A First Contact Entertainment kifejezetten VR játékok fejlesztésére szakosodott csapat, a ROM Extraction és a Solaris Offworld Combat után a Sony-nak készítettek egy olyan lövöldét, ami a 4V4-es multiplayerével exkluzívnak számított PlayStation VR-on. A PlayStation VR2 megjelenésével elérkezett az idő, hogy egy folytatással ajándékozzák meg az újabb, modernebb virtuális szemüvegre váltó játékosokat.

A PlayStation VR2 szemüveg tavaszi megjelenése óta nem mondhatjuk, hogy dúskálnánk a PSVR2-es játékokban. Legjobb alkotásokat a Sony maga szállította, mint a Horizon Call of the Mountain, de a Gran Turismo 7-ben is élmény az új sisakban vezetni. Továbbá a Resident Evil Village, a The Walking Dead: Saints & Sinners – Chapter 2: Retribution és a Star Wars: Tales from the Galaxy’s Edge – Enhanced Edition is ütős kis virtuális mókák voltak. Sajnos azonban a listát nem nagyon lehet folytatni (mondjuk a Moss Book 1 és 2-t vagy a Tetris Effect: Connectedet még érdemes megemlíteni), így elég nagy figyelem fordult a Firewall folytatására, az Ultrára, ami a készülék képességeivel, mint a haptikus visszacsatolás, a szemkövetés, akár forradalmasíthatták volna a virtuális valóságban zajló multis taktikai lövöldéket.

A kezdés azonnal a gyakorló móddal indul, ahol végigvesszük a funkciókat és azok működésének menetét, hogy utána máris nekieshessünk a többjátékos vérontás egyik formájának. A lőtéren kénytelenek leszünk szembesülni azzal a ténnyel, hogy a vezérlés nagy részét gombokhoz kötötték. Annyira lecsavarták az VR gesztusokra építő interakciós lehetőségeket, hogy a célzáson kívül szinte már semmi sem maradt. Az L1 lenyomásával aktiválunk gombokat, vehetünk fel tárgyakat, éleszthetjük fel a társakat, sőt még a gránát eldobását is egy gombhoz rendelték hozzá. Egyébként a tempóját illetően egy nyugodt és megfontolt lövölde, nem a Call of Duty játékok sebességével kíván vetekedni, taktikus, összedolgozást igénylő móka.

Minimál tartalom, maximális élvezet?

Más játékokban lehet, hogy elsőként letekernénk a rövid kampány módon, ezzel is ismerkedve a virtuális harccal és funkciókkal, mielőtt még élesben kimerészkednénk az online harcterekre, azonban erre itt nincsen lehetőségünk. Játékmódok kapcsán szaharai sivatag jellemzi a játékot. Kapunk egy 4 fős kooperatív darát (Exfil) és ugyan ezt 4v4-es multis őrületben (Contracts). Ez pedig nem a játékmódok listájának első negyede volt, hanem az összesé. Ráadásul az Exfiles PvE mód tyúkagyú mesterséges intelligenciával rendelkező gépi ellenfelek mészárlásáról szól, míg három laptopot sikerül feltörnünk és kimenekülnünk a területről. Borzasztóan prinyó pár kör után próbálunk menekülni a Contracts módba.

Ott egy fokkal azért már jobb a helyzet, elvégre különböző pályákon csaphatunk össze és itt már választhatunk magunknak különleges egységet. Operátorunkat hét különböző stílusban és fegyverzettel küzdő katonából (Havoc, Meiko, Diaz, Jag, Nala, Node, Fang) választhatjuk ki, akiknek természetesen egyedi képesség is dukál. Ezek nyilván a szokásos variációkat takarják, van aki a pisztolyok mágusa, lesz aki a kütyük megszállotja, de közelharcban jeleskedő shotgunnal küzdő egység mellett választható akár a távolsági harcokra szakosodott baka is. Sajnálatos, hogy botok társaságában való aprításra nincs lehetőségünk, de jópofa megoldás, hogy mikor két csapat küzd egymás ellen, az elesett játékosok tovább vizslathatják a pályán kiépített kamera rendszer képét, így folyamatos kommunikáció mellett akár sikerre is segíthetik a csapatukat. A megjelenés után folyamatos támogatást ígértek a Firewall Ultra kapcsán, így van egy halovány esély arra, hogy további játékmódokkal is színesítsék a címet.

Teljesítményünket jutalmazza a rendszer, vagy legalább is a maga fukar módján próbálkozik, mert a megjelenéskor még egy kegyetlen farmolásról szólt a Firewall Ultra. Tucatszám nyerhetjük a meccseket, de nagyon meg kell gondolnunk, hogy milyen új fegyverre vagy kiegészítőre szórjuk el a keservesen összegrundolt javainkat. Emögött pedig nem trehányság, hanem szándékosság lapulhat meg. Ha van plusz felesleges lóvénk, akkor máris szert tehetünk ütős felszerelésre, ami dinamit módjára vágja haza az egyensúlyt és löki a játékot a pay-to-win pöcegödörbe.

Rajtad tartom a szemem

A gunplay és a fegyverfizika működőképes szerencsére, ezen a téren pedig a PSVR2 új funkciói közül is megtapasztalhatjuk a szemkövetést. Az egyik szemünk becsukásával történő célzás tökre adja, azonban a gránát dobáskor a cél megadása is szemgolyónkkal történik, oda kell néznünk ahova dobni szeretnénk. A villanógránátok hatásának csökkentésére is érdemes becsukni a szemünket, mert ezt is leprogramozták, valamint a fegyverválasztó menüben is elég ránéznünk a szükséges eszközre és máris aktiválja a rendszer. A pályákat illetően a fantázia alul maradt a megszokott csataterekkel szemben, gyárépület, irodaház, építési terület, egy szűkös és sötét bunker vagy olajfúró komplexum, mindet láttuk már COD-ban.

Grafika terén elfogadható a látvány, az Unreal Engine 5 szépen dolgozik, ráadásul sikerült úgy optimalizálni, hogy képes folyamatosan stabilan tartani a képfrissítést. Sokszor használja a sötétséget a vizuális hatások kidomborítására, a fények hatásosan töltik be a teret. Ez valóban a türelmesek játéka lett, ugyanis rendszerint sokat kell várni, mire összeszedi a rendszer a nyolc játékost. A 4v4-es meccs csak akkor tud elindulni, ha meg van minden csapattag, így lesz bőven malmozás. Itt jött volna jól a botok jelenléte, mert akkor lehetett volna már játszani és idővel a megérkezett játékosnak egyszerűen átadhatta volna a gép a helyét. Sajnos a megjelenéskori verziójában ordenáré módon kevés tartalommal szolgál, a matchmaking lassúsága pedig inkább elűzi a játékosokat, mint csalogatja. Csak mint uborkaszezon cím ajánlható, nem dúskálunk aPSVR2 játékokban, ami szintén az előnyére válik.