A The King of Fighters széria robog a 30. jubileuma felé és a 2016-os, kicsit nyűgösre sikerült XIV. epizódra rápihenve, az akkori stílusváltásból fakadó elégedetlenkedést, gyengébben sikerült vizuális megoldásokat és a sok bosszúságot okozó döcögő online meccseket ezúttal alaposan rendbe tették és újult erővel, a legnagobb csapatbunyót megszervezve kegyetlenül odacsapott a király.

A TAG-es, azaz a csapatos küzdelmeket honosította meg a műfajban a The King of Fighters, ezzel pedig egy újfajta taktikus karakterválasztós játékmenetet is becsempéztek a korábban csak az egyes harcosok képességeinek, kombóinak és speciális támadásainak tökéletes használatára koncentráló játékmenetek világába. A tétmeccseken nagyon nem minegy, hogy kivel indítunk és végül kivel zárunk harcstílus tekintetében, és persze a középső harcos jelenléte szintén meghatározó, főleg, hogy nincs váltogatás, minden bunyós egyszer juthat szerephez. Elég komoly és precíz harcrendszere van a The King of Fightersnek, így szerencse, hogy az alap mozgások és a játék fontosabb mechanikái a Tutorial módban, míg a megtanult ismeret alkalmazására a gyakorló módot (Training) érdemes elindítani. Ha még tovább akarjuk mélyíteni az egyes karakterekkel kapcsolatos tudásunkat, akkor a Mission menüpontban kemény kihívásokat próbálhatunk meg kivitelezni.

Ha elkezdünk kutakodni és keressük az újdonságokat a The King of Fighters XIV-hez képest, akkor hiába vizslatunk át mindent még nagyítóval is, szinte semmi komolyabb változást nem fogunk találni, és a kontratámadásként bevethető Shatter Strike megjelenése minden, csak nem újítás. Ez egy nagyon jól sikerült, javított és alaposan átgondolt The King of Fighter XIV és fél is lehetne. A mozgáskultúránkban vannak visszatérő elemek a dashing vagy az elkerülő gurulás, az EX és Super támadások, valamint a látványos Climax Super figurák. Egyébként szinte mindenen csiszoltak, ezzel téve az amúgy sem sekélyes harcrendszert még mélyebbé. Az EX kombók igazgatásán felül a Max módot is balanszírozták, a megtermelt értékes energiánk rengeteg lehetőséget rejt, így a megfelelő beosztásán és a legoptimálisabb felhasználásán múlik szinte minden. A Blow Back a védekezés során is megidézhető, így, ha nagyon elkapta az ellenfelünk a fonalat, akkor tökéletes kombó breakerként vethető be a Blow Back.

Hármasban szép a bunyós élet

Napjainkra a verekedős műfaj legkeményebb harcosai is tesznek valamilyen engedményt a kezdő és újonc játékosok meghódítására, erre a The King of Fighters még mindig halálosan komolyan veszi magát és hosszas tanulási fázison keresztül hagyja lebontani a mélysége felé vezető rétegeket. Egyetlen engedményt tesz, mégpedig, hogy bevezeti az egygombos Rush rendszert, amivel komolyabb, összetettebb kombinációkat, támadásokat aktiválhatunk könnyedén. A profik szemét ez valahol szúrni fogja, de mégis üdvözítő a játékostábor kiterjesztése érdekében.

A játékmódok tekintetében a gyakorlás kellően tartalmas ismerkedést biztosít a 39 valóban egyedinek tekinthető karakter kapcsán és kapunk egy szintén a fejlődésünket elősegítő challenging trial módot, amiben a leghasznosabb és kifejezetten eredményes, valamint jól használható kombókat gyakorolhatjuk be a kedvenc karaktereink esetében. A 3v3 és 1v1-es meccsek mellett újdonságként érkezett a Draft VS mód, melyben annyi csak az okosság, hogy a rendszer nem engedi ugyanazokat a karaktereket választani, amit mi már csatasorba állítottunk. Szomorúbb viszont, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott Story mode-nak tipikusan nagyobb volt a füstje, mint a lángja, mivel körülbelül egy Challenge Towert kell elképzelni csak itt az egyes összecsapásokhoz kaptunk pár látványos átvezető videot, amivel így eltudták adni sztori módként. A The King of Fighters XIV-ből megismert Orochi Saga történéseit folytathatjuk ezúttal, néhány karakterre fókuszálva, így ezt ne tekintsük mondjuk a Mortal Kombatekben megismert és megszeretett, a narratívával kifejezetten ügyesen sáfárkodó igazi sztori módnak.

A zenék kifejezetten fontos szerepet töltenek be a bunyós címek nagyrészében, így a KoF XV-ben is magunkra ölthetjük a Disc Jockey szerepét, elég csak betérnünk a DJ Station menüpontba, ahol a kifejezetten markáns méretekkel megáldott soundtrackből összemazsolázhatjuk a kedvenc zenei listánkat, ami elősegíti majd a jó eredmények elérését. Százas nagyságrendű kínáltról van szó, és nem csak korábbi KoF játékok muzsikái szerepelnek a gyűjteményben, hanem olyan király SNK frencsájzok zenei anyagaira is csépelhetünk, mint a Fatal Fury, a Samurai Shodown vagy a Metal Slug. A teljes kínálathoz azért nem fogjuk megúszni a Story mod végigtolását, ami azért egy rajongónak nem lesz annyira megterhelő, ellenben a lutri alapú karakterkombinációk eltalálásával, melyek idegesítőek tudnak lenni.

A harcosok király próbálja visszaszerezni koronáját

Az online összecsapások hívei sem panaszkodhatnak, rengeteg beállításból alkothatják meg a bajnokságokat és mindenki elmenthet magának 15 különböző csapatösszeállítást. Room meccsek mellett beleugorhatunk egy-egy alkalmi (Casual) vagy rangsorolt (Ranked) mérkőzésbe is, és amíg várakozunk, addig online gyakorlással is hasznosan tölthetjük el az időnket. A technikai kivitelezés terén sincsen probléma, a matchmaking nem szarozik, a netkód pedig stabil, nem sok laggolással és töredezett, igazságtalan játékmenettel lehetett találkozni a megjelenés napjaiban. A rendszer ügyesen kezeli a váratlanul felmerülő problémákat és teljesen mindegy, hogy milyen régióból érkezik a kihívónk, legtöbbször probléma mentesen levezényli, az egyébként jellemzően nem a rövidségükről híres TAG-es KoF-ös összecsapásokat. Az irányítás jól átgondolt és folyékony harcokat biztosít, nyilván a PC-n próbálkozók nem ússzák meg a kontroller használatát, már nem a ’90-es évek Mortal Kombatjeivel csapatjuk, hogy elég lenne mindenre hat gomb. Az optimalizáció szintén rendben van, egy 6-7 éves konfigon is megállja a helyét (i5-ös proci, 8 GB RAM), amiben egy GeForce RTX 2060-as teljesít szolgálatot (Ray-tracinget is kapott a játék) és még egy Dell G5 15-ös laptopon is pattog FullHD felbontáson szinte maximumra húzott grafikai paraméterek mellett.

2022-re a The King of Fighers XV tett egy kísérletet és átírták a programot az Unreal Engine 4-re, ráadásul grafikailag is egy új stílust próbáltak ki, melyek működőképesek és a végeredmény javát szolgálták, ráadásul még az eredeti jellemzőket is sikerült átörökíteni, mint a megszokott tempót és sebességet. A korábbi precíz, kézzel rajzolt, sprite alapú modellezés és animáció gyártás (The King of Fighters XIII) a modern 2.5D-s megoldásokat és 3D-s modelleket használó bunyós játékokhoz (Street Fighter V) képest már nem volt kifizetődő, így a The King of Fighters XIV-ben már váltottak, a 2022-es új felvonásra pedig a megkezdett 3D-s érát még tovább tökéletesítették. Ez pedig csodásan modellezett harcosokat, tűéles nagyfelbontású textúrákat és még tovább polírozott animációkat eredményezett. Az új karakterek igaz nincsenek sokan, de azok és főleg a bossok elképesztően állatul festenek. Az effektek pedig még sosem pompáztak ennyire erősen, a felcsapó lángok, energia hullámok nagyot dobnak az összképen, az agyszét*úróan látványos speciális támadásokról pedig már nem is beszélve.