DreamWorks Dragons Legends of The Nine Realms teszt – Sárkány ellen sárkányfű

A DreamWorks cuki sárkányai három éve már szórakoztatták a rajongókat videojátékos formában, de az akkori RPG szerű kaland, a DreamWorks Dragons: Dawn of New Riders után most egy hasonló megközelítésből, szintén izometrikus nézetből harcolhatunk más sárkányok ellen a DreamWorks Dragons Legends of The Nine Realmsben. A célközönség egyértelműen a gyerekek voltak, kaptak egy sárkányos beat ’em upot és semmi többet, veregethetik maguknak.

A kétértelmű bevezető nyilván a játékmódokra való utalás volt, pontosabban a játékmódok hiányára, mivel a történeten kívül semmilyen más lehetőség nem áll rendelkezésünkre, nincs kooperatív páholás és online multiplayer mód sem. Szóval kezdjük is ezt a Legends of the Nine Realms kampányt. A történet ugye a Nine Realms animációs sorozatból ágazik le, nem igazán minőségi színvonalon, böffentettek egy amolyan indok a csépelésre alapszitut. Egy üstökös megkavarja a sárkányok világát és a föld alatti ökoszisztémát és az addigi idilt alaposan megkavarja. Az itt élő lények agresszívvé válnak, és ezen rémes körülmények között még főhősünk családjának is nyoma vész. Thunderrel neki is kezdhetünk a mentőakciónak és az egész őrület felderítésének.

Az első pár pályán még szórakoztató a rövid pályás aprítás és gyűjtögetés, de mikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy minden világban totálisan ugyan ez lesz a feladatunk, akkor már a béka segge alá zuhan az érdeklődésünk. Pedig nem cifrázzák a dolgokat, az első Bio Realm után jönnek a lerágott csont környezetek, jeges és tüzes világ, melyeket kitakarítunk és eldöcögünk a pályák végi kristályhoz. Kezdetben Thunder felett kapjuk meg az irányítást és a két támadásunk mellett van egy kitérés szerű dash, repülhetünk is és van egy köpéses lövésünk. Támadásainkból egyszerű kombókat is kihozhatunk, de baromi sekélyes a játékmenet és a harcrendszer, egy óra elég hozzá, hogy szétunjuk magunkat.

Ez a sárkány csak SZARkány?

A legyőzőt ellenfelek gyűjthető kristályokat hagynak hátra, az elfáradt ellenfelek tovább állnak, totálisan gyerekbarát a játék, nincsenek sérülések, vér vagy kivégzések. A különböző köveket nem csak továbbjutás reményében kell szétvernünk, vagy a jeget elolvasztani, hanem a beléjük ragadt kristályok kinyerése érdekében is. Időközönként, leginkább kicsit nyíltabb placcokra érve átváltunk aréna harcba és egy körül határolt zónában adott számú ellenfelet kell jobb belátásra bírnunk. Máshol pedig kristályokat kell aktiválgatni az előrejutás érdekében, később pedig platformokat mozgathatunk vagy a folyamatosan előre haladó pályán kell repkednünk.

Minden világban sajnos ugyan olyan struktúra szerint épülnek fel a pályák és a normál teljesítésükön felül Challenge Mode-ban is lenyomhatjuk és jegyezzük is meg, hogy rendkívül fantáziátlan és időhúzásra kihegyezett megoldás ez, fake tartalomgyártásként próbálták ezzel kitolni a játékidőt. A Challange módhoz a pályákon meg kell találnunk az utat a megnyitásukat biztosító kristályig. Nyilván érezték, hogy baromi karcsú lenne az öt világ kipucolása, így újra végigjátszatják az erre fogékony játékosokkal nehezebb körülmények és bizonyos megkötések mellett. Például itt már nem töltődik a pihenő sárkányok életereje sem. De valójában három végigjátszás van minden pályában, ha mindent végig akarunk vinni, ugyanis vagy a sima kristállyal végezzük, ami a következő pályát nyitja meg, vagy a Challanget aktiváljuk. Szóval kell hozzá kitartás és türelem, így a 4 órás játékidő is képes 10 óra fölé csúszni.

Ennél kicsit jobban is nevelhették volna a sárkányokat

Kár, hogy kínkeserves monotonitás és önismétléses megoldással érik el a tartalmasságot, de be kell látnunk, hogy egy gyerekjátékban ennyi van és nem is biztos, hogy kell ennél több. Néha egy-egy új dög is felüti a fejét, és akadnak olyanok is, melyek konkrétan kívánják, hogy megadott sárkány kenje el az arcukat. A Fire Realm lávából előmászó Eruptodon, Plowhorn tüzes támadására még healelődik is, így a jeges Wu & Wei párost érdemes ráuszítani. Világonként minden negyedik pályát egy boss harc zár és nagyon rosszak a boss fightok. Olyanok, mint az egyik főellenség maga, a Catastrophic Quaken. Katasztrofálisan prinyók, elkerülöd a támadásait és szétvered őket, ennyi, de még az se baj, ha nem kerülöd el, ha egy sárkányod megmakkan, akkor a másikkal csépeled.

A kecses formája révén gyors és fürge, elektromossággal bűvészkedő Thunderhöz, minden világ végén csatlakozik egy újabb bajtárs és onnantól még könnyebbé válik a játékmenet, mert bár addig sem láttunk nagyon Game Over feliratot, de onnantól az inaktív harcos mindig gyógyul és bármikor válthatunk közöttük. Plowhorn egy orrszarvú alkatú dög, tűzzel felspanolva, Wu & Wei egy kétfejű karcsú dragonka, jeges lehelletét megérzik az ellenfelek, míg a Piros mellényes Feathers, szuper gyors, kicsit GYP-s fejű, karmolós kis őrült lesz a csapatban. Természetesen a korábbi pályákra később feloldott sárkányokkal visszamehetünk kicsit új területeken gyűjtögetni és feloldani a Challange módjaikat.

Az összegyűjtött kristályainkat sárkányaink fejlesztésére tudjuk elkölteni, növelhetjük a támadásaink erejét, életerőnket, a különleges képességeket, minden fontosabb paramétert, amivel a későbbi pályákon is jobbak lesznek az esélyeink. Nem mintha akkora kihívás lenne a játék, mivel nincsenek nehézségi szintek, a Challange módok szolgálnak a komolyabb kihívással.  Mocskosul egyszerű és buta harcrendszerrel szúrják ki a szemünket, ehhez szerencsére egy egyszerű, de használható irányítást pattintottak. Apróbb hiányosság, hogy az átvezetőket nem tudjuk ellépni a pálya elején, így az újrakezdések mindig fárasztóak, nagyon bénának kell lenni a hibázáshoz, de már csak emiatt is érdemes kerülni az újrakezdéseket.