DC League of Super-Pets The Adventures of Krypto and Ace – Akkora állatság, hogy az már szuper?

A Warner Bros. és a DC egy gyerekeket megcélzó mesével készül a nyárra, mégpedig a DC League of Super-Pets cuki állatok személyesítik meg a DC ismert szuperhőseit. Július végén mozikban landoló filmet beelőzte az Outright Games adaptációja, melyben ezekkel a szuper állatokkal kell állatkodnunk.

A DC League of Super-Pets The Adventures of Krypto and Ace címe nem is tehetné egyértelműbbé, hogy miről is van szó. Két hős, Krypto és Ace kalandjait kell átélnünk és sikerrel felvenni a harcot a Metropolist terrorizáló Lex Luthor és az aljas LexBotjaival szemben. Superman és Batman blökijei egy ördögien gonosz tervet szagolnak ki, ugyanis az aljas Luthor a kóbor jószágokra vadászik, így a két szuper kutyesz a különleges képességeiket csatasorba állítva megpróbálja még Lex előtt megmenteni az állatokat és a lehető legtöbb LexBotot leradírozni az égről.

Az Outright Games összedobott egy rail-shootert. BANG! Ennyi és alig több, mint egy gyerekeknek szánt bugyuta lövöldénél. Folyamatosan repülünk a felhőkarcolók között és vagy Supermen kutyájával Kryptoval eregetünk lézersugarakat a szemünkből vagy ha Batman ebére esik a választásuk, akkor Batarang energiahullámokkal árasztjuk el a levegőt. A folyamatosan cikázó hajókat és a tetőkön szobrozó pók szerű lövegeket leszedegetjük, a lövedékeiket kikerüljük és megyünk ellenőrzőpontról, ellenőrzőpontra. Két bevethető szuperképességünk is töltődik, melyeket a nehezebb pillanatokban eldörrenthetünk, de akkor is abszolválhatóak a szintek, ha egyszer sem használjuk őket.

A küldetésekre három kerületre felosztott várostérképről választva indulhatunk el. A játék későbbi szakaszában három társ közül is választhatunk, hiszen Chip, Merton és PB városrészeit kell kipucolni, akik egy szuperképességgel ruháznak fel, ami lehet egy Wonder Woman védelmező pajzsa, Flash gyors helyváltoztató képessége, vagy Zöld lámpás megduplázódó képessége, ami dupla tűzerővel jár. Az alig 5 perces repkedések során sérülések elkerülésével és egyben a szorzónk magasan tartásával tudjuk növelni a pontjainkat, az utunkba kerülő ellenőrzőpont emblémákat, kártyákat és hős jelzéseket érdemes felkapni, mivel utóbbi egy kis QTE szekvenciára invitál az egyik hát tetejére. Három alkalommal kell a W, A, S, D billentyűk közül a felvillanót eltalálni és visszatölthetjük energiánk egy részét.

Szuper hősös ebadta ebek emberkednek

A küldetések végén kapott pontszámunknak megfelelően fejlesztési ponttal gyarapodhatunk, amit a két hősünk életerejének vagy staminájának, esetleg a szuperképességek fejlesztésére költhetünk. Minden adott kerület egy lezáró ötödik bossharcos küldetéssel ér véget, melyek az egész játék talán legkínosabb pillanatai. Szégyentelenül gagyik, még akkor is, ha gyerek lennének a célközönség. Luthor papa hatalmas robotjainál maga Lex tud az egész végén még szánalmasabb lenni, ahogy elkerülgetjük a támadásait és a pihegő barmot csak bután megsorozzuk. A tiszta területeken idővel újra csökkeni kezd a biztonság mérő szintje és megjelennek a mellékküldetések, melyek felülnézetes lövöldözéssel és akadály kerülgetéssel próbálnak tenni a változatosságért. Szörnyen sikertelenül.

Az említett kártyák gyűjtésével tudunk állatkákat kiszabadítani, akiket a menhelyen kicsit pátyolgatva (jellemzőit elolvasva kell kitalálnunk, mit értékelnek igazán), vidám, adoptálható hangulatba kell hoznunk egy kis kajával és játékkal. A gazdára váró jószágoknak ezt követően meg kell találnunk a legjobb gazdit, ami szintén a jellemzők között böngészgetve lesz teljesíthető. Ha a madárkánk kedvence eledele a szőlő, akkor a borvidékek iránt érdeklődő gazdi jelölttel biztosan lesz közös témájuk, ahogy a mozgásigényes kutyák is ki fognak jönni az edzésre fogékony emberekkel. Kár, hogy az adoptációs központban S szintre tolt rangunknak semmi jelentősége nincs, így tök értelmetlen az egész, mivel a játékhoz semmit nem ad hozzá.

Sajnálatos, hogy mind a fejlesztések, mind pedig a menhelyes, kártyás mókát totális felületesség, elnagyoltság, fantáziátlanság jellemző. Nulla mélység, csak kényszerből írták a játékba ezeket az opciókat, hogy ne csak lövöldözésről szóljon az egész. Az állat adoptálós rész mondjuk aranyos és ötletes, de miért nem lehetett legalább dupla vagy tripla annyi jellemvonást írni (mondjuk az avatárok is sűrűn ismétlődnek)? Simán megesik, hogy egy mellékküldetés után kiszabadítunk vagy 5 állat kártyáját és már bent is vártak az előző küldetésről néhányan és a rendszer négy macsekot dob egymás után, akiket gyakran láttak tehenek körül ólálkodni és a tejecskére gerjednek.

Az ilyen filmes gyerekjáték adaptációk sosem a forradalmi újításokról és kimagasló minőségükről voltak híresek, sokkal inkább a pocsék megvalósítás szokott jellemző lenni ezekre. A grafika itt is másodlagos, inkább színes, mint részletes, szakaszról-szakaszra egyre fantáziátlanabb és erőlködéssé megy át. A harmadik fejezet pályái iszonyatosan puritánok és ingerszegények, ráadásul semmit nem képes fejlődni vagy komolyabb újdonságot felmutatni (egy-egy új ellenfél típus azért belefért). Legalább az optimalizáltságára nem lehet panasz, a gyengébb gépeken is jól fut, inkább az egeres irányítás problémázik olykor, nem lehet egyes helyekre kinavigálni. A hangok és zenék közepesek, sajnos megesik, hogy egyes effektek ki is maradnak és lövéshang nélkül szórjuk a lézereket.