Dead Space teszt – Hullajó űr-horror újratöltve

Valamiért egy percig sem gondoltunk arra, hogy egy 15 éves sikerjáték felújítása, finomhangolása fogja ellopni a túlélő-horror showt. Márpedig konkrétan ez történt. A The Callisto Protocol csíkosra erőlködte a gatyáját, hogy Dead Space próbáljon lenni és súlyos dollár százmilliókból nem igazán jött össze, az EA Motive pedig Dead Space-ebb tudott lenni a Dead Space-nél az új Dead Space-el.

Vajon van értelme egy 15 éves játék újra kiadásának és felújításának? Ennyi idő alatt már felnőt egy újabb battle-royalos generáció, így számukra akár totális újdonságként is hathat egy igazi űr sci-fi horror, míg a rajongók és 30-as éveiket gyűrő rajongók tuti szívesen újraélnék ezt a frenetikus kalandot modernizált körülmények között. Az újbelépők számára viszont érdemes bemutatni főszereplőnket, Isaac Clarke-ot, aki mérnökként érkezik a bolygó reccsentő bányászhatjó, az Aegis VII planétánál tevékenykedő, annak ásványkincseit kiaknázni próbáló USG Ishimurához, néhány javítást elvégezni. Kellion hajónkkal csöppet nehézkesen dokkolunk, kicsit meg is karistoljuk az oldalát és a bal visszapillantónk is lemorzsolódik, de a lényeg, hogy épségben megérkezünk. Már az első percek aggasztóak, elvégre sehol egy lélek, nem válaszolnak a hívásunkra és hamar személyes missziónkká válik a rejtélyes körülmények felderítése, ugyanis kedvesünk, Nicole Brennan is ezen az elátkozott Ishimurán tartózkodott.

Mivel már az eredeti Dead Space értékelései is ostromolták a 90 százalékos álomhatárt, így a fejlesztőknek pár okos változtatás, áramvonalasítás, modernizálás és látványfokozás elegendő kellene, hogy legyen a felújított Dead Space menybemeneteléhez. Hihetetlen, de a The Callisto Protocol okozta csalódás után döbbenten tapasztaltuk, hogy az EA Motive csapata bizony megcsinálta. Úgy kipofozták kedvenc űrmérnökünket, hogy bizony az Xbox 360-as és PlayStation 3-as hetedik generációs feltűnését követően, két turnussal később, a 4K 60 FPS korszakában is simán megállná a helyét a mai címek között, ha most debütálna először. Egyes jeleneteket újra rendeztek, hogy látványosabbak legyenek vagy a Dead Space 2 és 3 után, most már az első rész újra alkotásához is felkérték Gunner Wrightot, hogy személyesítse meg a főszereplőt arcát és hangját kölcsönözve Isaac Clarke-nak.

Újraalkotás markáns személyiségjegyekkel

De mielőtt még nagyon beleugranánk a felújítás finomságaiba, lássuk kicsit a játékmenetet, mert reméljük sokan lesznek olyanok is, akik számára még ismeretlen az Electronic Arts halott űrje. Isaac Clarke-al különböző feladatokat kell elvégeznünk, hogy valahogy leléphessünk erről a beteg helyről, ugyanis az emberek egy különleges objektum megtalálása után szépen megőrültek és ocsmány, gyilkos dögökké változtak. Isaac-el a különböző munkaeszközöket, bányászatot elősegítő szerszámokat kell fegyverként használnunk a necromorfok ellen. Ezek tökéletesen alkalmasak a harcra, ugyanis a gusztustalan lények húsát és szöveteit a lehető leggyorsabban kell lehántanunk, hogy elmetszhessük a csontokat, amputáljuk a végtagokat.

Megeshet azonban, hogy kifogyunk az utánpótlásból, mert mondjuk rohadt bénák vagyunk és nem találjuk el a felénk vonagló vagy rosszabb esetben rohanó dögöket. Ilyekor vesszük majd nagy hasznát a kinetikus és sztázis moduljainknak. Előbbi alkalmas a kisebb és nagyobb tárgyak megszerzésére, mozgatására, így a gyűjtögetés mellett könnyedén felkapkodhatunk pár éles tárgyat, legyen az egy hegyes antenna vég, éles ventilátor lapátok vagy akár a dögök lemetszett végtagjai és megszórhatjuk velük az ocsmányságokat, feltéve, ha nem találunk hatékonyabb robbanó palackokat a közelben. Taktikai harcot tudjuk tovább mélyíteni az említett Stasis alkalmazásával, mert a rövid ideig való lassítást nem csak a megvadult elektromos vezetékeknél vagy ajtóknál használhatjuk eredményesen, de az ellenfeleket is gyönyörűen megbéníthatjuk, hogy sebészorvosi nyugalommal fűrészeljük őket apróra, míg ki nem lépnek a sztázisból.

Az állandó gyűjtögetésen is nagyon nagy a hangsúly. A fegyverutánpótlásokon felül a crediteket értékes kiegészítők, egészség csomagok, lőszerek, fejlettebb munkaruhák vagy a fejlesztéseket lehetővé tevő NOD-okra költhetjük a boltoknál. A fejlesztések pedig most is kifejezetten lényeges pontjai lesznek a játéknak, mert mindig meg kell gondolnunk, hogy a levegőt és életerőt jelentő ruhánkra vagy a fegyvereink képességeinek (sebzés, tűzgyorsaság, újratöltés sebessége stb.) javítására szeretnénk költeni. A Bench (Nano Circuit Repare) gépekben elérhető fejlesztési fákat is átalakították, sőt új fejlesztő modulokat is vásárolhatunk, amivel extra tulajdonságokat lesz lehetőségünk aktiválni. Ezeket a terminálokat megnyitva a régi Dead Space játékosok azonnal ki fogják szúrni, hogy bizony egy sokkal átláthatóbb, jobban használható, modernebb menüket és UI-t kaptunk. És bizony az újdonságok sora itt még közel sem ér véget.

Azt le kell szögezni, hogy tényleg egy új játékot kaptunk, pedig nehéz volt megérteni, hogy mitől is lett remake, ha a helyszínek, a karakterek, a cselekmény, a játékmenet és a harcrendszer látszólag mind megegyezik az eredetivel. A látszólagon van a hangsúly. Mindent megtartottak, amitől Dead Space volt a Dead Space, inkább csak finomítottak, tökéletesítettek és kiegészítettek. Ez pedig úgy sikerült, hogy még a régi motorosok számára is szinte az újdonság erejével képes hatni. Elindulva az Ishimura felfedezésére ismerősek lesznek a terepek, a folyosók, de valahogy mindig ott bizsereg bennünk egy fura érzés. Ilyen volt ez? Ez a szoba itt volt? Ilyenek voltak ezek a kapcsolók? Majd ahogy az első fejezet végére érünk és tapasztaljuk, hogy nincs töltőképernyő, hanem folyamatos cselekményt kapunk, és ezzel pedig meg tudták oldani, hogy az egész kaland és az Ishimura különböző állomásai, mind egy egybefüggő játszóteret alkossanak.

Ilyen egy igazi túlélő űrhorror

A korábbi pályaszakaszokat pedig zseniálisan, újabb útvonalakkal, megnyitható átjárókkal tették elérhetővé, így kapott egy amolyan metroidvania jelleget. Első bejáráskor számos helyet nem tudunk meglátogatni, mivel egyfajta biztonsági szint védi. A játékban előrehaladva emelkedik a Security level szintünk, így lesz értelme visszalátogatni, mondjuk a sztori is sokszor megkívánja, a fejlesztők alaposan újra járatnak a korábbi terepeken, de ezen ügyes megoldásokkal sikerült megtolni a játékidőt is. Pár kisebb mellékküldetést is letudhatunk, ezek pedig a történetet bővítik, újabb sztori morzsákat csipegethetünk össze. Az Isaac és kedvese, Nicole közti szálat szintén sikerült részletesebbé tenni, így a régi játékosok is sok újdonsággal találkozhatnak.

Az elektromos kapcsolószekrényekkel történő variálások szintén újdonságnak számítanak, már nem csak egy biztosítékot kell a megfelelő helyre cipelni. Circuit Breaker rendszer néven, kapcsolószekrényeket helyeztek el az egyes helyszíneken, így plusz helyekre is bejuthatunk, ha van merszünk kockáztatni és átirányítani az áramot. A fegyverarzenálunk sem maradt érintetlen, leginkább a lángszórót sikerült jóval hasznosabbá tenni, de a másodlagos tüzelési módokat is újra gondolták az egyes szerszámok esetében. Sikerült kellően kibalanszírozni a fegyvereket és az ellenfeleket, már az alap necrók (Slasher, Spitter) is képesek lehetnek megfingatni minket, ha egynél többen ütnek rajtunk. Olykor nehezebbnek érződik, ügyesen zsonglőrködik a rendszer a kihívással, elvégre egy Intensity Director rendszer folyamatosan figyel minket és szabályozza a loot mennyiségét és fajtáját, valamint az ellenfelek feltűnését a játékstílusunktól függően.

Érdemes rápillantani az eredetire, mert akkor érezzük leginkább a fejlődés mértékét.  Nincs maszatolás, nem nagyfelbontású textúrákkal és pár részletesebb modellel szúrják ki a szemünket. Brutális részletgazdagság figyelhető meg minden helyszínen, még az utolsó szaros kis budiban is fényévekkel durvább az atmoszféra és kidolgozottabb a berendezés. A klasszikus Dead Space egy sokkal sterilebb, komorabb, szürkébb hatást keltett, ami szintén jól működött elvégre egy bányász hajón kavartunk, azonban amit most csináltak a srácok a látvánnyal az valami lebilincselő. A fényjátékok, az árnyékok, a bevilágítások és az effektek sokkal horrorisztikusabb atmoszférát teremtenek. Egyes helységekben olyan érzésünk lehet, mint annó a DOOM 3 esetében, hogy a zseblámpánkkal próbáljuk a velőtrázó hanghatások közepette eszeveszetten megtalálni a helyes irányt. Technikailag konzolokon kétféle beállításból válaszhatunk és természetesen a teljesítmény mód sokkal élvezetesebb játékélményt biztosít a 60 FPS-el, igaz, aki a látványt részesítené előnyben azok számára 4K-s, ray tracinges, 30 FPS-es lehetőség is adott, nyilván durván király vizuális élmények közepette.

Viszont van árnyoldala is a modernizációnak, ugyanis trendinek kell lenni, azaz 2023-ban nem lehet már játékot úgy kiadni, hogy ne próbáljanak megfelelni a kifordult világ idióta felfogásainak. Igen, a mosdókat bátran meglátogathatjuk, akkor is, ha úgy éreznénk, hogy főhősünk egy szerszám nélküli transznemű mérnök, mivel gendersemlegesek az Ishimura illemhelységei. Sőt, az eredeti játékban szerepeltetett karakterekhez képest javítani kellett a rasszok arányát, több ázsiai és afroamerikai karakter tűnik fel, ráadásul képesek voltak még egyes szereplők sorsát is felülírni, nehogy szó érje a ház elejét, hogy miért a feketének kell meghalnia. Azt pedig már szinte fel sem vesszük, hogy egy túlélő-horrorban fontos olyan részleteket is megtudnunk, hogy éppen leszbikus vagy biszexuális beállítottságú az adott illető.