A videó- és számítógépes játékok mára kétségtelen a tömegkultúra meghatározó részévé váltak, a több mint ötvenéves múltra visszatekintő iparág nagy utat tett meg a kezdetektől. Az áttörést a hetvenes évek hozták, amikor az ún. mikroszámítógépek a szélesebb közönség részére is elérhetővé váltak, míg a nyolcvanas évek elején megszülettek a korszakot meghatározó nyolc bites készülékek. Sorozatunk a számítógépes játékok aranykorát azaz a 1980-1993 közé tehető merész, kísérletezéssel teli időszakot igyekszik visszaidézni.

Üdvözlet a sport világában! A műfaj a kezdetekben egyet jelentett az egyszerű, leginkább reflexekre építő alkotásokkal (Tennis for Two), ám elég gyorsan lerúgta magáról a tojáshéjat. Más műfajokhoz hasonlóan a sportjátékok is a játéktermeket vették be elsőként. A hetvenes évek közepén a Heavyweigth Champ keltett feltűnést, később a felülnézetes Football (1978) nyelte nagy lelkesen a tantuszokat. Az első sikeres focijáték Kevin Toms nevéhez fűződik, aki a nyolcvanas évek elején rakta össze a Football Managert, ebben egy negyedosztályú csapat irányítását kaptuk meg, s bár a mérkőzéseket közvetlen nem irányíthattuk a játék szórakoztató és adiktív elfoglaltságot kínált.

C64 gépekre készítette Andrew Spencer az International Soccer (1983) című játékot, ami már a nézőtérre helyezett kameraállásból mutatta az eseményeket;. Az alkotás kevés szabályt ismert és időnként furcsa jelenteket produkált, de egész ügyesen szimulálta a labda pattogását. Minden korábbinál élethűbb játékélményt kínált a Match Day (1984), amiben az izometrikus figurák már vetődni és fejelni is tudtak. A folytatás további újdonságokat hozott, hiszen szabályozni lehetett benne a lövések erejét és a kipattanó labda szögét egy matematikai rutin határozta meg.

Három éven keresztül tanyázott a brit eladási listák elején az Emlyn Hughes’s International Soccer (1988), amely sikerét többek között a finom animációknak, valamint a változatos menedzser és taktikai lehetőségeknek köszönhette. A különböző játékosokat át lehetett nevezni, így mindenki szabadon összeállíthatta álomcsapatát. A nyolcvanas évek szülötte volt a MicroProse Soccer, amely felülnézetből mutatta a pályát, így megkönnyítette a támadások és a védelem megszervezését. A játék később Sensible Soccer (1992) néven kapott folytatást, amiben tovább finomították a labda szimulációját, s rengeteg csapatot és eseményt kínált.

Kifejezetten impozáns tartalommal mutatkozott be az éppen szárnyait bontogató Championship Manager (1992), amely nyolcvan európai és közel négyszáz nemzetközi csapatot, valamint a hozzájuk tartozó bajnokság minden adatát tartalmazta. Látványban minden korábbi próbálkozást felülmúlt a Cinemaware által készített TVSports: Football (1988), amely az elsők között igyekezett visszaadni a sportközvetítések hangulatát. A mérkőzéseket változatos nézőpontokból láthattuk, a gyönyörű animációk mellett, különböző hangulatfokozó elemek is színesítettek a játékmenetet.

Az Electronic Arts már a kezdeti időkben felismerte, hogy a bálványként imádott sportolók nevével könnyebb jó eladásokat produkálni, ezért One on One (1983) című kosaras játékukhoz a korszak két legnagyobb sztárját (Julius Erving és Larry Bird) szerződtették. Pontosan animált mozdulatok mutatták a cseleket és dobásokat, s egy-egy látványosabb akciót, lassítva is visszanézhettük. Kezdetleges grafikát, madárperspektívát és könnyen tanulható játékmenetet kínált a C64 gépekre készített Star League Baseball (1983), ugyanezt a kameraállást örökölte a MicroLeague Baseball (1984), bár utóbbi már a taktikára és felkészülésre is figyelmet fordított.

Az egyik legjobb címnek számított a Bobby Whitehead által tervezett HardBall! (1985), amely az összetett játékmenetnek, stílusos grafikának és profi prezentációnak köszönhette sikerét. Jópofa szórakozást kínált az Epyx Street Sports-sorozata, ami utcai környezetbe vitte a sportágakat, így a csapatoknak szokatlan, akadályokkal nehezített pályákon kellett megküzdeniük egymással. Az egyik legjobb korai pankrátorjátékot (Epyx Championship Wrestling) is a kaliforniai stúdió készítette, ebben nyolc „szálkásra” gyúrt karakter, gyalulta egymást, látványosnak szánt mozdulatokkal.

A főként kalandjátékokat készítő Sierra is belekóstolt kicsit a sport világába. Az oldalnézetes Championship Boxing (1985) ringjében a felhasználó által irányított versenyzőnek egy kenguruval is meg kellett küzdenie a végjátékban. Furcsa perspektívát választott az Accolade TKO (1989) című játéka, amely osztott képernyőn mindkét résztvevőt mutatta. A felénk tartó kesztyűk látványa azt hivatott erősíteni, hogy itt kérem komoly bunyóról van szó.

A zöld posztóval borított asztalok kedvelőinek a remek Steve Davis Professional Snooker (1984) nyújtott kikapcsolódást, míg a lyukakkal tarkított gyep szerelmesei a Royal Birkdale Championship Golf (1982) segítségével üthették el az időt. Utóbbi tíz klub élethű pályáját kínálta, ahol a sikeres ütésekhez az aktuális szélirányt is figyelembe kellett venni. A golfjátékokat a Leaderboard Golf (1986) járatta csúcsra, a profi szimulációt számos meghatározó orgánum az évtized játékának nevezte. Az alkotás színvonalát (a folytatásokon kívül) csak a Links: The Challenge of Gold (1990) tudta felülmúlni.

Komolyabb teniszt elsőként Match Point (1984) kínált, amiben a (híres játékosokról mintázott) résztvevőket hátulról és kicsit felülről láthattuk. A nézők feje dinamikusan követte az eseményeket, míg a rontott ütések után labdaszedők lendültek akcióba. Érdekes szerzet volt az On-Court Tennis (1984), amely közelebb hozta az automatikusan mozgó játékosokat, így csupán az időzítésre és az ütés pontosságára kellett odafigyelni.

A nyolcvanas évek végére az Electronic Arts az Earl Weaver Baseball (1987) kapcsán hallatott magáról, ami tévéközvetítésekre hajazó kommentárt használt. Több híres pálya közül lehetett választani, az eseményeket pedig humoros animációk kötötték össze. Az Electronic Arts gondozásában kerültek piacra a Skate or Die (1987) és a Ski or Die (1990) című játékok. Előbbiben különböző városi pályákon villoghattunk, utóbbi a téli extrém sportok kedvelőit ültette a képernyők elé. A Trip Hawkins alapította cég szekerét végül a John Madden Football (1988) lódította meg igazán, ami a fejlesztő/kiadó EA Sports brandjét alapozta meg.

Az önálló sportágak mellett népszerűnek számítottak a különböző sporteseményeket (világ- és kontinens viadalokat) feldolgozó címek. A mai napig emlékezetes az Apple II-es gépekre készített Decathlon (1981), amiben nyolc vállalkozó szellemű játékos versenyezhetett egymás ellen. Néhány évvel később a The Activision Decathlon (1984) és a Daley Thompson Decathlon (1984) állt be a sorba. Utóbbi jellegzetes hibája volt, hogy amikor egy távolugró a startvonal mögé pottyant a bíró nemes egyszerűséggel körbemérte a pályát.

A nyolcvanas évek meghatározó címének számított a Summer Games (1984). Az Epyx által készített játék a versenyszámok mellett az olimpiák külsőségét és hangulatát is igyekezett visszaadni. A folytatások végül egy sorozattá álltak össze. A Winter Games (1985) a téli számokat (pl. síugrás, biatlon, műkorcsolya), a Summer Games 2 (1985) a lovaglást, evezést, vívást és kerékpározást, a World Games (1986) a nemzeti sportokat (szumó, sziklaugrás, rodeó), míg a California Games (1987) a tengerentúli extrém sportokat és a strandröplabdát ültette képernyőre.

A komoly szimulációk mellett számos vicces alkotás is született. Ezek között található sörivást, macskahajtást és kőgörgetést felvonultató viking olimpia (Blood’ n Guts), dinólovaglást és bunkósbot hajítást kínáló kőkorszaki versengés (Caveman Ugh Lympics), vagy a futurisztikus küzdelmet kínáló Speedball (1988), amelyben úgy kellett az ellenfél gólvonala mögé juttatni a labdát, hogy közben minden eszköz megengedett volt. Nem mehetünk el szó nélkül a libidó vezérelte kamaszoknak készített címek mellett sem, hiszen az erotika ebben a műfajban is felütötte a fejét. A műfaj egyik első fecskéje a Magic Carpet Software, Stroker (1983) című orgazmus-szimulátora, amiben a joystick ütemes rángatásával lehetett szabályozni az „élményt”, de ott volt a Sex Games (1985) című apróság, amiben már partner is járt az akcióhoz, akit egyre összetettebb és rafináltabb módon kellett a csúcsra juttatni.

Szokásunk szerint most is turkáltunk kicsit a műfaj magyar vonatkozású címei között, hiszen a Révbíró Tamás vezette Novotrade számos jópofa játékot készített. Ezek között található a belső nézetes Kayak, a vadászkutyákat felvonultató Gun Dogs, vagy a népszerű kerékpárversenyt képernyőkre ültető Tour de France. Utóbbi kifejezetten nagyszabású projektnek indult, ám végül annyira érdektelen és semmitmondó lett, hogy a legenda szerint a tesztelést végző srác, egyszerűen elaludt rajta.

A távol-keleti küzdősportok világát népszerűsítette Thai Boxing, de vízipólós (Waterpolo) játék is készült, amely a csodálatos vízanimációról és a harmadik mérkőzéstől, frusztrálóan nehéz játékmenetéről maradt emlékezetes. Gyönyörű grafikát kínált Alternative World Games (1987), amelyben a szépen megalkotott helyszíneken (Colosseum, Nápoly, Velence) kellett mindenféle szokatlan, viccesen őrült (párnacsata, csizmahajítás) feladatokat végrehajtani.