A Memoir Blue – Életképek

Az Annapurna Interactive gondozásában megjelent játék sajátos narratívát használ, ugyanis gyakorlatilag szavak nélkül, az interakciót minimumra csökkentve mesél el egy rendkívül szívszorító történetet. Ezzel önmagában nem is lenne baj, de az alkotók műfajt tévesztettek.

Az A Memoir Blue egy anya-lánya történet, kettejük feszültségektől sem mentes viszonya az utóbbi emlékein keresztül bontakozik ki. Miriam sportoló, közelebbről úszó, akinek tehetségéről számtalan érem és kupa árulkodik. A lány nehezen viseli a népszerűséggel járó terheket, ami mellett anyja túlzó gondoskodása is nyomasztja, aki gyakorlatilag mindent alárendelt gyermeke boldogulásának.

Az alkotók bemutatják, hogy a szülők válása hogyan érintette a kislányt, illetve milyen formában befolyásolta az esemény az éppen kibontakozó sport-karrierjét, hogyan változott meg szép lassan kettejük élete. A visszaidézett emlékek a gyerekkortól a jelenig kísérik a párost, helyenként örömteli, máskor fájdalmas pillanatokat villantva meg a közös életükből.

A cselekmény a különböző feladványokon keresztül halad előre, amelyek sajnos alig igényelnek komolyabb fejtörést. Egy felcsendülő dal, egy poros fénykép, pecsétre váró jegy adnak újabb lökést, taszigálnak tovább a cselekmény újabb állomásához, azonban önmagában mindez annyira ingerszegény módon van tálalva, hogy csupán a gondosan felépített, érzelemdús sztori tartotta bennem a reményt. Bár a játék a műfaji besorolás szerint kalandjáték, inkább egy interaktív filmről beszélhetünk, amibe csak közvetetten tudunk beavatkozni.

Bár Miriam története játékként csak visszafogottan működik, művészi és esztétikai értelemben kifejezetten erős. A látványvilág tetszetős, a koncepció elvárható módon a víz tematikája köré épült. Jellemzően a kékes árnyalatok dominálnak, tetten érhető csipetnyi szürrealitás, ami szerencsére nem toltak túl. A kézzel rajzolt átvezetők szépen fűzik egybe a történetet, a bennük elrejtett utalások fontos üzeneteket közvetítenek.