Conway: Disappearance at Dahlia View – Titkok a hátsó udvarban

Az Ether One és a The Occupation mögött álló White Paper Games narratívában mindig erős volt. A csapat előszeretettel keveri a műfajokat, ezúttal azonban kicsit visszafogták magukat és hagyományosabb kalandot készítettek. Míg előző alkotásuk egy politikai intrikákkal tarkított thriller volt, addig most egy nyomasztó bűnügyi drámát kapunk, aminek főszereplője egy kerekesszékhez kötve igyekszik hasznosan tölteni napjait.

Az ötvenes években járunk. Robert Conway egy olyan társasházban lakik, ami a Dahlia View nevű területre néz. A férfi korábban magánnyomozó volt, most napjait a lakása ablakában tölti, ahonnan szemmel kísérheti a szomszédok tevékenységét, kívülállóként is részt vállalva a közösség életéből. Az egyik nap a nyolc esztendős Charlotte May eltűnik, az öreg magánkopó pedig a hatóságok és lánya (aki szintén rendőr) felszólítása ellenére megígéri a kislány apjának, hogy saját eszközeivel igyekszik megoldani az ügyet.

A játék alapvetően egy klasszikus nyomozós kalandjáték, amit a főszereplő személye csavar meg egy kicsit. A fejezetekre osztott cselekmény mindig egy kis kukkolással indul, a sajátos perspektívából olyan dolgok is szembe ötlenek, amelyek felett a hatóságok talán elsiklottak. A gyanú elég gyorsan helyi közösségre (tehát a ház lakóira) terelődik, így emberünk fényképezővel a nyakában, minden gyanús momentumot, tárgyat igyekszik lencsevégre kapni.

A nyomok rögzítése után személyesen is bejárhatjuk a házat és az udvart, beszélhetünk a lakókkal, majd a begyűjtött információkból megpróbálhatunk egy teóriát felállítani. Ez eleinte még nem akkora kihívás, de ahogy haladunk előre a történetben úgy lesz egyre szövevényesebb az ügy. Szerencsére az egyes szekvenciák úgy vannak felépítve, hogy semmilyen fontosabb dologról nem maradhatunk le, ez persze odavág a realizmusnak, de így nem kell kapkodni, kényelmes tempóban görgethetjük előre a történetet.

A játék egyik legnagyobb negatívuma a rögzített kameranézet, ami emberünk speciális helyzetéből adódóan nagyon bosszantó tud lenni. Egy kerekesszékkel közlekedni önmagában is kihívás, ezúttal azonban a kamera is nehezíti a dolgot, ami főként egy helyszín átvizsgálása során problémás. Sokszor olyan apróság viszi tovább a cselekményt, amit a játék szerint az emberünk ugyan lát, azonban mivel nincs a képben mi lemaradunk róla. A klasszikus ide megyek-oda megyek mászkálás mellett több alkalommal csak egy fejtörőt megoldva juthatunk be egy adott területre, ilyenkor sem túl szerencsés megoldás a kamera látószögének korlátozása.

A grafika alapvetően kellemes, egy kalandjáték esetében talán nem elvárás a hardver izzasztó látvány, a kisebb területre fókuszált játéktér ellenére a helyszínek sem unalmasak. Technikai oldalról a kisebb textúrahibák, valamint a szinkron időzítés hánytorgatható fel, szerencsére a játék összességében van olyan szórakoztató, hogy ezek kevésbé rongálják a megítélést.