Rustler – Óda egy bűnözőszimulátor ősatyához

Egy maroknyi lengyel nem kisebb dolgot vett a fejébe, mint hogy a Rockstar 1997-es klasszikusát újra teremti, csak éppenséggel egy másik korszakban. A modern idők helyett a középkort választották játszótérnek, ahol lovagi tornák, szekér rablások, utcai kardpárbajok biztosítják a szórakozást. Na, akkor lovasítsunk meg pár paripát.

A Rustler egy dupla időutazás, mely egyfelől képes humorával szórakoztatni, játékmenetével majdnem negyed évszázadnyit visszarepíteni a ’90-es évek közepére és a középkori kulisszák egy teljesen új megközelítésbe helyezik az eredeti koncepciót. A felülnézetes nyíltvilágú akciójáték az első percektől fogva képes az idősebb játékosokat egy néhány órás kellemes múltbéli sétára invitálni, viszont a jelenlegi generációs gamerek esetében ez a faktor kimarad, így eshet meg, hogy kicsit értelmetlen, elavult elemekből összerakott, kisköltségvetésű indie cím utóízt hagyhat a szájakban.

Középkori bűnöző képző

A történet felütése is egy vaskos klisé, elvégre a Lovagregény című mozitól kölcsönözve egy Guy névre keresztelt naplopó gazfickót terelgethetünk, aki hamis származási papírokkal elindul a lovagi tornán, hogy a királyság részese legyen és egyúttal a királylány egy részébe is beférkőzhessen. Persze az idáig vezető út tengernyi ötletes küldetéssel és a legkeményebb bűnözési formákkal van kikövezve. Tessék felkészülni, itt ha szükséges bárkit lerángathatunk az egy lóerős paripájáról.

A klasszikus GTA játékok megidézése mellett a humoros tálalás, és az egész műfaj karikatúra szerű ábrázolása, parodizálása volt a cél, ami már az élőszereplős intróból is azonnal lejön. A küldetések hasonlóan nem veszik komolyan magukat, papoknak kell borszállítmányt lopni, az egyik falu sírásója pedig arra kér, hogy csuklyás ruhában és kaszával, halálnak öltözve riogassuk a szomszédját, vagy perverzekre vadászhatunk, akik a tóban fürdőző nőket lesik. Megidéznek számos napjainkban közismert szériát, sorozatot, filmet vagy videojátékot (manapság közkedvelt kifejezéssel élve tele van pop-kulturális utalással), így mosolyt csal az orcánkra, mikor lezajlik a Gyalog-galopp fekete lovagja elleni döntetlen csata.

Grand Theft Horse – Lókolbászt a népnek!

Hősünk folyamatosan fejlődik, szintlépésekkel képesség pontokat szerez, melyekre nagy szüksége van, ugyanis gyalázatosan rossz harcrendszerrel áldották meg a játékmenetet. Kezdetben könnyedén lecsapnak a páncélos katonák, de ha sikerül alkalmazkodni a béna csapkodásokhoz egyerősebb fegyverrel, akkor idővel győztesen kerülünk majd ki egy nagyobb létszámú rendfenntartó csoport ellenében is. A térkép számos gyűjtögetni való felszerelést, fegyvert rejt, szerezhetünk skillpontot adó patkókat és a bugyuta minijátékokat sem kell majd nélkülöznünk, mint a lóverseny vagy az ökölvívás.

Az egész szottyadt retró koncepciót az ügyes és egyúttal humoros dizájn képes eladni. A várfalat díszitő Fuck the King graffitik jól példálózzák, hogy ez egy különleges, alternatív középkori világ, míg az autentikusságról az emeleti ablakokból kizúdított hugyos szar macskaköveken való fröccsenése gondoskodik. A villogóval nyakunkban lihegő rendvédelmi lovagszervek agresszíven üldöznek, így célszerű betéve tudni, hogy hol lehet átfesteni a szekeret a menekülés reményében.

A hangok terén is leleménnyel éltek, a megmosolyogtató hablaty nyelvvel megspórolták a szinkronokat és a változatos zenéket biztosító rádióállomásokat itt egy beatboxoló bárd felbérlésével oldották meg, ami igazi telitalálatnak bizonyul. Az első három óra után kinyílik a világ, a korábbinál plusz másfélszer annyi területen garázdálkodhatunk, és úgy további 5 óra alatt le is tudhatjuk a történetet, ami a kicsit lelohadt tartalom révén több, mint elég.