SBK 22 teszt – A Milestone elfáradt, mint egy nyugdíjas otthon?

A Milestone minden évre tartogat valamit az aktuális Moto GP játék mellé, ezúttal a Superbike széria kapott egy újabb mérföldkövet, nagyon régen nem volt már hozzá szerencsénk, így bizakodva kezdtük el magunkra húzni a bőrruhát. Ride, MXGP, Hot Wheels, Monster Energy Supercross, csak néhány brand az elmúlt évekből, amivel bőségesen elhalmozta a motorozás szerelmeseit az olasz csapat.

Pontosan 10 évet pihent a Superbike videojátékos megközelítésben, az SBK Generations volt az utolsó Milestone féle kétkerekű száguldás 2012-ben (még két konzolgenerációval korábban Xbox 360-as és PlayStation 3-as érában), így itt volt már az ideje, hogy újra felbőgjenek a Superbike-ok. Az SBK 22 a Superbike-világbajnokságsorozat hivatalos videojátéka, így a teljes bajnokságot megkapjuk, az összes valódi motorral, versenyzővel és a versenyek helyszínét biztosító aszfaltcsíkokkal. Indítást követően, pár alapbeállítást elvégezve egyből egy egészen elfogadható oktató mód igyekszik megismertetni a kezdő játékosokat az SBK világával. Elmagyarázzák, sőt begyakoroltatják a büntetési rendszert, az üzemanyag és gumi menedzsmentet, a fékrendszer optimális használatát vagy akár a manuális váltást, hogy minél profibban érkezzünk meg a játékmódok kihalt és kiirtott őserdejébe.

A karrier mód pedig az SBK 22 lelke, hasonlóan oldották meg, mint a Codemesters csapata a legutóbbi F1 játékukban. Itt is a teljes csapat felett kell átvennünk az uralmat, csak jóval vérszegényebb módon. Az utolsó színmintát is beállíthatjuk az overálon (nyilván, ha saját csapatot vezetünk), felügyelhetjük a kutatást és a fejlesztést, valamint a mérnökök és a személyzet szerződéseit is mi fogjuk kezelni. Az erőforrások menedzselése mellett ki kell jelölnünk a fejlesztések irányát, a technikai személyzet terelgetése sosem volt még ennyire érdektelen, a versenyzőnkkel való nagy csapatokkal való tárgyalás sem ad túl sokat hozzá az összképhez. Az R&D fejlesztések totálisan fapadosak, nincs nagy variálás, sőt konkrétan egy szekción belül csak lépésről-lépésre fejleszthetünk. A hiányai között pedig már most felróhatjuk, hogy nem kell keresnünk a játékban a Supersport, és a Supersport 300 bajnokságokat sem.

Akkor most melyik műfajban is versenyzünk?

Kicsit talán már túl is húzták a gázkart a szim játékmenet terén, beáldozva a könnyedebb és szórakoztatóbb arcade vonalat. Ha igazán kifacsart gamer hasonlatot szeretnék tákolni, akkor souls-likeosították, ugyanis így még nem töltött el elégedettség és büszkeség több órányi motorozást követően, mikor sikerült úgy kijönnöm egy kanyarból, hogy a végén még egy előzést is sikerült behúzni. Sajnos nem sikerült teljesen kiegyensúlyozni a játékmenetet és a mesterséges intelligenciát, többet várnak el egy mezei kocka önfeledt motorversenyzésénél, komolyan meg kell küzdenünk a pozíciókért, és az időmérős elvárások is túl lettek lőve, de azért megtalálhatjuk a saját képességeinknek megfelelő beállításokat. A segítségek kikapcsolásával jóval komolyabb a tanulási időintervalluma, mint a cserébe biztosított szórakozási élmény, frusztrálóvá és idegesítővé tud válni.

A versenyhétvégék 100%-ban teljesíthetőek, így míg lenyomjuk a szabadedzéseket és még a Tissot Superpolet is, addigra már egészen jól begyakorolhatjuk a pályák nyomvonalát és a fejlesztési kritériumokat is teljesítgethetjük. A pályán pedig mindent az igényeinkhez igazíthatunk, így, ha kívánjuk a motoros élményt, akkor a vezethetőséget olyan részletekre történő odafigyeléssel tudjuk finoman módosítani, hogy milyen gumikat rakunk fel, mennyi üzemanyagot viszünk és milyen stílusban kívánjuk megülni a vasparipánkat. Bizony, ha igazi Superbike fílingre vágyunk, akkor nem elég csak bedönteni a kanyarban, hanem a legjobb időeredményekhez még a súlyelosztás fontosságának részleteivel is tisztában kell lennünk.

Ezen a szinten túlságosan nagyok az elvárásai a rendeszernek, olyan drasztikus tanulási időszakot követel meg, hogy erre csak egy nagyon szűk réteg lesz hajlandó. Az alkalmi játékosokkal nem bánik kesztyűs kézzel a Milestone, finoman jelezve, hogy ezt a Superbike-ot inkább a Super mocisoknak dedikálták. Vannak ugyan kapcsolható gépi segítségek, de ezek olyan mértékben agyoncsapják az élményt, hogy rövidtávon kiábrándulunk a szerencsétlenkedős körözésből. Az ideális ív nem egyszer félrevezeti a mezei pilótát a megfelelő fékezés kapcsán, így az alapból nehézkes küzdelmeken még az erre létrehozott funkciók sem tudnak helytállóan javítani. Nagyon gyakori momentum lesz egy körön belül a visszatekeréshez nyúlás.

Superbike-hoz szuper megvalósítás?

Idézőjelesen szerencsére nem kell sok pályát agyon gyakorolnunk, ugyanis egy tucatnyival beérték az olaszok, ráadásul a megvalósításukban, atmoszférájukban is rengeteg a hasonlóság. A hivatalos pályák megalkotása elfogadható annak ellenére, hogy nem lézerszkenneléssel készültek. Az Unreal Engine kapcsán a világítással sikerült egy kis látványt csempészni az igen gyakran kietlenséget, csupaszságot közvetítő pályákba. A részletek hiányáról a versenyek előtt megválasztható napszakért és időjárásért felelős opciók megváltoztatásával tudjuk elterelni a csalódott figyelmünket, az esős pillanatok most is előnyére vállnak a játéknak. A motorhangok szerencsére hallgathatóak, zenékkel nem készültek, így a brümmögéssel kell beérnünk. Az esések során tapasztalható animációk és az adott pillanatban lezajló történések polírozására nem baj, ha ráállítanak még pár fejlesztőt a jövőben és a karakterek életszerűsége sem fejlődik mér évek óta. A boxutcában vagy a rajtrácson látható mérnökök, versenyzők és hoszteszek jó pár generációval le vannak maradva minőség, részletesség és valósághűség témakörében.

Adja magát az összevetés a Milestone elsőszámú motoros címével, a MotoGP-vel, ugyanis pont ott sikerült túlzottan meríteni házon belülről, ahol nem kellett volna. Ez nyilván magyarázatra szorul. A MotoGP járgányaival összevetve a Superbike gépek közelebb állnak az utcai motorkerékpárokhoz és fizikai viselkedés terén nagyon deja vu érzésünk van az SBK 22 kanyarait döntögetve és a hivatalos SBK gépparipáit meglovagolva. Kicsit laikusként megfogalmazódik a tesztelőben, hogy a MotoGP alapjaira építkezve nem kellene kicsit másképpen viselkedő, más sebesség és fékteljesítményekkel vagy aerodinamikával rendelkező motorteljesítményt tapasztalnunk? Magyarán motoros játékként működik, csak nem SBK-s az SBK, olyan identitás zavaros tinédzser érzését kelti, aki próbál adni a látványra, de karcsú zsebpénzből csak a felsőproli rétegben parádézhat.

Tovább görgetve a tini analógiát, az alaposság és tartalmasság sem az erőssége, amolyan leszarom módon nem emelte át a platformfüggetlen ranglistás online multit a nagytesótól, az osztott képernyős lehetőség hiányára meg csak pimaszul a vállát rángatja. Sima verseny, bajnokság, időmérő futamok és egy karrier mód. Ennyi! Ezzel kell beérnünk, ennyit tudtak adni 40 euróért. Dekára kimérték a tartalmat, és akkor még a megvalósításban is lehetne guberálni, hogy a boxkiállások vagy a dinamikusan váltakozó napszak és időjárás miért hiányzik a repertoárjából? Vissza a gyökerekhez? Majd évente belepakolgatják az olyan részleteket, mint a kommentárok vagy az egyébként mindig atom ronda karakterekkel, gyenge animációkkal zajló versenyvégi pódium ünnepségek?