GoldenEye 007 teszt – Nevem Bond, Vén Bond!

Évente mindig bele lehet futni egy-egy olyan érthetetlen felújításos újrakiadásba, amibe beletörik az egyszeri tesztelő bicskája, mire értelmet talál a nevetséges játékmenet, a mára groteszknek számító animációk és low poly modellek tengerében. Most itt a GoldenEye 007.

Az kétségtelen, hogy egy ikonikus alkotás lett a Rare részéről nagy nehezen összerakott Nintendo 64-es FPS még annak idején. A ’90-es évek második felében prezentálta, hogy a DOOM-on túl is létezik elsőszemélyű élet konzolon és a videojátékos sajtó szétimádta a projektet. GameSpot 9.8, IGN 9.7, a Metacriticen pedig 96-os összpontszámmal virított. Pedig a Rare eredetileg 1994-es Donkey Kong Country című játékának sikere miatt a GoldenEye 007-et eredetileg egy 2D-s platformjátékként képzelte el Super Nintendo Entertainment System-re.

A tervezés során elsődleges cél volt, hogy a lőfegyverhasználat a lehető legtöbb interakciót okozza, így a golyók nyomokat hagynak a falakon, repkednek a töltényhüvelyek és a legtöbb tereptárgy fel is robban. A Nintendo 64 bites konzolján igazi effektorgiát biztosított, a fejlesztők gomolygó füstöt és még áttetsző üveget is létrehoztak, ezzel nem csak különleges, de még technikailag is fejlett programot készítettek. A GoldenEye 007-et intuitív irányítással áldották meg, ezért is lett annyira meghatározó többjátékos élmény a maga korában, ráadásul még széles fegyverpalettához is szerencsénk lehetett.

Felrázva, újra textúrázva, nem keverve

Több, mint 20 évvel ezelőtt csodaszámba ment Nintendo 64-en, amit a Rare megalkotott. Egyszerre volt egy ütős adaptáció, ami átadta a titkosügynök fílinget, és használhattuk az ikonikus James Bond felszereléseket, melyek egy része segítette a lopakodós harci stílus alkalmazását is, ezzel változatosabbá téve a játékmentet. Egy épkézláb és jól működő FPS játékot nyújtott a konzolosoknak, mindezt erős multiplayerrel megtámogatva, ami merőben hozzájárult a sikeréhez. A legjobb adaptációk között tartják számon és 2001-re nem kevesebb, mint 8 millió példányban kelt el, világszerte pedig 250 millió dolláros bevételt termelt.

Ne legyünk azért naivak, 2022-re nagyon csúnyán megöregedett vizuálisan, de mégis jó döntés volt a Microsoft és a Rare részéről, hogy az eredeti játékot modernizáltatták a Code Mystics csapatával, ezzel eredeti minőségében kóstolhatunk bele egy hajdani gyöngyszembe, természetesen azért a kötelező technikai szintekhez igazítva. Így lehetünk részese a teljes élménynek, ami prezentálja, hogy mivel sikerült a Rare-nek rést ütni a konzolos FPS-ek pajzsán, mindenkorra bebizonyítva, hogy van keresnivalója az első személyű lövöldéknek a kontrolleres vezérléssel megáldott konzolok világában is. A legradikálisabb változás, ami egyben az egyik legpozitívabb is, hogy az irányítást totálisan átszabták és egy egészen használható vezérléssel merülhetünk bele, ebbe az öregecske és egészen rövid titkosügynökös mókába (maximum 3 óra a kampány).

De amíg tart az legalább intenzív. Még tankot is szerezhetünk az aprításhoz. Mondjuk a változatos ellenfelek és azok intelligenciája közel sem tartozik a GoldenEye 007 erősségei közé, kínosan buta, ahogy sorban sétálnak az ellenséges katonák a célkeresztünk elé. Persze ezek csak mai szemmel tűnnek furcsának, így pont ettől lett pikáns az ízvilága, ráadásul az erős zene hanganyag is jelen van, ami szintén hozzájárult a sikerhez. Megvalósítás tekintetében két verziót készítettek. A Nintendo Switchesek az eredeti 4:3-as képarány mellé 16:9-et is kaptak, sőt még online többjátékos aprításra is van lehetőségük. A Microsoft felhasználók az online multi helyett csak helyi négyfős osztottképernyőssel kell, hogy beérjék, meg integráltak acsikat is és az egész mókát akár 4K felbontáson is élvezhetjük.