God of War Ragnarök teszt – Isteni folytatás?

Megérkezett a négy évvel ezelőtti, év játékának megválasztott God of War várva várt folytatása, amiért még a mostani hátrányos gazdasági helyzetben is az utcán állnak sorban a fiatalok, rezsicsökkentés ide, magas infláció oda. Sajnos az idei videojátékos év gyérebbre sikeredett, mint azt sokan vártuk, szóval a Ragnarök úgy kellett a gémer társadalomnak, így az ősz folyamán, mint egy falat kenyér, még ha az év elején akadt is pár erősebb alkotás (Elden Ring, Horizon Forbidden West vagy a Gran Tuismo 7). 

Arról már nem is beszélve, hogy 2022-es év videojátékos fronton leginkább a halasztásokról és a következő évre való csúsztatásokról vált híressé, így a szerkesztőségünkön kívül, az egész világ rettentő mód várta a Ragnarök érkezését, ami egyben a Sony talán legsikeresebb konzolgenerációjának utolsó exkluzív címe is. Pedig kezdetben még baljóslatnak tűnt, hogy nem Cory Barlog (most produceri pozícióban foglalt helyet) lesz a játék rendezője, hanem Eric Williams, de Cory azonnal lecsillapította a kedélyeket, hogy ne aggódjatok Eric egy állat és minden a helyén lesz, és szerencsére mindenki megnyugodhat, ez valóban így is alakult.

A játék főmenüjében megtekinthető egy videó azok számára, akiknek picit már megkoptak az emlékei az előző részben történtek kapcsán; ez egy rövid, lényegre törő és csak a legfontosabb momentumokat elmesélő ismertető. Baldur halálával megkezdődött a Fimbulwinter, a három hosszú kemény tél bőséges havazással, amik között nincsen nyár, ami az istenek végzetének a Ragnaröknek a biztos jele. Kratos egy barlangba ücsörögve várja a vadászatból érkező Atreust, majd a hazaútjuk során összefutnak Freyaval, aki bosszútól átitatott dühvel várja főhőseinket. Egy kisebb csetepaté után sikerül elérni a faházat, ami most is védve van (egy ideig) a betolakodókkal szemben a mágia segítségével.

Az már az első képsorokban jól látható, hogy a gyermek mostanra már egy felnőtt kamasz, aki egyedül is képes ellátni komolyabb feladatokat (ez később konfliktushoz is vezet), míg Kratos kis túlzással több érzelmet sugároz magából az első fél percben, mint a korábbi epizód egészében. Nem sokkal később meg is érkezik Thor a mennydörgés istene, akinek nem csak testvérét Baldurt, de két fiát, Módit és Magnit is megöltük a korábbi kalandunk során. Tehát alap konfliktusnak adott egy elkeseredett és bosszúszomjas anya, amit megkoronáz a mennydörgés istenének jelenléte Midgardban.

A történet ismételten zseniálisan lett megírva, kellően fordulatos, érzelmekkel teli, de olykor a humort sem nélkülözi. A színészi játék páratlan Christopher Judge most is lenyűgözően szólaltatja meg Kratost, aki egy interjúban nemrég elárulta, hogy teljesen ámulatba ejtette az Atreust alakító Sunny Suljic teljesítménye, akiről azt mondta, hogy annyi új ötlete volt és annyi lelkesedése, hogy már egy teljesen új srác benyomását keltette. Persze nem mehetünk el szó nélkül a zseniálisan teljesítő Ryan Hurst (Thor) és Richard Schiff (Odin) páros mellett sem, sőt most már jóval több szerepet kapott a Danielle Bisutti játszotta Freya is, aki elképesztően jól hozta a megtört anya szerepét. Hű társaink Mimir (Alastair Duncan), Brok (Robert Craighead) és Sindri (Adam J. Harrington) szintén hozzák a tőlük már jól megszokott oda-oda mondogatós viccesebb hangvételű párbeszédeiket. Az új karakterek is szerethetőek és színesítik a játék lebilincselő történetét, kivéve egyet, Asgard őrét, aki egy igazi gyökér.

Jön a Ragnarök, azaz Kratosztrófa közeledik

A Ragnarökre, Kratos a káosz pengéinek köszönhetően sokkal mozgékonyabbá vált a harcok során, ezáltal taktikusabb küzdelmekre kerülhet sor, ugyanis vannak bizonyos pályarészek, ahol a pengéinket beakasztva lengedezhetünk vagy a sziklaszirtek egyes részein gyorsan fel és le tudjuk húzni magunkat. Éppen ezért gyakoriak az aréna szerű négyzetes kialakítású, szintkülönbségekkel teli harcterek. Megjelent a magasról való támadás, amit a lengedezés közben is és a szirtekről való leugráskor is alkalmazhatunk. Egyes tereptárgyak is segítségünkre lesznek a küzdelmek során, így felgyújthatunk olajos hordókat, beleverhetjük fejszénket fatörzsekbe területi sebzést okozva ezzel, hatalmas szikladarabokat dobálhatunk, tüzes edényeket ejthetünk a fejekre, és még vékonyabb facsonkokat is kitéphetünk ezzel támadva az ellenségeinket. Bővültek a kivégzési mozdulatok is (amikor megjelenik az R3 a kábult ellenfél feje felett), amelyeknek köszönhetően sokkal brutálisabb és véresebb összecsapásokban lesz részünk. Azon sem kell meglepődnünk, ha a kombónk végén az utolsó ütésnél akár kettészakad az ellenfelünk, mert itt bizony repülni fognak a fejek, végtagok és torzók.

Ezeken kívül megmaradt a már jól ismert lenyűgöző harcrendszer, ahol most is lehetőségünk lesz társunkat segítségül hívni a négyzetet nyomkodva és a gyenge/erős rúnatámadások is elérhetőek, amiket a tapasztalati pontok segítségével három szintig tudunk továbbfejleszteni. A talizmánt mondjuk átnevezték relikviára, de ugyanazt a funkciót látja el, mint eddig (L1+kör valamilyen hatás). Most is ahogy az előző részben a szintünket a ruházatunk, az amulett varázslatok (korábban bűbájok) és a fegyvereink minősége fogja meghatározni. A páncélokat, pajzsot, Leviatánt, Káosz pengéit, fegyvermarkolatokat, amulett foglalatot állandóan fejleszteni kell és így fog Kratos egyre nagyobb szintet elérni. Az attribútumok természetesen teljesen megegyeznek az előző részben jól ismert erő, védelem, rúna, életerő, szerencse, feltöltődéssel. A felszereléseink fejlesztését most is a Huldra testvérek boltjában tehetjük meg, de vehetünk különleges tárgyakat is tőlük, mint például a feltámasztó kövek, szerelékek (bónuszok a társ támadásaihoz), relikviák, varázslatok, de eladhatunk is mondjuk ereklyéket, felszereléseket, vagy erőforrásokat tört ezüstért és speciális nyersanyagokért cserébe. Jópofa megoldás, hogyha esetleg elfelejtenénk felvenni a harcok során keletkező lootot, akkor azt nem fogjuk elveszíteni, mert a törpök összegyűjtik nekünk a boltjuk mellett található speciális ládába.

A saját és társunk képességeit most is bárhol bármikor tudjuk fejleszteni a tapasztalati pontok segítségével, de bizonyos képességeknél vannak úgynevezett módosítótokenek is, amiket úgy tudunk beszerezni, hogy az adott képességet megcsináljuk X alkalommal, mert először bronz, ezüst majd arany szintet kell elérni, hogy megkapjuk a módosítótokent. Például a bárdhajítást (L2 célzás, R1 dobás) az arany szintnek megfelelő mennyiségben elvégezve, a módosítótoken sebzés, bénítás vagy elem (azaz fagyasztás) token lehet, a védelem és lendületen felül. Normal vagy hard nehézségi fokozaton nem annyira lényeges ezek kiszedése. Yggdrasil amulett esetében 9 slotot lehet feloldani a varázslatoknak, amik lényegében helyettesítik az előző részben a ruhákra szerelhető bűbájokat. Ha szettben (3 azonos birodalomból származó varázslatot) használjuk ezeket, akkor megnyílik egy aktív képesség, mint az utolsó pillanatban való kitérés, ami felerősíti Kratos következő támadását az ereje függvényében vagy megnöveli Kratos közelharci sebzését.

Kilenc féle szett mellett fontos még a kitéréses gurulás varázslat, aminél, ha mérgező, égő vagy fagy hatás alatt állunk a dodge lerövidíti ezen állapotok tartamát. Öt féle egyedi képességekkel megáldott pajzsot használhatunk (Oltalmazó, Támadó, Rettenthetetlen, Csillagtörő és Kőfal), melyeket pajzsperemmel szerelhetünk, a megtisztított pajzsperemnek köszönhetően a fagyás, az égés, a méreg vagy a bifröst hatástól mentesíthetjük magunkat (L1 dupla koppintás) de akár át is adhatjuk azokat az ellenfeleknek (bifröst az életcsíkunk egy részét lilává változtatja és sérülés esetén ezt azonnal bukjuk is). A harcrendszert is igazították a pajzs használatához, ugyanis az ellenfelek korábbi védhetetlen piros és a jó időzítéssel hárítható sárga támadásokon felül immár kék színkódú attackot is indíthatnak, melyet csak és kizárólag pajzscsapással tudunk megszakítani. Némelyik ellenség pedig speciális életsávval bír, amit a megfelelő fegyverrel (ha tüzes akkor a Leviatánt kell alkalmazni, ha pedig jeges akkor a Káosz pengéit) kell leszedni, és csak aztán válik sebezhetővé bármilyen fegyverrel. Az ellenségek repertoárja növekedett (mondjuk azért van rendesen újrahasznosítás), számos új ellenfél típus jelenik meg a történet előrehaladtával, és ezúttal már sokkal több és színesebb boss fightban lesz majd részünk, ami alaposan megdobta a Ragnarök élvezeti értékét.

Világok közti véres kirándulás

A játék ebben az epizódban is nagyon sok melléktevékenységgel van ellátva, most már mind a kilenc birodalom meglátogatható, és szerencsére már nem Tyr templomát kell használnunk a birodalmak közti váltások során (ugyanis Odin ezt elzárta), hanem Sindri és Brok meghívásának köszönhetően lesz egy „bázisunk” (Sindri háza), ahonnan egy misztikus átjáró és az Yggdrasil-magok segítségével gyorsabban és sokkal gördülékenyebben zajlik majd a birodalmak közti közlekedés. A birodalmon belül is a misztikus átjárók lesznek segítségünkre a gyorsabb utazás érdekében, de ha nem állunk jól életerő vagy spártai düh terén akkor is érdemes megállni egy pillanatra ezeknél az átjáróknál, hogy visszatöltődjenek.

A gyűjtögetés szerelmeseinek sincs okuk aggodalomra, bőségesen készültek a fejlesztők ezen a téren is (virágok, sárkánygyíkok, szarvasok, ereklyék, ismeretek, tekercsek, kincses térképek), és természetesen Odin zöld hollóit ismételten le kell majd vadásznunk értékes jutalmakért cserébe. Az izgalmakról azonban sohasem kell lemondanunk, ugyanis ki kell majd szabadítanunk óriás állatokat, de a későbbiekben harcolhatunk majd sárkányokkal és nagyobb dögökkel is. Találkozhatunk szellemekkel, akik apróbb kérésekkel fordulnak felénk (tisztítsunk meg egy adott területet, vagy találjunk meg bizonyos tárgyakat) és ezúttal a valkűröket váltják a berzerkerek (hasonló nagyon erős ellenfelek), akiket egy síremlék megnyitásával idézhetünk meg. Ygdrassil-hasadékoknál (korábban birodalmi szakadások) egy-két erősebb ellenféllel kell megküzdenünk értékes jutalmak fejében, míg a Draugr hasadékok bitang mini boss csatákat rejtenek busás jutalomért cserébe. A Ragnarökben már gyíkvadászatot is tarthatunk nyersanyagokért, csak arra kell odafigyelni, hogy ne szemből támadjunk, hanem megfelelő szögből csapjunk le, hogy ne tudjon elbújni előlünk a fürge kis dög. A megszokott ládák mellett a Norn ládák harangjain felül most már van, amikor a káosz pengéit kell használnunk a rejtvény megfejtésére, de idővel szerzünk egy menő speciális eszközt is, ami hasznos lesz a ládák kinyitásán túl a továbbjutásban is.

Kicsit megmachinálták a spártai dühünk lehetőségeit is, azonban sokkal izgalmasabb, hogy három teljesen új birodalmat kaptunk, amit eddig még nem láthattunk az előzményben. Vanaheim a Vánok birodalma, Asgard az Ázoké, míg Svartalfheimben a törpök uralkodnak. Természetesen ezeken kívül bejárható az Elfek területe, Alfheim, az óriások birodalma, Jotunheim, és az emberek világa, Midgard, ami a korábbi tavas területet biztosítja, csak a Fimbulwinter miatt havas, jeges verzióban. Ezúttal is el fogunk látogatni majd a holtak világába, Helheimbe, a tűz birodalomba, Muspelheimbe és a teljesen átalakult ködbirodalomba, Niflheimbe is. Minden birodalom teljesen egyedi és nagyon változatos környezettel vannak megáldva, Niflheimre konkrétan rá sem lehet ismerni, a nagy tél miatt szinte az egész egy ködös jégverem, viszont Jotunheim miliője talán a legütősebb, egyszerűen csodálatosan jól néz ki.

Persze Vanaheim állatokban és növényekben gazdag dzsungele (még a napszakot is lesz alkalmunk megváltoztatni), Alfheim homokviharos sivatagai és Asgard hatalmas kőfalas terepei is lenyűgözőek. Muspelheim fontos része lesz a történetnek, de leginkább az előző részből ismert kihívásoknak ad otthont, míg Niflheimben találhatóak Odin hollóiért kapott jutalomládák és egy gyakorló aréna, ahol különböző ellenfelek mellett nyugodtan, retorzió nélkül gyakorolhatjuk a kombóinkat. Mivel alaposan meghíztak a bejárható terepek, ezért két megoldást találtak ki a fejlesztők a nagyobb távolságok megtételének könnyítése érdekében. A már jól ismert csónakos megoldáson felül (a törpöknél és a dzsungelben lesz elérhető) kapunk egy új, farkasok vontatta szánt is (Midgardban és az elfeknél csapathatunk vele).

A játékmenet még mindig rejtvényekben gazdag az aprítás mellett, de most is gyújtogathatunk vagy fagyaszthatunk (gejzír, vízzsilip) a továbbjutás érdekében, a káosz pengéi is többet szerepelnek mozgás vagy feladatok kapcsán és a mérgező gúnyoszlopokat sem kell majd hiányolnunk. Az alkonykövek és a Leviatan fejszénk találkozására építő feladatok különösen jól sikerültek, úgy kell pattintanunk róluk a fegyverünket, hogy az megsemmisítse a továbbjutást akadályozó bolyanyagokat. Társunk szintén kapott újfajta muníciót, a pecsétnyilat tűzzel robbantani tudjuk, míg a hangrezgős nyíl csak bizonyos felületekkel lép reakcióba. Lesznek amikor ezeket kell kombinálnunk a továbbjutás érdekében, vagy egy spéci láda megkaparintásához. A társunknak a páncélján kívül (lényegében csak skin), beállíthatunk három (fejleszthető) szereléket is, melyekkel erősítéseket (sebzés, visszatöltődés) vagy hatásokat (robbanás) adhatunk a lövedékeknek. A főküldetések (az ösvény) mellé zseniális mellékküldetéseket (kegyek) írtak a fejlesztők, ezek színesítik az egyes karaktereket, nem mellesleg a történetet remekül kiegészítő párbeszédekkel vannak megfűszerezve. Komolyan képesek az embert libabőrös állapotba hozni, és még speciális nyersanyag gyűjtésére, tapasztalati pontok szerzésére vagy különleges páncélok megszerzésére is lehetőséget biztosítanak.

A háború istenének, isteni háborúja

Az már előre kikövetkeztethető volt a játék előzeteseiből, hogy a látvány bár fantasztikusan szép, de nem ez a cím fogja megmutatni a Playstation 5 igazi erejét, és nem lesz akkora nagy ugrás az előző generációhoz képest, elvégre PlayStation 4-re is készítették. Persze azért egyértelmű, hogy jóval szebb és részletgazdagabb lett a Ragnarök, főleg a miliő és az abban rejlő részletek tükrözi ezt leginkább; mindenféle állatkák héderelnek a sziklákon, a dzsungelekben majmok lógnak fürtökben a fákról, halak ficánkolnak a folyók és tavak vizében, míg a parton szarvasok enyhítik szomjukat, az eget pedig madarak uralják, szóval sokkal élettel telibbnek érződik az egész játék az elődjéhez képest. A fejlesztők egészen alapos munkát végeztek, ugyanis ezen különböző világokat összefogó alkotásban alig maradtak furcsa bogárkák. Mindössze csak olyan bugokkal, hibákkal találkoztunk, mint egy-egy beragadó ellenfél vagy karaktereink egymáson történő keresztül mászása. Érdekes, hogy a megjelenés óta érkezett frissítések nem javították, hanem csak inkább eszkalálták ezeket a jelenségeket.

Ezek a részletek pedig nem érződnek a teljesítményen, a Ragnarök még az alap PS4-en is fixen hozza a másodpercenkénti 30 képkockát Full HD felbontás alatt, igaz kisebb grafikai megszorításokkal. A Pro gép esetében már kicsit jobb a helyzet, ott már lehetőségünk van választani a Favor Performance és a Favor Quality között. Előbbi esetén váltakozó felbontás (1080p – 1656p) mellett instabilan ugrál az FPS 35-60 között (a Digital Foundry szerint lesz, akit zavarni fog), míg utóbbinál stabil 30 FPS-el 1440p és 1656p között pörög a játék. Ezzel szemben a PS5 esetén négy grafikai opció közül választhatunk megfelelő HDMI 2.1-es 120 Hz-es kijelző esetében. Alapvetően itt is a Quality és a Performance közül választhatunk, ami minőség esetén a natív 4K-t és fix 30 FPS-t, míg teljesítmény esetén felskálázott 4K-t (1440p – 2160p) kapunk 60 FPS képfrissítés mellett. 4K-s 120 Hz-es megjelenítő esetén pedig bekapcsolható a High Frame Rate Mode, illetve a játék felismeri a VRR-t (változó frissítési gyakoriság) is, aminek köszönhetően változik a teljesítmény. Performance módban 1440p mellett 80-90 képkocka per másodpercet kapunk, míg Quality módban 1800p és 2160p között 40 FPS-el kell beérnünk. A Ragnarök PS4 Pro esetében is brutális teljesítményre és minőségre képes, viszont számolni kell a megnövekedett zaj kibocsájtással. Zúg, mint Kratos haragja. Szóval le a kalappal a Santa Monica előtt az optimalizálás terén nyújtott fáradozásuk miatt, mert mind a három konzolon biztosan meg fogja találni mindenki a számára megfelelő opciót.

Az új generációs dolgokat nem igazán a grafikában kell keresni, hanem inkább a teljesítményben és a kiegészítőkben. Az SSD-nek köszönhetően valamivel rövidebb ideig tartanak a töltőképernyők, mondjuk egy mentés betöltés PS4-nél olyan fél percet igényel, ugyanaz PS5 esetében már csak 10 másodpercig tart. A halálozás utáni töltési idő pedig előbbinél megközelítőleg 10 másodperc, utóbbinál csak 3-4 másodperc, szóval nincs akkora óriási különbség a két konzol között, de nyilván gyorsabb a PlayStation 5. A 3D audió szépen dolgozik, jól hallhatóak honnan érkeznek a támadások, és Odin hollóit is talán valamivel még könnyebb behatárolnunk a térbeli hangzásnak köszönhetően. Érdemes kipróbálni egy 5.1-es hangrendszeren is a Ragnarököt, igaz nem család és szomszéd barát, de a harcok zseniálisan jól szólnak az erőteljes basszusoknak köszönhetően. Viszont a DualSense teljesítménye ezúttal valahogy nem annyira meggyőző, jóval többet vártunk ettől a lehetőségtől.

A haptikus visszacsatolás mondjuk adja rendesen, tényleg érzed, ha jégen vagy havon repeszt a szán, meg amikor a Leviatán fejsze becsapódik a kezünkbe, de említhetnénk a különböző robbanásokat, a harcok során bekapott maflásokat, de talán legjobban a kötélen való lecsúszást és a csónakkal való evezést érezni. Kár, hogy a ravaszok nem tesznek már hozzá annyira az élményhez, mint mondjuk egy Returnal vagy Ratchet & Clank esetében, egyszerűen nem annyira intenzívek, takarékon dolgoznak. A controller hangszóróját sem igazán használták ki, csak az életerőnk kritikus szintre zuhanásakor és a szánunk láncainak zörgésekor szólal meg. Magyarán akiknek nem számítanak annyira az élesebb, szebb textúrák és árnyékok, a jobb bevilágítás, a rövidebb töltési idők, vagy a 60 FPS-es pörgősebb fluid játékmenet, azoknak elég lehet a PlayStation 4 is, nem kell feltétlenül szaladni az áremelésen átesett PlayStation 5-öt beszerezni (a Horizon esetén nagyobb volt a két változat között a különbség).

A legtöbb hazai játékos örömére a Ragnarök is magyar felirattal érkezett, reméljük, hogy ez a jó szokás a továbbiakban is meg marad. Egyébként a felirat most is remekül sikerült, csak néhány esetben sikerült kacifántosra a megfogalmazás, és alig fordul elő egy-egy elütött karakter hiba. Félrefordításokkal sem nagyon találkozni, egyedül talán a beállításoknál a Favor Quality az, amit furcsán kegyteljesítményként fordítottak le (a törpék boltjában a derékpáncél helyett alkarpáncél van, de a páncél menüben már helyesen szerepel), minden más, mint a bestiárium vagy az ismerkedést segítő leckék kifejezetten remekül sikerültek. Ezek az apró hibák inkább megmosolyogtató dolgok mintsem valódi problémák. Viszont egyes párbeszédek során sajnos a felirat tördelése rosszul van ütemezve, és nincs lehetőségünk elolvasni az adott mondatot, de szerencsére ez a dolog is csak nagyon ritkán fordul elő, valamint már végre a feliratok mérete is szabályozható (a 2018-es GoW-ban zavaróan aprók voltak a betűk). A Sony ennél a játéknál is nagy hangsúlyt fektetett a kisegítő lehetőségek minél szélesebb körű beállításaira, hogy a hátrányos helyzetben élő játékosok is minél jobban élvezni tudják a Ragnarök adta élményeket (célzás rásegítés, navigációs segítségek, hangtippeket aktiválhatunk, automatikus lootgyűjtés, karakter kontrasztosítás stb.).