Bekapcsoltak a vészjelzők, mikor a Gangs of Sherwood tesztelése során megjelent a kijelzőn a Nacon logója. Nem véletlen, míg a RoboCop egy egészen erős közepes végeredménnyel zárt, addig a The Lord of the Rings Return to Moria olyan kellemetlen volt, mint egy üvegszilánk a fityma alatt. A Metacritic 59 pontos értékelése jól alá is támasztja ezt, így az újabb adaptációnak, a középkori angol hősnek nagyon ildomos lenne bizonyítania.

Történetünk a szokásos Robin Hoodos alapokkal büszkélkedik, de megbolondították egy kis steam punk csavarral, így kapott egy gyűrött ponyva hatású végeredményt. Királyunk, Richárd a kereszteshadjáratról a Lionheart névre keresztelt brutális ékkővel tért haza, aminek ráadásul mágikus ereje is van. Egy villámcsapásszerű technológiai robbanást idéz elő világunkban, melynek következtében gigantikus mérető légibázisok, különleges elektromágneses fegyverek és robotikus lépegetők vállnak a hétköznapok részévé. Azonban a kő átkot is hoz magával, irigységet gerjeszt, a nottinghami serif orvul meggyilkolja a királyt, megszerzi a követ és szépen a helyére ül. Hőseink összefognak, hogy ellenállást szervezzenek és megtörjék a hatalmat és felszabadítsák a népet az elnyomás alól.

A sztorit csak felmondja, mint egy kisiskolás, az írók nem törekedtek a rétegekre, mélységekre, itt rendesen oda kell ba*zni a zsarnoknak és kész. Az érzelgősség, drámázás helyett az akcióra helyezi a hangsúlyt. Központunkként a Major Oak funkcionál, itt fejleszthetjük magunkat, valamint a küldetésekre is innen indulunk a bandával. Robin a mester íjász a csapatban, egyszerre több ellenfelet is sebezhet, páncélt is áttörhet vagy a levegőbe emelheti az ellent, ezzel további támadási lehetőségeket nyitva a csapat többi tagja számára is. Marian, ugye a seriff lánya, egy közelre és távolra is halálos orgyilkos, visszahúzható láncos kardjával pusztító egy harcos. Tuck barát a gyógyításból veszi ki a részét és egy durva közelharci tank, egy romboló bunkósbottal. Míg füstölőjével életerőt tölt, addig tűzoszlopaival az ellenség sorai között okoz fejetlenséget. Little John pedig a seriff seregének éléről diszidált igazságosztó csapatunkhoz, kifejezetten profi ökölharcban, ő a brigád verőlegénye.

Csoportosan mindig jobb csinálni

Egy-egy küldetés egy erős félórás dara és borzasztó lineáris és scriptelt játékmenetre kell gondolni., Ezen a téren átlagon aluli, semmi eredetiséget nem sikerült belepréselni. A különböző karakterek méretük és adottságaik okán más útvonalakat vagy titkos helyeket is elérhetnek, de ez legkevésbé sem az eredetiséget sugallja. Megszakítás nélküli kombózással verjük le a különböző képességű, közel és távolsági harcmodorral ránkrontó ellent, minibossokkal megspékelve, majd egy kis ugrabugra, gyűjtögetés és újabb csoport elnáspángolása, hogy a pálya végén egy keményebb főellenfelet is móresre tanítsunk. Közben pedig nem csak a könnyű és a nehéz támadásokat fűzögetjük össze, hanem az extra támadásokat is érdemes beleépíteni a harcunkba, hogy minél látványosabb legyen és minél tempósabban növekedjen a kombószintünk.

A taktikusabb lopakodós harcmodor ezúttal nem jut szerephez, ugyanis, mint már mondtuk ez egy kőkemény akciójáték. Nem sűrűn fogunk Robinnal távolból nyilas fejlövéseket leadni, azonban közelharcban használhatjuk lőfegyvernek minősülő szerszámunkat pár magasban elhelyezkedő tárgy lelövésére, ami az ellenfelek nyakában kifejezetten hasznos károkat tud okozni. Környezeti elemeket minden karakter tud használni, szennyvíz csatorna fedeleket aktiválhatunk az ellenfelek lába alatt, vagy robbanó hordókat dobálhatunk a tank karakterekkel. A különböző adottságú hőseink a pályák bizonyos részeire külön-külön eljuthatnak, Tuck és Little John a nehezebb tárgyak, kapuk által elzárt területekre is bejuthatnak, míg Robin és Marian a szűk réseken tud átbújni vagy a magasabban lévő kiszögellésekre kapaszkodhatnak fel. A szintlépések a pályánkénti 3-4 ellenőrzőpontnál történnek, több életerőnk lesz és erősebbeket tudunk oda bas*arintani.

A csépeléseket alkalmi feladatokkal színesítik, megesik, hogy robbanószert kell kísérnünk és védenünk a szekeret, néhány perces villám hordamódokat kell teljesíteni és természetesen gyűjtögethetünk a feladatok mellett. Wanted posztereket szedhetünk össze magunkról (milyen leleményes), fogjokat szabadíthatunk ki, valamint Artifactokat nyithatunk ládákból, melyek valamilyen hasznos adottsággal, mint megnövelt védelem, plusz erő, vagy simán csak egy extra újjáéledés. Mellékküldetéseket is felvehetünk, de nem dobja majd meg az adrenalin szintünket, ha harc közben virágokat is gyűjtünk az egyik Ludmillának. A kilenc pálya mellett lenyomhatunk egy-egy önálló boss-harcot is, méretes, rakétákat, tüzet eregető faltörő kos gépezeteket gyalulva fogpiszkálóvá.

Az egyik legfontosabb eleme a játéknak a pénz összegyűjtése, elvégre egy Robin Hood adaptációról lévén szó a szegényeknek fogjuk szétosztani. Na meg a Pejkó lószerszámát. A központi bázisunkon, a fokozatosan megnyíló új szakiknál tudjuk elkölteni fincsi fejlesztésekre. A Shardsoshoz betérve a támadásainkon fejleszthetünk, a Combat Trainernél új combókkal vagy olyan támadásokkal gazdagodhatunk, mint a Grapple Hookos csapás vagy a parry-zős visszatámadás. Néhány küldetéssel később megjelenik a Rebel bar és Rebel finisher, mely funkciók kellemes segítségként lesznek használhatóak az egyre erősödő ellenfelekkel szemben.

A Gangs of Sherwood próbálkozik humoros lenni, ami kifejezetten jót tesz a hangulatának, és a design is ebbe az irányba mutat, illeszkedik a túlzó világképéhez. Megvan a Golden Axe és a Diablo Treasure Goblinja? Beszarsz mikor meglátod az adószedőt, ahogy menekül előled a kis pénzes zsákkal a hátán. Igen, kurva nagy nyúlás, de ügyes nyúlás. Hatalmas poén, hogy el kell kapni a kis férget mielőtt elbújhatna a szalmakupacok között, mint az Assassin’s Creed játékok főszereplői. Egyébként kifejezetten üdvözítő, hogy nem erőlteti rá a játékosra a kooperációt, simán lehet élvezni szólóban is, és még a kihívás sem nyüstöl állandóan, hogy szerezzünk magunk mellé legalább még egy harcost, ha három nem is állna rendelkezésre.

Robin, Húúd meg az íjat

Technikailag erős átlag, vagy egy kicsivel még jobb is. A Xbox Series X-ről pörgetve egy 4K TV-n néhány méterről kifejezetten jól tud mutatni, az erdős részek kellemesek, de a várak tövében lévő kőépületek közötti utcák lelombozóan ingerszegények. Pozitív, hogy grafikai hibák vagy játékmenetet befolyásoló bugok nem sűrűn fordulnak elő (egy-egy törhetetlen objektumos szakaszra be lehet ragadni és néhány helyen furcsán korlátozza láthatatlan falakkal a közlekedést), ráadásul még az optimalizáció sem sikerült rosszul. Utóbbi jelentősége leginkább a PC-s verzió esetében örvendetes, tesztgépünk egy integrált grafikai chipes DELL Precision 7550-es volt, ami meglepő módon közel 30 FPS-t volt képes kiizzadni magából 1920×1080-as felbontáson High grafikai paraméterek mellett. További sebesség és látvány növelést is jó lett volna, ha generálnak az AMD FidelityFX Super Resolution integrálásával, de bár csak ennyi problémánk lenne.

A kooperatív darálás sajnos az első végigjátszás alkalmával ki is fullad, ami koppra megáll 5 órában és még egy fanyar szagú, halk trombitaszóra emlékeztető fingot sem erőlködtek a fejlesztők. Az otthagyott körözési plakát leszaggatós és fogoly kiszabadítós feladatok, vagy a satnya és izzadságszagú virággyűjtős mellékküldetések miatt nem fogjuk újrajátszani. Talán emiatt lehet, hogy néhány héttel a megjelenés után már alig talál a rendszer játékost mellénk, pedig sokat könnyíthet egy-egy erősebb és ügyes társ becsatlakozása, kevesebb cumizásban lesz részünk és hangulatosabb is, ahogy rohan mindenki a ládákat elsőként kinyitni. A netkód legalább stabil, nincs lag, szakadás vagy akadás. Lehetne még méltatni a zenét, olykor fülünk botját is képes megmozgatni, de a szinkronok terén már spórolósabb, egyes NPC-k meg sem nyikkannak, csak satnya nyögdécselésre képesek.

A játék tesztpéldányát a MagNew Games biztosította számunkra, köszönjük a lehetőséget.