Sok év várakozás és megannyi csúsztatás után megérkezett A Gyűrűk ura franchise legújabb videójátéka a The Lord of the Rings: Gollum, amiben a J. R. R. Tolkien által alkotott Középfölde univerzum egyik legmegosztóbb karakterét Szméagolt vehetjük irányításunk alá. Nézzük tehát, hogy Gollum története is akkora siker lett-e, mint a Shadow of játékokból már jól ismert Talioné.

A játék története a Hobbit és A Gyűrűk ura filmek közötti időszakban játszódik (Tolkien regényei alapján), egészen pontosan a harmadik kor 3017. évében járunk, 66 évvel azután, hogy Zsákos Bilbó elveszi Gollumtól az Egy Gyűrűt. Bakacsinerdő egy tömlöcében vesszük fel a fonalat, ahol éppen a tündék által fogva tartott Szméjagolt a varázsló Gandalf faggatja, és a megtört hobbit által elmesélt előző 5 évét kell végigjátszanunk. Kiderül, hogy Gollum egy ideig követte Bilbót, de félúton egy hang megszólította Őt, és dél felé Cirith Ungolba (egy morgul-hágót őrző erőd) a Mordort szegélyező Árnyék – hegység irányába tartott.

Egy kémnek hitt madarat követett a végzet hegyére, ahol aztán orkok nyomába eredt és támadott meg, végül pedig körbevették őt a nazgulok, akiknek elmesélte, hogy a gyűrű Bilbó tulajdonában van. Ezek után főhősünk Mordor tornyai közül a leghatalmasabb Barad-dûr alatti rabszolga gödörben találja magát, ahonnan mindenáron ki kell szabadulnia. Röviden ez adja a történet alapkonfliktusát, amit tíz fejezeten keresztül ügyességünktől függően olyan 8-10 órán keresztül “élvezhetünk”. Lesz pár fanyar csavar a sztoriban, találkozhatunk új szereplőkkel, és alaposabban megismerhetjük Gollum múltját, mint eddig bármikor.

A cipész inkább maradhatna a kaptafánál

A játék saját magát action-adventure-ként hirdeti, pedig egyértelműen egy stealth (lopakodós) platformmerről van szó, mert akciózni nem igazán tudunk, elvégre nem tudunk támadni. Kapunk pár darab követ, amivel elcsalogathatjuk az ellenfelünket egyes helyeken, meg akadnak olyan sisak nélküli orkok akik, ha egyedül vannak, akkor megfojthatjuk őket. Illetve vannak HP-t töltő ínycsiklandó falatkák is, mint például giliszták, csigák, halak, gombák és fejezetenként pár gyűjtögetni valóval is találkozhatunk (összesen 35 db). A lopakodást színesítendő “feldobták” a játékmenetet egy-egy menekülős szekvenciával, amikor például egy óriás pók elől kell szaladnunk és az előttünk lévő akadályokat kell kikerülni (durva, de még Crash is jobb volt a témában). Lehet erre gondoltak az akció zsáner kapcsán?!

A játék legnagyobb hányadában mászni, bujkálni vagy ugrálni kell, a maradék esetében, pedig kapunk egy kis logikai feladatot vagy interakciót az egyes társainkkal (companion mode). A moralizálást sem mellőzték a fejlesztk, ugyanis akad pár döntéshelyzet, ahol vagy Gollumként vagy Szméjagolként dönthetünk a cselekményt illetően (a két személyiségünknek megfelelő válaszolhatunk). Hiába hozzuk le győztesen a vitás szituációkat, ezeknek sajnos semmi jelentősége a végkifejlet szempontjából, a fő cselekményszál mindkét esetben ugyanaz (a cinematic-okban meg a párbeszédekben van minimális eltérés). A companion módnál pedig az aktuális társunkat kell terelgetnünk, hogy segítse a továbbhaladásunkat. Egy csatornás szakaszon a társunk nem tudott úszni, és a vízszint állásának trükközésével kellett abszolválnunk, hogy mind a ketten eljuthassuk A pontból B pontba.

A puzzle feldatok között találkozni olykor jobban sikerült fejtörőkkel, a tojásfestés egészen szórakoztató volt, ahogy a fa felhasználásra összpontosító madár tojás kikeltése is a jobban sikerült feladványok egyike. A játék második felében pedig még egy nyomozós szekvenciát is teljesíthetünk, melyben hősünk ösztönét bevetve a különböző tárgyak segítségével feltárhatunk egy múltbéli eseményt. A fejlesztők által alkalmazott játékmechanikai elemek fájdalmasan elavultok, konkrétan a vicc kategóriának számítanak. Olyan furfangos feladatokkal bombáznak, minthogy etessünk piranhákat, egy barlangan gyűjtsünk jegyzeteket vagy robbantsunk fel két mérgező hordót. Döbbenetes, ez egy 50 eurós videojáték, szánalmas, nem beszélve arról, hogy annyira idióta és béna néha a rejtőzködés, hogy nevetséges. Még a vak is lát, ha egy árnyékban gübbedünk, csak az ellenfelek bénák, mint a segg.

A semmit nem takaró árnyékokon felül ládákban, magas fűben, objektumok alat is megbújhatunk, ugyanis Gollum nem a jó állóképességéről híres. Tud ugyan futni, de rövid idő alatt elfárad, mint a disznó, sztaminája a béka segge alatt, így az ellenfelek elől történő elszaladás nem opciós. A mesterséges intelligencia buta, mint egy tuskó ork, hiába vesznek észre, ha felkapaszkodunk valahova, akkor már nem is fognak keresni minket. A platformer részek frusztrálóak, nem élvezet játszani a játékkal és az irányjelző sárga markerek helyett inkább talán a használható platform felületeket kellett volna jelöni, tucatszám halunk meg mert nem látjuk, hogy mit is várna el a játék (backward jump jelzés ide vagy oda).

A kamera rendszeresen képes megvadulni és extrém pozícióba vágni magát, a falon futás pedig a legtöbb esetben nem hajlandó működni, így késztetve sokszori újrapróbálkozásra a játékost és maximálisra feszítve annak idegrendszerét. Lehet az ehhez hasonló eseteket a fejlesztők direkt csempészték a játékba, hogy mi is egy skizofrén tudathasadásos hobbitként érezzük magunkat, mint amilyen szegény Szméjagol is, ha ez volt a terv, akkor ezt remekül sikerült kivitelezniük. De nem csak a falon futás lett problémás, az ugrást sem sikerült megugrani, teljesen irreális, konkrétan úgy ugrik, mint egy béka, helyből kb 5 métert vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Így szinte lehetetlen belőni, hogy pontosan hova is fog szerencsétlen Gollum érkezni.

A bogarak felzabálják az erőforrásokat

Technikai oldalról megvizsgálva a PlayStation 5-ös verzió három grafikai opciót kínál. A performance, a quality és a quality with ray tracing módok egészen beszédesek. Teljesítmény módban 1080p-s felbontáson maximum 60 FPS érhető el, de sajnos a teljesítmény nagyon ingadozó és 60 helyett sokszor akár 40re is lezuhanhat a képfrissítés, ha például nagyobb tereken vagy több karakter között rohangálunk. Quality módban maximum 2K felbontás mellett 40-50 között mozog az FPS szám, érezhetően alacsonyabbnak tűnt a teljesítmény mód után, nagyobb területeken 30 alá is bezuhangat. A sugárkövetéssel támogatott módban pedig a tesztek átlagosan 35-45 FPS számot hoztak, de csak 1080p felbontásban. Hát ahhoz képest, hogy egy viszonylag ronda játékról van szó, minden platformon elég instabilan és rosszul fut a Gollum. Ugye mondanunk sem kell, hogy PlayStation 4 Pro-n még katasztrófálisabb a helyzet. Látványosan csúnyábban tudja hozni a maximum 30 FPS-t, durva töltési időkkel és brutálisan hangos hűtőventillátor működés mellett.

A csúnyácska grafikával és a kiegyensúlyozatlan teljesítménnyel nem is lenne akkora probléma, ha nem lenne tele felháborító technikai gondokkal, az elmúlt 30 évben sokmindent láttunk, de ilyeneket csak szökőévente. Ezek egy részén még szórakozni is lehet, ahogy a fal helyett a semmiben lebeg a pók vagy mikor az egyik bénázásunk során a death sceneben úgy haltunk meg, hogy az Ork el sem talált, mert a fejünk mellé ütött. 😀 Rendre beragadtak az interakciós lehetőségek, fenn akadtunk a semmin, vagy ami még rosszabb bele ragadunk egy pályaelembe és a kép is el tudott csúszni a hanghoz képest. Konkrétan szinte minden létező hibát tudott produkálni a végigjátszás alatt, ami mellesleg csak többszöri nekifutásra sikerült, mert számtalanszor vissza kellett tölteni egy korábbi szakaszt, mivel nem lépett tovább a játék vagy egyszerűen csak csalt. Máskor meg olyan megengedő volt a rendszer, hogy az egyik puzzle feldat esetében a rossz megoldással is továbbjuthattunk. Ezen hibák nagy részét ki lehet patchelni, szóval ha a fejlesztő nem szarja le a projektet, akkor ezek a továbbhaladást akadályozó bugok remélhetőleg a jövőben már nem lesznek jelen.

A játék teszteléséhez a letöltőkódot a Magnew Games biztosította.