The Last of Us Part II Remastered teszt – Értékelhető felújítás vagy rókabőr?

Lassan három és fél éve annak, hogy rajongók milliói által várt videojáték folytatása, a The Last of Us Part II megjelent, ami a kritikusok körében osztatlan sikert aratott, míg a rajongókat két táborra szakította. Sokan gyűlölték és voltak, akik egyenesen imádták azt. Aki észnél volt és sikeresen elkerülte a történetet illető óriási szivárgásokat, az mit sem sejtve ülhetett neki Ellie és Joel következő és egyben lenyűgöző kalandjának. Sajnos azóta a játékiparban egyre inkább tapasztalhatóak hekker támadások, elég csak a GTA6-ra vagy a Wolverine-ra gondolni, és már a Part II Remastered szivárgásáról is olvashattunk korábban. Na de tehetjük fel a kérdést, hogy minek nekünk ez a verzió, amikor 2021-ben megkaptuk a 60 FPS-es ingyenes frissítést PS5-re?! Ennek jártunk utána.

Kezdésnek lássuk technikai oldalról mit kínál a Remastered kiadás. Két grafikai opció közül választhatunk. A teljesítmény módnál 1440p van felskálázva 4K-ra, ami mellett 60 FPS-t kapunk, míg a minőség módban natív 4K felbontás mellett fix 30 FPS-sel kell számolnunk. Ray-tracing támogatást nem kapott a játék, viszont a magas képkocka sebességet (HFR) és a változó képfrissítési gyakoriságot (VRR) beállíthatjuk, amennyiben rendelkezünk megfelelő kijelzővel. PlayStation 5 esetében az előző generációs változat és a Remastered esetében bizony nagyítóval kell keresni a különbségeket utóbbi javára.

A fejlesztők elmondása szerint élesebb textúrákat, jobb fény-árnyék hatásokat, látótávolság növekedést és továbbfejlesztett animációkat kapunk. A játék valóban gyönyörű, de nem érezni akkora ugrást a PS4-es változathoz képest, a távolban látható textúra pop up-ok pedig valóban csökkentek. Tökéletes ennek megtapasztalására a seattlei helyszín, amikor kicsit szabadabban bejárhatjuk a pályát. Az ehhez hasonló nagyobb látótérrel megáldott helyszíneken a fények is ütősen néznek ki, főleg a naplementék vagy az erdőben a fák közé beszűrődő napsugarak, de akkora különbséget senki se várjon, mint amit a Part I-ban tapasztaltunk.

Nem minden a látvány

Beállíthatunk rendezői kommentárt a történet átvezetőihez, amelyben Neil Druckmann (a játék írója és rendezője), Halley Gross (story-ért felelős vezető), Ashley Johnson (Ellie), Troy Baker (Joel), Laura Bailey (Abby) és Shannon Woodward (Dina) kommentálják a jeleneteket, amikhez magyar feliratot is kapunk. Nagyon érdekes volt hallgatni Troy-t arról a bizonyos vitákat kiváltó ominózus jelenetről, ahogy a jópofa volt meghallgatni, hogy miként is sikerült megszerezniük az a-ha együttes Take On Me című dalát a játékhoz. Igazából már csak ezekért a párbeszédekért érdemes újra végigtolni a Part II kegyetlen eseményeit. Mindezek mellett beállíthatunk controller rezgést is a párbeszédekhez, vagy akár az átvezetők képeinek hangos leírását (mi látható a képen) is bekapcsolhatjuk, igaz ezt már csak angol nyelven. A Sony most is kimagaslóan ügyelt a hátrányos helyzetű játékosok élményének növelésére.

A színfalak mögött menüpontban látható egy előzetes a Grounded II: Így készült a The Last of Us Part II-ról, ami egy kulisszatitkokat eláruló videó lesz a YouTube-on, melyet a rajongók már a megjelenés hetén megtekinthetnek. Ezeken felül kapunk még úgy 4 órányi hivatalos podcast hanganyagot, ahol szintén a fejlesztők és a színészek beszélgetnek a játékról, de ehhez sajnos már nem készítettek nekünk magyar feliratot.

Ezeknél azonban sokkal fontosabb és érdekesebb az Elveszett pályák (Lost Levels) opció, ahol három kivágott helyszínt, név szerint A jacksoni ünnepség, A seattle-i csatornák és A vadászat pre-alpha pályáit járhatjuk le Ellievel. Itt minden helyszín előtt Neil Druckmann egy videóban elmeséli miért lett végül kivágva a végleges verzióból, és elmondja, hogy nincsen teljesen kész, lesz ahol nem lesz beszéd hang, vagy az animációkkal lesz gond stb. Ezeken a befejezetlen pályákon különböző szövegbuborékoknál meghallgathatjuk a fejlesztői kommentárokat, hogy mit szerettek volna megvalósítani az adott helyszínen, miért döntöttek végül az elvetésük mellett és egyéb érdekességeket. Itt különböző minijátékokról, platformerezős útakadályokról és egy boss harcról van szó, de mindenki szépen fedezze fel magának a dolgokat. A lényeg, hogy a főtörténet ismerete után érdemes ezeknek neki vágni.

Az Extrák menüpontban is található pár újdonság, az egyik a Part I-ból már jól ismert sebességfutam, amelyben időre kell teljesítenünk a teljes játékot, vagy annak Ellie vagy Abby részét. Beállíthatjuk a számunkra megfelelő nehézségi szintet, a végleges halált, és az új játék +-t is. A kinézetek menüpont alatt, pedig új ruhákat (poén Ellienek a Mortal Kombatos és Death Strandinges póló) és fegyver skineket oldhatunk fel hőseinknek. De az egyik legfontosabb újdonság a szabad gitárjáték, ahol Joel és Ellie mellett a híres Gustavo Santaolalla (a játék zeneszerzője) is kiválasztható egy kis pengetésre. Az akkordok kiválasztása mellett FX-pedálokat is használhatunk eltorzítva hangszereinket, de megadhatjuk a helyszínt (zenebolt, Jackson, színház, farm) és többféle gitárt (bendzsó, rock, jazz) is feloldhatunk. Az egyszerű játékosok lehet, hogy csak pár percig lesznek el ezzel a játékmóddal, de a profik, akik már eddig is készítettek feldolgozásokat híres dalokból a YouTube-ra, azok most még inkább kiélhetik DualSense-es gitártudásukat.

Innen már nincs visszatérés

A Remastered kiadás legfontosabb és legjobb újdonsága egyértelműen a Nincs Visszatérés roguelike játékmód. Itt véletlenszerű harci eseményeket kell teljesítenünk egy kiválasztott karakterrel. Eleinte csak Ellie és Abby érhető el, de szimpla játékkal feloldhatóak hű társaik is. Ellie részéről Dina, Jesse, Tommy és Joel, míg Abbynél Lev, Yara, Mel és Manny csatlakozhat az összecsapásokhoz. Minden karakter egyedi képességekkel és fegyverzettel van ellátva. Ellie például tud Molotov-koktélt készíteni és van bicskája, Abby a közelharcokban kamatoztatja testi erejét, Lev az Íj, míg Tommy a távcsöves puska nagy mestere.

Egy rejtekhelyen kezdünk a kiválasztott karakterünkkel, ahol egy falon található ágrajz mutatja meg a lehetséges találkozásokat a főellenségig. Itt megfontolhatjuk merre haladjunk, melyik pálya és játékmód az, ami szimpatikus. Minden futam hat találkozó/összecsapásból áll, amik eleinte csak két játékmódot, később pedig már négyet tartalmaznak. A hatodik találkozó mindig egy főellenségből áll. Először csak a támadás (assault) és a préda (hunted) játékmódok vannak jelen. Előbbiben három hullámot kell túlélnünk, és minden hullám végén van egy doboz, amiben hasznos nyersanyagok, élet vagy lőszer található. Minden hullám között úgy 20 másodpercünk van betárazni, vagy a sebeinket ellátni.

Ahogy haladunk előre a futam során úgy növekszik az ellenfeleink száma. Például, ha az első találkozó egy támadás akkor csak három ellenfél van, de ha mondjuk a főellenség előtt van egy támadás akkor simán lehet 6-7 ellenség is egy hullám során. A második játékmód a préda, amelyben bizonyos ideig kell túlélnünk az összecsapást. A harmadik az ellenállás (holdout), ahol társunkat kell életben tartani bizonyos mennyiségű (akár 20-30 is) ellenféllel szemben. Az utolsó pedig a foglalás (capture), ahol egy széfet kell időre kifosztanunk, amit akár síri csöndben, vagy, ha úgy tartja kedvünk egy hatalmas tűzpárbaj során is elvégezhetünk. Kis könnyítés, hogyha nem járnánk sikerrel, akkor elég a megmaradt ellenfelet likvidálnunk és haladhatunk is tovább a futamon. Az összecsapások utáni jutalmat a kereskedőállomásoknál válthatjuk nyersanyagra, lőszer utánpótlásra, esetleg egy új stukkerre. Utóbbiak természetesen fejleszthetőek a munkapadoknál, de akár a képességeink tárházát is bővíthetjük.

Később feloldhatunk különböző funkciókat is a futamokra, például a postaládákat, amik csak bizonyos pályákon lesznek elérhetőek és karakterenként változó mit kell ott hagynunk a jutalomért cserébe. Ellievel egy Molotov-koktélt és egy elsősegélycsomagot tettünk a postaládába, és a rejtekhelyre visszatérve, vagy egy új fegyver, vagy egy tervrajz várt minket. A húzások felelnek meg a helyi kihívásoknak, ezek a challengek véletlenszerűen jelennek meg az összecsapások során (térj ki öt közelharci támadás elől, végezz fejlövéssel, használj Molotov-koktélt), ezekért általában pénzt és pár töltényt zsákolhatunk be. Ahogy haladunk előre egyre több mindent oldhatunk fel, a játékmódok, a funkciók és a karakterek mellett, új fegyver kinézeteket, ruhákat, ellenségeket és főellenségeket, valamint különböző módosítókat is felfedhetünk (ezek között nem csak negatív, de pozitív hatásokra is számíthatunk).

Minden összecsapásért pontokat kapunk, így a teljesítményünk alapján a profi S-től, akár kutyaütő D rangúak is lehetünk, ha pedig bénázunk akkor azt néha a karaktereink bizony szóval is fogják tenni. Természetesen, ha idő előtt elhalálozunk, ami még normál fokozaton is gyakori lesz, legalább is, amíg hozzá nem szokunk a játékmódhoz, és annak aspektusaihoz, kegyetlenül mindent el fogunk veszíteni és kezdhetjük az egészet elölről. Minden futam pályái, ellenségei, játékmódjai és módosításai különbözni fognak. Néha társunk is lesz az egyes találkozók során (nem csak az ellenállásnál), de olyan is előfordulhat, amikor egyszerűen csak egy kérdőjel van a helyszín helyén nem tudva az ellenség típust, a pályát, a játékmódot szóval meglepetés lesz.

Ha gyakorolni szeretnénk, akkor egyedi végigjátszást is tolhatunk, ahol képességeinknek megfelelően egyedivé alakíthatjuk a futamot. Megadhatjuk az ellenségtípusokat, játékmódot vagy azt, hogy lehet-e munkapadot használni, esetleg lesz-e postaláda, húzások, kereskedőállomás vagy sem. Ha már jól belejöttünk ebbe a nagyon élvezetes, de egyben frusztráló játékmódba, akkor megmérettethetjük magunkat a Napi menet segítségével. Itt mindenki ugyanazt a karaktert és körülményeket kapja, és a legjobb teljesítményt kell kihoznunk magunkból (a dobogó elérése nem kis feladat). Szóval kifejezetten jól sikerült ez a játékmód, de néha iszonyatosan kegyetlen tud lenni, és könnyen bukhatod a több, mint egy órája tartó futamodat egy beszorulás vagy egy rosszul eldobott üveg miatt. A körökre osztott Heroes játékokból ismert addikció, a csak még egy kör érzés erősen tapasztalható a Nincs visszatérés kapcsán.

A DualSense is megkapta a teljes támogatást, amit már a Part I során megtapasztalhattunk. Minden fegyver használata egyedi rezgést és ravasz tulajdonságokat kapott, de nyilván az íj felajzása és a sebeink bekötözése során a legintenzívebb a ravasz felkeményedése. Az esős helyszíneken érezni az esőcseppek kopogását a tenyerünkben, vagy azt, amikor menekülés közben dobunk egy hasast a fűbe. A közelharci ütések és a lefektető találatok is mély nyomot hagynak a kezeinkben. A hangzás is nagyon jó lett, a kattogók hátborzongató sikolyai vagy a mellettünk csapódó lövések, robbanások is meghatározó élményt nyújtanak a Pulse 3D fejhallgatónak köszönhetően. Az újrakiadást játszva a töltő képernyőt csak elvétve láttuk, itt óriási különbségek is tapasztalhatóak az előző generációs változathoz képest (akár egy perc is lehet a különbség egy játékállás betöltése során). A játék importálása menüpontban gyorsan és egyszerűen át lehet hozni a mentéseket, főleg, ha már rajta van a gépünk SSD-jén, de ha esetleg nincs akkor egy pendrive segítségével vagy a PS Plus felhőjén keresztül is letudjuk tölteni, és ott tudjuk folytatni kalandunkat, ahol az előző generáción abbahagytuk.