Ratchet and Clank: Rift Apart teszt – Egy újabb fantasztikus páros PC-n

A Sony egyik legjobb döntése volt a játékosok szemszögéből (persze azért üzletileg sem volt rossz húzás), hogy zseniális exkluzív címeiket elhozták a személyi számítógépek tulajdonosai számára is. Így olyan gyöngyszemekhez lehetett már szerencséjük, mint a The Last of Us, a God of War, az Uncharted, a Days Gone, a Spider-Man, a Returnal vagy a Horizon. Nyilván előfordultak kisebb bakik is, mint a The Last of Us szörnyen sikerült optimalizációja és elméletileg Sackboy nagy kalandjára sem voltak különösebben kíváncsiak a PC-s játékosok, azonban szerencsére ez nem szegte a Sony kedvét.

Ratchet and Clank akkora dimenzió ugrándozásba kezdett a Rift Apart kapcsán, hogy a mi dimenziónkban még a PlayStation környezetét is sikerült elhagyniuk és egyenesen PC-n is csőretöltik stukkerjeiket. Megalopoliszban hőseinket ünneplik, mikor Dr. Nefarious seregei bele rondítanak a buliba és megszerzik azt a dimenzionátort, amit Clank készített Ratchetnek ajándékba, hogy felkereshesse Lombax rokonait. A Doki a dimenzionátorral olyan párhuzamos világot keres, ahol ő tetszeleg hős szerepben és a nagy kavarodásban megsemmisül a különleges eszköz, hőseink pedig három különböző helyre kerülnek. Clankre például sérülten Rivet talál rá, aki Ratchet női alteregója, így megkezdődik a csapat újra egyesítése, valamint a dimenzionátor újra alkotása, hogy rendbe hozhassák, amit a Doki szétbarmolt.

A játékmenet a szokásos Ratcheti elemeket vonultatja fel, tökéletesen adagolt platformozós, akciózós, puzzle-özős szekvenciákat variálva, melyeket most taktikát is biztosító zsebdimenziókkal színesítettek. A harcrendszere és a gunplay még mindig tűéles, a rengeteg egyedi, sőt olykor igazán különleges fegyverrel élményszámba megy a változatos ellenségkínálat és a bőséges mennyiségű BOSS likvidálása.
Rengeteg mindent gyűjtögethetünk kalandunk során; csavarokból vásárolhatunk, a raritánium kristályokból fejleszthetünk és az elrejtett arany csavarokból kozmetikázhatjuk eszközeinket. A plüss mackók bezsákolásán felül a páncél kapszulákkal hősünk fizimiskáját variálhatjuk, a Kémbotokért cserébe egy tökös stukker lesz a jutalmunk, míg a Lombax szentélyeknél megkaparintott Lorbok jutalma végül egy Monk ruha lesz.

Az eszközeink pedig, mint a száguldozást, falon futást, mágneses tapadást és a síneken csúszást biztosító bakancsunk, a lengedezést és dimenziókezelést lehetővé tevő Omnikesztyűnk, mind a flow, azaz a folyamatos és izgalmas játékmenet megteremtését biztosítják. A változatosságot pedig a digitális anomáliák biztosítják, amik megoldásra váró ügyességi, logikai puzzle-ök, de a Glitch robotkánnkal megoldott technikai problémákat megszüntető shooter szekvenciák is ide tartoznak (csak úgy, mint a kihívásokat biztosító Aréna feladatok). A boss harcok és horda módozás mellett, pedig baromi állat a dimenziókon keresztül száguldós Villámbogár futamok is.

Ratcheték PC-n is megállják a helyüket?

A Rift Apart oly parádésan könnyed természetességgel használja a profi vizuális effekteket, hogy tényleg kiakadnak érzékszerveink a látottak és hallottak kapcsán, főleg, hogy a 3D-s füles és a Dual Sense kontroller is mesterien asszisztálnak a kiváló next-gen érzés megteremtéséhez PlayStation 5-ön. Sőt még az optimalizáció is kifogástalan, ugyanis, ú ha a látvány helyett inkább a sebességre szavazunk, akkor is dinamikus Ray-tracinges 4K-s élményben lehet részünk, fix 60 FPS-el PS5 konzolon játszva. De mi a helyzet a PC-s átirattal?

Insomniac Games alkotását a Nixxes Software portolta át PC-re, ami egyfajta megkönnyebbülés, mert nem a legutóbbi fatális hibát vétő chichagoi Iron Galaxy csapata dolgozott rajta, akik ugye sok PC-s játékosban örökre kutyaütőként könyvelődtek el, a The Last of Us förtelmes formában történő megjelenése miatt. Pedig volt mit megoldani, elvégre a dimenzió ugrások megkövetelik a gyorsaságot, így ebben hivatott segíteni a DirectStorage technológia beépítése. A PCIe NVMe SSD-k sebességét követelik meg az ugrások, de akkor sem kell aggódnunk (csak egy kicsit), ha SATA SSD-vel vagy merevlemezzel rendelkezünk, persze azért mégse várjuk ugyan azt a teljesítményt.

Grafikailag kegyetlenül odabaszcsizik a robotos Lombax, el is gondolkodhatunk, hogy indokolt-e, hogy egy lövöldözős platformer ennyire jól nézzen ki. Meg is kapott mindent, sugárkövetéses árnyékok és tükröződés az már alap, a külső terek, a környezeti megvilágítás során létrejövő árnyékok még sosem néztek ki ilyen jól, ráadásul tovább is léptek, bemutatjuk a Ray-Tracinges Ambient Occlusiont. Ezzel tovább paraméterezhetjük a fényhatások realizmusát, kiszámolja ugyanis, hogy környezeti megvilágításából milyen fénysugarak fognak visszaverődni a különböző felületekről (egymáshoz közeli felületek, sarkok, repedések, esetleg ráncok közt létrejövő átmenetet árnyalja). Ugye mondanunk sem kell, hogy milyen számítás igényesek ezek a folyamatok, így érdemes lehet a sebesség megtartása érdekében aktiválni az olyan felskálázási technológiákat, mint a DLSS vagy az FSR. Az AMD-sek a megjelenéskor sajnos kicsit durcizhatnak, ugyanis később fogják megkapni a sugárkövetés lehetőségét.

A Rift Apart nem válogat, Ratchet and Clank mindent meghajt, legyen asztali PC, laptop vagy Steam Deck, esetleg ROG Ally. Személyi számítógépen durrogtatva nem probléma, ha vaskos méretekkel vagyunk megáldva kijelző fronton, mit neki az ultra széles monitor, jól érzi magát 32:9-en, vagy akár három monitoron is 48:9-en. A vezérlés tökéletesen működik a billentyűzet+egér kombó kapcsán is, de ki lenne akkora állat, hogy kattintgat, ha van egy DualSense kontrollere. A haptikus visszajelzéseket és a dinamikus visszacsatolást a markunkban kell érezni, mert egy teljesen más játékélményt biztosít.