A Ghost of Tsushimaval nem találta fel a spanyolviaszt a Sucker Punch csapata, de ami a megjelenése óta zajlik a játék körül az valami fenomenális. Mesterien építik a szamurájos világukat, folyamatosan kapjuk az ütős tartalmakat, így már bő egy éve állandóan találhatunk programot a Tsushima szigetének történetében. A Legends többjátékos móddal megfelelő ütemben tágították a játék világát és biztosítottak minőségi plusz tartalmat, most pedig elérkezett az idő, hogy egy egész szigetnyi újdonságot szabadítsanak ránk, ami számos változást és fejlesztést eredményez a játék korábbi tartalmaiban is.

Lássuk a Director’s Cut mivel is készült a Ghost of Tsushima egyébként sem kicsi világának és játékidejének kitolása érdekében. Az Iki szigeti történet igazából teljesen független az alapjátékétól, viszont ahhoz, hogy részesei lehessünk, el kell jutnunk Tsushima második szigetrészéig (játék 1/3-a környékén), ahol egy kis faluban megzavarodott embereket találunk, akik teljesen önkívületi állapotban fura dolgokat beszélnek… Dzsin a környéken rábukkan egy új, korábban ismeretlen mongol csoport oltárára és viseletére. Ekkor megjelenik egy mongol, aki a Sas üzenetét jött átadni azaz, ha nem hódol be Tsushima népe, akkor eljönnek Iki szigetéről és elfoglalják azt. Még a felvezető szakaszban meg is ismerkedünk az egyik új ellenfél fajtával, a sámánnal. Kántálásával felfokozza mongol társai dühét, aminek hála sokkal erősebb és agilisabb ellenfelekké válnak… (ezért minél hamarabb likvidálni kell a köcsög sámánt!)

Ez az ismeretlen Sas féle üzenet felcsigázza hősünket, elvégre jó 15 éve járt már itt korábban apjával, mert akkor az itt élő ádáz tolvajoknak jöttünk a körmére nézni, most pedig már egy teljesen új mongol törzsi életformára bukkanunk. Az Iki szigetes történet erőteljes drámai hangvételt üt meg, rengeteg visszaemlékezést, szomorú pillanatot élhetünk meg és a sas mérgének hatására időközönként valamilyen lelkünket nyomó esemény komoly halucinációkat is okozhat. Mikor legutóbb itt jártunk megszégyenülve bujkálásra szorultunk, így még tovább árnyalják a szellemmé válásunk csúfos tényét, de ha egy szamuráj hátba támad valakit, akkor oda a becsülete.

Iki szigetére megéri ellátogatni

Ha PlayStation 4-en játszottunk korábban és átváltunk közben PlayStation 5-re, akkor a mentésünket pillanatok alatt áthozhatjuk és ott folytathatjuk a történetet, ahol korábban abbahagytuk, legyen szó a történetről vagy a többjátékos Legends módról. Az új terület mérete az alapjáték első fejezetének nagyságával vetekszik, ellenben a csodás természeti miliő képe Iki szigetén mérföldekkel veri Tsushima szigetét. Elképesztően látványos, színes és különleges növényzetben gazdag terepek várnak ránk, a drasztikus szintkülönbségekből fakadó korlátozottabb közlekedés pedig nem annyira bosszantó, mint azt elsőre gondoltuk, hamar meg lehet szokni és a szemkápráztató vizuális gyönyör mindenért kárpótol.

A játékmenetben is tapasztalhatóak új lehetőségek. Az újfajta kivégző mozdulatok, mint a frontális nyakdöfés kellően brutálisak és a táborokban újfajta taktikai elemként a fellógatott robbanó hordókat már távolról is simán rárobbanthatjuk az ellenre, valamint a méhek is újra szerephez juthatnak, csak ezúttal kaptárból uszíthatjuk őket áldozatainkra. A kapónkat is többféleképen tudjuk bevetni, farönköket igazgathatunk, kötelekre mászhatunk fel, esetleg elzárt utakat szabadíthatunk fel a segítségével. Kaptunk egy új szellemképességet is, lovasroham néven, és könnyedén kitalálható, hogy egy a hátasunkon való közlekedés közben aktiválható támadásról van szó. Az akaraterőnket felhasználva kegyetlenül bele rongyolhatunk egy mongol csoportba, így váratlanul rajtaütésszerűen okozhatunk sérüléseket az ellenség soraiban.

Ahogy az alapjátékban, úgy Iki kapcsán is megtaláljuk a feljegyzéseket, itt is írhatunk Haikukat, növelhetjük akaraterőnket a bambuszgyakorlókkal, hőforrásoknál életerőnket pumpálhatjuk fel, de persze a világítótornyok, a becsület oszlopok (katana skin), Sintó szentélyek és díszítési tárgyak sem hiányozhatnak (maszkok és fejpántok). Ezek pedig 6 felszabadításra váró mongol területen oszlanak el, és ha már a számok nyelvén beszélünk, akkor 9 fő- és 7 mellékküldetés, valamint két mitikus feladat várja, hogy megbirkózzunk velük. Ha türelmetlenek vagyunk és az alapjáték kimaxolása előtt ugranánk át a szigetre, akkor kapunk egy főhadiszállás szerű területet, ahol az íj, katana és páncél szakértők tanyáznak és segítene a fejlődésben. Érdemes majd itt is rámenni a 30 Szakai lobogóra, mert a lópáncélokhoz/outfitekhez csak így juthatunk majd hozzá a festőnéni segítségével.

A kreatív részleg kiötlött néhány új minijáték szerű activity-t is, így ezentúl már célba lövésként lámpákat kell leszedegetnünk talizmánért cserébe az íjászpróbán. Felkereshetünk 5 emlékek apánkról helyszínt, ahol fiatalkori énünket irányíthatjuk, így apánkkal is találkozhatunk, kicsit jobban megismerhetjük őt. A Szélszentélyeknél egy vers soraiból ki kell bogarásznunk a feladatot, hogy egyedi outfitekre tehessük rá a mancsunkat egy adott öltözékhez kötött füstbombázással. Ezek dizájnban utalások korábbi Sony sikercímekre, mint a Bloodbourne, a God of war, vagy a Shadow of the Colossus. Az alapjáték kedvelt rókázásai ihlethették a macska, szarvas, vagy majomszentélyek funkcióját, ugyanis kiszabadítva a mongolok fogságából a cuki állatkákat még mielőtt szétsimiznénk őket, egy a kontroller mozgásérzékelőjére épített minijáték keretében furulya szóval meg kell őket szelidíteni. Közben Dzsin ilyenkor az anyukájáról elmélkedik, hiszen tőle kapta a furulyát. Egy katana készletért cserébe 4 eltérő stílusban küzdő harcost is kihívhatunk a Rejtett öböl bajnokság esetében. Leginkább a párbajokhoz hasonlítható, csak itt fakardokkal taktikázva kell bevinnünk 5 tiszta találatot (a tökéletes hárítás lehetősége itt is adott).

Következő generációs haptikus szamuráj

Érződik a játékon, hogy ez már tényleg a PlayStation 5 hardvereihez lett igazítva, ugyanis míg a PlayStation 4-es verziót futtattuk PlayStation 5-ön, akkor is tapasztalható volt egy néhány másodperces töltési idő, de ez a Director’s Cuttal együtt érkezett frissítéssel együtt teljesen eltűnt. Grafikailag szebb és színgazdagabb a PlayStation 5-ös változat, főleg a vízfelszín tükröződése és a fények, az árnyékok, a bevilágítás lett meghatározóan látványos. Dinamikus 4K és 60 FPS-el hirdetik a játékot, amit vajsimán képes is hozni, és mivel egy Sony exkluzív címről beszélünk, így érdemes pár szóban szólni a Dualsense és a 3D Pulse Headset nyújtotta újélményekről.

A ravaszok természetesen nyilazásnál, köpőcsövezésnél természetesen felkeményednek, rezegnek, szóval újszerű plusz élményt adnak. A haptikus visszacsatolás élményét akkor érezzük a legjobban, ha csapatjuk kicsit PlayStation 4, ugyanis a kitérő vetődéseken kívül ott alig kapunk rezgést, viszont ami Playstation 5-ön a DualSense-el tapasztalható, az valami félelmetes. A lépéseket, a petárdák apró pici ropogását, a speciális támadásokat, a durva robbanásokat, a harcok során összeütköző katanák pengéinek csattanását, és a hátasunk ügetését is érezhetjük a kezünkben. A hangzás az meg valami beszarás, hallhatjuk az olyan részleteket, mint a tűz ropogása, a barlangban az összekoccanó láncok csörgése, az erdőben vonuló állatok zaja, a hullámok morajlása vagy a pengék éles csattanása, minden professzionális, hosszasan lehetne még sorolni a hangzás döbbenetes minőségét (ráadásul még a kontroller hangszórója is néhányszor akcióba lép). A PlayStation 5-ben rejlő kapacitásnak köszönhetően a japán szinkronok is tökéletesen a helyükre kerültek, így a helyes lip sync is tovább növeli az autentikusság élményét.