Dead Island 2 teszt – HELL-A vérben úszó tengerpartjait látni kell

Megérkezett a végleges verziója az enyhén hányattatott sorsú Dead Island folytatásának, mi pedig nekiestünk és a Hollywoodi fejezet után is megnéztük, hogy mit kínál a legújabb zombi apokalipszis. A féltucat játszható karakterből újabb harcossal is nekiindultunk a túlélésnek és már a preview verzió kapcsán is tapasztaltuk, hogy rendkívül erős atmoszférával és harcrendszerrel érkezik a Dead Island 2, ami a végleges verziója kapcsán sem okozott csalódást.

A bevezető utolsó mondata kapcsán azért lehetne cizellálgatni a tényeket, ugyanis a harcrendszer a lőfegyverek megjelenésével már annyira nem rukkol elő különösebb újdonsággal, viszont az atmoszféra olykor velőtrázóan hozza a hatásvadász világvége életérzést. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdésnek zuhanjunk le a menekülésünket jelentő repülőgéppel, ahol az utasok közül kiválaszthatjuk a hat rendkívül tökös karakterből, hogy melyik lesz a főhősünk, akivel egy egészen dögös és halálos világban kell túlélnünk. Akad itt kivart helyi gengszter (Bruno), lábatlankodó brutális fizikumú paralimpikon (Amy), egy görkoris csapattag (Dani), egy pesszimista, de annál dögösebb stripper (Ryan), tőzsdecápából kaszkadőrré avanzsáló angol fickó (Jacob) és egy szintén kaszkadőrködő csajszi (Carla). Tökösek, egyediek viszont sajnálatos, hogy azon túl, hogy mindegyiknek saját személyisége, képességei és tulajdonságai vannak mással nem készültek a fejlesztők. Ha másik karaktert szeretnénk kipróbálni, akkor is csont ugyanazon a sztorin fogunk végig menni, még annyit sem voltak hajlandóak leprogramozni, hogy legalább a repülőnk máshova zuhant volna és más helyszínen kezdenének az egyes karakterek. Ez így pedig nem tesz jót az újrajátszhatóságnak.

Azonban azért sikerült úgy felépíteniük az alkotóknak a sztorit, hogy végig tudnak jól ütemezve kisebb újdonságokkal szolgálni, ezzel fenntartva valamelyest az érdeklődést. Kezdetben a közelharci fegyvereket mesterien egészítik ki pár óra elteltével a lőfegyverek. Előre haladva egyre színesedik és keményedik a zombi kínálat és a helyszínek is ügyesen variálódnak. Ahogy jelennek meg a masszívabb Apex dögök, úgy kerül bevezetésre a Fury mód is, mint túlerő esetén ellőhető extra képesség, egyfajta pusztító őrjöngés. A kártyás skill rendszert is remekül variálhatjuk a saját ízlésünknek megfelelően és az utolsó szakaszban még kombinálhatjuk is az egyes lapokat, hogy még brutálisabbak lehessünk. Három szinten keresztül kapcsolhatunk össze Autophage tulajdonságú kártyákat és ezáltal a Fury mód tuningolható meg elég durván, de amellett, hogy sebzésünket erősíthetjük bizony pár negatív hatással is számolnunk kell (mondjuk lassabb regeneráció).

Túlélés lomtalanítás idején

A skill rendszerben elérhető képességek számát különböző kártyalapok megtalálásával gyarapíthatjuk, és rengeteg időt fogunk eltölteni fiókokban, ládákban, szekrényekben kotorászva. A keresgélés és állandó szedegetés kicsit meg is öli a játékmenetet, ugyanazokat az alapanyagokat farmolgatjuk, tényleg olyan, mint egy Los Angelesi lomtalanítás, csak találhatunk hasznosabb kártyákat vagy komolyabb fegyvereket is. A fejlődési rendszerben egyébként a Skilljeinket a szintlépéshez kötötték, így fokozatosan oldódik fel egy-egy újabb kártyahely, ahova az említett pozitív módosításokat eszközölhető lapokat válogathatunk össze (vannak természetesen karakter specifikusak is). Abilities, Survivor, Slayer, Numen kategóriákban machinálhatunk a lapokkal, melyekkel olyan képességekhez juthatunk, mint a repülő rúgás, vagy a Dash Strike. Így a jól időzített blokkolásokkal vagy kitérésekkel életerőt is nyerhetünk, de arra is lesz lehetőségünk, hogy olyan kártyát aktiváljunk, melyek az eredményes védekezésünkért (vagy hárításért) cserébe a Curveballjaink újratöltődését gyorsítják meg. A Curveballok egyébként plusz taktikai fegyverek, melyeket időközönként lesz lehetőségünk elsütni, míg újra nem töltődik. Csőbombák, Shurikenek vagy taktikai eszközök, mint a Meat Bait, azaz a döghús eszencia, amivel elcsalogathatjuk a környéken lévő dögöket, esetleg egy ütős csapdába terelhetjük őket.

Jó döntésnek bizonyult, hogy az egyetlen szabadon bejárható sandbox terület helyett a szabadon bejárható nagyobb pályák mellett döntöttek. Így kevesebb a töltelék és a monotonabb, unalmasabb szakasz, na meg persze rohadt látványos tudott lenni a környezet. A sztárok Bel-Airben a sztárok hatalmas villái között zombítlaníthatunk, feldúlhatjuk Beverly Hills kertvárosias környezetét, a Monarch Studios területén Hollywoodi filmforgatás díszletei között élhetünk túl, Venice Beach és Santa Monica pedig magukért beszélnek. A gyűjtögethető érdekességek rendszerint zárt helyeken lapulnak meg, de pályánként több Fuseboxot is találhatunk, és ha van nálunk egy biztosíték, akkor feltárhatjuk ezeket a hasznos finomságokkal teli zárt raktárhelységeket. Igaz könnyen meglepetést is kaphatunk az arcunkba, sőt kisebb kockázat is van ezek megnyitásában, mert nem mindig dob kellően erős és ütős fegyvereket az értékes fuse-ért cserébe. Segítségül hívhatjuk környezetünket is, de a tereptárgyakban lévő lehetőségeink közel sem végtelenek, sőt pár óra után már nem köti le az embert, hogy elektromos vezetékekhez vizeskannából tócsát locsoljon, hogy az arra sétáló dögöknek megrázó élményben legyen részük. Üzemanyag szétlocsolásával természetesen tűzsebzésben részesíthetjük az ocsmányságokat.

Mégha a sztori kapcsán nagy meglepetések, nagy újítások nincsenek is, azért néhány bizarr pillanatokkal tudtak készülni, mint a Halperin Hotel esküvői terme, ahol meg is kapjuk a begőzölt arát egy boss harc erejéig. Sajnos a főnökök ezt a szitut leszámítva később már nem hozzák a kellő szintet, lapossak és jellegtelenek. Az alap élőholtak viszont egészen változatosak, rendőr, tűzoltó, kábeltévé szerelő, katona, orvos, koszorúslány, bohóc, dögös bikinis bulák szóval van itt minden, mint a bucsuban és akkor még ezeket színesítik a lángoló, vagy kirobbanó elektromos feszültséggel megáldott mérnök zomeszok, esetleg az ocsmány kelésektől a pofánkba robbanó sétáló hullák. Van olyan fajtájuk, ami futásban erős, de a vizesnyolcas és az ételkiszállító élőholt mindent visz. Persze, azért idővel, mikor már több százat legyalultunk nem lesznek annyira izgalmasak, szerencsére a harcrendszer és a fegyverarzenál a jól működő fizikai reakciókkal megtámogatva kellően élvezetessé teszik az folytonos összecsapásokat.

A játék utolsó negyedére pedig már annyira erősek leszünk, hogy néhány alap zombi fejének lekapása után már durranthatjuk is a kegyetlen Fury módot, amivel sorban kaphatjuk szét a nagyobb dögöket is. Egy-egy Apex fajtájó Crusher, Screamer, Butcher, Slobber a legkevésbé sem okoz problémát, de még a legnagyobb tüskéket lődöző Mutatert is rendesen meggyalulhatjuk. Viszont, ami legalább pozitív azaz, hogy szórakoztató a zombi irtás, válasszunk bármilyen fegyvernemet. Ráadásul kifejezetten jól variálhatjuk a rendelkezésre álló képességekkel és eszközökkel. A testrészekre irányuló támadások a FLASH system révén hatásosak igazán, az élőholtak bőre és izomzata a katanánk éles pengéjének nyomán pont ott fog szakadni, ahol a támadás éri, a megfelelő helyeket megtalálva könnyedén leválaszthatjuk a végtagokat, ahogy a fejecske is leugorhat a nyakacskáról. Igen, szemét módon brutális lett a Dead Island 2, ez az egyik legnagyobb erőssége. Meg parry-zve egy-egy zombi csapást durva ellentámadásokat vihetünk be, látványos animációk keretében és természetesen a kivégzések sem a finomkodásról szólnak. Fegyvereinket pedig használjuk arra, amire a típusuk predesztinálja őket, így érhetjük el a legjobb eredményt. Az ütő eszközökkel rombolhatjuk a csontokat és a torzót, a vágó szerszámokkal végtagokra lehetünk jótékony hatással, a lőfegyverekkel pedig a fejlövések a legelőnyösebbek (a páncélozott speciális rendőr zombik sisakját minél előbb rúgjuk le).

A munkapadoknál elvégezhető javítások, fejlesztések hasznos plusz funkciókkal ruházhatják fel kedvenc kardjainkat, pörölyeinket, fejszéink Blueprintek megtalálásával vérzésnövekedést, fizikai, tűz vagy elektromos sebzéseket okozó módosítókkal (Weapon Mods) tehetjük még hasznosabbá a szerszámainkat, de növelhetjük sebzésüket, sebességüket, strapabíróságukat is, esetleg specializálhatjuk is vágó szerszámainkat a végtagok lemetszésére, ha Weapon Perket is választunk nekik. Az összegyűjtött ragasztószallagok, csövek, drótok, vegyszerek, rongyok, pengék, elektronikai hulladékok nem csak fegyverkezésnél hasznosak, de a Consumables pont alatt az egészségügyi csomagokhoz hasonlóan hasznos tárgyakat is készíthetünk. Az élőholtakat aprítva nem csak tapasztalati pontjaink fognak növekedni, de egyre jobban kiismerjük a különböző dögöket, ami könnyebb harcot eredményez majd ellenük. Teszem azt 25 Runnert lenyomva eredményesebbek lehetünk velük szemben az éles tárgyakkal, könnyebben leválaszthatjuk térdnél a lábacskáikat, vagy 10 Walker lenyomása után már kevésbé lesznek ellenálóak a fegyvereinkkel szemben.

Hulla-hopp, avagy éljük túl a zombitengert

A teljes végigjátszás 15 óráját követően olyan 50% környékén teljesíthetjük a kampányt, számos tartalmat építettek még bele. Gyűjtögethetünk, eltűnt személyek után kutathatunk (Lost and Found) vagy csak a bázisként funkcionáló biztonságos létesítmények túlélőinek végezhetünk el mellékküldetéseket. Nincs mondjuk nagy motiváció, hogy ezeket mind befejezzük, de csak a feltápoltság élménye visz még magával órákon keresztül, meg természetesen a zseniális környezet. Szerencsére kellően komolyan vették az alkotók a munkájukat, ugyanis a játék kifejezetten simán fut, nincsenek nagy töltési idők, szóval összességében jó lett az optimalizáció (azért mondjuk kár, hogy a válaszható grafikai opciók már nem kerültek bele). A kooperatív mód kapcsán számonkérhetnénk, hogy a cross-play miért nem lett megoldva, de ennél azért gázosabb, hogy rendszerint előttünk jelennek meg vagy tűnnek el az ellenfelek. Valahol pedig az is kifejezetten illúzió romboló, hogy minden interakciót kéz nélkül végzünk el, nem fogunk rá a kilincsekre és nem matatunk a dobozokban (persze tudjuk be az animációk lespórolását a játékment fluidságának megőrzése miatt).

A helyszínek félelmetesen jól lettek megalkotva, vannak ugyan alibi szakaszok, mint a metró hálózat egyik szakasza az unalmas és szűk alagútjaival, de ezek kellőképpen egyensúlyozzák ki az olyan frenetikus pályákat, mint az Ocean Avenue, vagy Venice Beach és Santa Monica. Utóbbiak leginkább homokos tengerpartjaikról nevezetesek, dermesztő, ahogy megmozdul a homok és feltápászkodnak a dögök. Venice Beach elesett katonai bázisa legalább annyira izgalmas, mint Santa Monica területén bejárni az ikonikus helyszíneket. Annyira profin megalkották a Santa Monica Pier-t, hogy nem csak az óriáskereket nézhetjük meg közvetlen közelről, de a park területén található játékterem villogó automatái között is bóklászhatunk. Professzionális munka, a Dead Island 2 a csodásan megalkotott helyszínei révén egy Los Angelesi kirándulásnak is felfogható, ráadásul az audio részleg is egészen erős, sokszor hátborzongató hangokat kapunk, ahogy hörögnek és acsarkodnak a dögök.