést is találhatunk, a gyilkolás mellett megesik, hogy akár el is osonhatunk csendben. A 17 pálya tartogat pezsdítő rohanós szakaszt, ahol nincs lehetőség a taktikázásra, valamint egy irtó dögös cyberszáguldást. A motoros pálya a kezdetleges játékok analógiáját követi, azonban mégis szeretnivaló ebben a stílusban. A szintén a változatosságot provokáló bosshacai kicsit laposabbak lettek, nagyon hamar kiismerhetőek és pár próbálkozást követően eredményesek lehetünk.

A kupleráj ajtói mögül kiszűrődő halk nyögések, a fegyverek különböző dörrenései és az eltérő felületeken gellert kapó lövedékek süvítő hangjai csodásan olvadnak össze egy lüktető egésszé Karl Casey, dark synthwave ütemeivel. A zene pontosan az, amit megkíván egy ilyen gyilkos móka, sőt többet is képes adni, mert olyan alapot teremt, hogy gondolkodás nélkül loopolod, akár huszadjára is ugyan azt a szintet. Annyira totális telitalálat témákat tolnak, hogy hallgatva pont egy ilyen atmoszférát és a grindhouse, snuff filmek cselekményét idéző tunkolós, csonkolós mészárszékre építő, gore pornó játékmenetet vizionálnánk. Egy disztópikus jövő, puskaporos és neonfényes limonádéja, ami csakis arra született, hogy üdítően kielégítse a rövid ideig tartó, de koncentrációt és képességeinket próbára tevő lövölde iránti szomjúságunkat.

Hibái között az egyik legnagyobb, hogy baromi rövid, még annak ellenére is, hogy egyes alig 3 perces pályákkal fél órát is el lehet pöcsölni mire kiismerjük, viszont sok társához hasonlóan az első találkozás során üti a legnagyobbat. Később már laposabb az élmény a rutin miatt, de egy-egy első pillanat nagyon adja, egy váratlanul kinyíló lift ajtó, vagy leszakadó talaj elem alaposan meghökkenti az embert. A játék vége felé kicsit idegesítő platform elemekkel próbálnak ügyeskedni, azonban a veszélyes tereptárgyak mellett, mint a hatalmas ventilátorlapátok, a leszakadó híd darabok is bénán veszik ki magukat. Nyilván a tétet próbálják ezzel emelni, meg az amúgy is sokat használt lassítás képességünkkel amúgy sem okoznak ezek gondot. A 16 eurós árcédula a rövidsége tükrében éppen csak elfogadható, de azok számra, akik kedvelik a cyberpunk és az akció keverékének ezen formáját, azok számára nem kétség, hogy ennyit simán megér.