Serious Sam – Siberian Mayhem teszt – Egy kis jeges ruszki tömeggyilkosság

Meg is indította az évet a Ubisoft az idegen irtós Extractionnel és Serious Sam sem tétlenkedik, nem bír a pecsóján nyugton maradni, a Serious Sam 5 helyett még az előző rész után bő egy évvel úgy döntött önálló kiegészítőként egy 5 pályás kirándulásra indul Szerbiába, hogy kicsit szétrugdosson még pár gusztustalan Mental hátsót.

A Siberian Mayhem érdekessége, hogy nem a Croteam agymenése az orosz kaland, hanem egy modding közösség munkájaként kezdte a pályafutását. A Serious Sam 4-es mod annyira megtetszett a Croteamnek és a Devolver Digitalnak, hogy az ösztönzésükre létrejött oroszországi székhellyel a Timelock Studio. Ezután pedig a munkájukat már hivatalos Serious Sam játékként folytathatták a Croteam segítségével és idén januárban a bejelentését követően körülbelül egy hónapon belül önálló játékként meg is érkezett.

Vajon egy ilyen rajongókból verbuválódott fejlesztőcsapat képes-e önálló játékként értékelhető és az eredeti alkotás minőségével vetekedő végeredményt produkálni? Ez volt a legfontosabb kérdés és a meglepetés a végeredmény kapcsán, hogy nem lett annyira gyenge, mint lehetett volna vagy feltételeztük volna. A szibériai mészárlás hozza a kötelezőt, kevéske új szörnyike, néhány új pusztító eszköz, pár új járgány és 5 hatalmas pálya, ami hard fokozaton akár 6-7 órás kikapcsolódással is szolgálhat. Egy plusz lenyúzott rókabőr a Serious Sam 4-ről, ami rajongóként még szerethető is.

Az inverz komolyságú Sam apó visszatér

De lássuk tételesen, hogy mit is kaptunk. A Szibériai kaland egy fokkal gyengébben muzsikál elődjénél, helyszínei uncsik, az olajfinomító gyárterületei és a fúrótornyok sivár vidékei kezdetben lelombozóak, azonban hiába várunk javulást, később sem tud eredetiséget produkálni, a nyílt világot nem tudja minőségileg kihasználni. Pedig a Szibériai kirándulás meghozta az időjárást is a játékba, így a sűrű és azért gagyi hóvihar mellett olyan lehetőségek jelentek meg, mint a jégen való siklás vagy a hószánhasználat. A hószánkózás megint csak nem fogja szerethetőbbé tenni Sam önálló kiruccanását (főleg mikor fennakad minden gallyacskában), ahogy a már korábban is használt quadozás, traktorozás vagy a lépegető robottal történő aprítás sem, ami most egy hatalmas paraszt láncfűrésszel egészül ki. Mondjuk a baszatós tankos aprítás azért királyra sikerült.

A történet kapcsán sikerült még jelentéktelenebb cselekményt produkálni, ráadásul poénos NPC-kből is kevesebb van (a félszemű szemet szemért Olga mondjuk azért jópofa). Mondjuk az egyik pályán hozzánk csapódik Ledov csapata, az egy kicsit feldobja a hangulatot és a játékmenetet, de az alkalmi társaink inkább csak az elmaradt Mentalok eltakarításában veszik ki a részüket. Az átvezetők során pedig alaposan megcsodálhatjuk, hogy miként nem szabad karaktermodelleket készíteni 2022-ben, mert förtelmesen festenek ezek az arcok. Újabb képességekre sem kell számítanunk ezalatt a 6 óra körüli daráláson, legalább egy-egy új gyilkolóeszköz megjelent a repertoárban. Az AK-74MX túlzottan nem kavar nagy port, de a TCC-2 „Perun” Crossbow kifejezetten erős számszeríjacska lett, és az XPMR „Burner” Raygun is kegyetlen önrobbantó pusztításra képes.

Komoly Sam nem Samtelenkedik

A negyedik rész után az alap koncepció bizony a Siberian Mayhemre erősen ellaposodik, haladunk előre és minden egyes újabb terepen a nyakunkba zúdítanak több tucatnyi kisebb és nagyobb dögöt. Hiába váltogatják egymást a nyitott majd zárt területek, esetleg egy kis járműves csapatás, aljas módon önismétlő a szisztéma, még az olyan béna próbálkozások sem segítenek a megtörésében, mint az utat eltorlaszoló konténerek pakolgatása egy toronydaruval. A hatalmas rakéta eregető őrtornyok mondjuk jó kis kihívásnak bizonyulnak egy nehezebb fokozaton, de ezek is hamar megadják magukat a király kiegészítőinknek hála, ugyanis nem szeretik a szőnyegbombázást. Ami egészen üdítően hatott, az a minijátékszerű puzzle feladatok, még annak ellenére is, hogy olyan bárgyú megoldást választottak, mint a csővezetékek forgatása. Akad azért pár szórakoztató mellékküldetés és rengeteg rejtett extra, jópofa Easter eggek, vicces szituk, mint a váratlanul ránk támadó fegyveres hóember.

Ha meg tudunk békélni a kicsit idejétmúlt látvánnyal, ami inkább a nagymennyiségű ellenfél egyszerre történő megjelenítése (és elhalálozása) mellett tette le a voksát, akkor még mindig keményen nyelnünk kell a játék indítását követő 2 perces töltési idő, a lassan betöltődő vagy a távolban hibásan megjelenített textúrák miatt, és az optimalizáltsága sem nevezhető elsőrangúnak (igaz azért egy régi konfigon is képes 60 FPS-t produkálni 4K-ban High grafikai beállítások mellett egy RTX 2060-as VGA-val). Már a negyedik rész esetében is csúnyán kilógott az elnagyolt grafikájú lóláb, így 2022-ben pedig egyenesen fájdalmas volt, látva mit is tud mondjuk egy Forza Horizon 5, vagy éppenséggel a heteken belül érkező Horizon Zero Dawn folytatása, a Horizon Frobidden West.