War Mongrels – A háborús játékok

A Destructive Creations a HATRED című tömeggyilkos szimulátorral alaposan magára rántotta a vizes lepedőt. Az említett játék páros lábbal rúgott fel alapvető társadalmi normákat, amivel sikeresen iratkozott fel a minden idők legöncélúbb alkotásait tartalmazó listára. A srácok azóta jócskán visszavettek a polgárpukkasztásból, provokáció helyett elsősorban a minőségi szórakoztatásra helyezve a hangsúlyt. Legújabb játékuk két német dezertőr történetét meséli el, akik a keleti front poklából szeretnének megszabadulni.

A Pyro Studios Commandos című kalandja felüdülésként hatott a korabeli stratégiai-taktikai játékok mellett, mert ugyan túlságosan nem kavarta meg a műfajt az okos újításoknak köszönhetően szórakoztató élményt kínált. A recept annyira jól sikerült, hogy más alkotásokban is visszaköszönt, elég a vadnyugatra szólító Desperadosra vagy a nemrég megjelent Partisans 1941 című játékra gondolni. Nos, alapvetően a War Mongrels is ezt az utat járja, tehát nagy meglepetést nem tartogat azok számára, akik összefutottak az említett címek valamelyikével, bár némi pikáns felhangot jelent, hogy ezúttal a németek szemszögéből dolgozták fel a második világháborús témát.

Ahogy a bevezetőben szóba került két német katonával kell kiutat találni a vérgőzös keleti frontról. Embereink egy ideje kezdik megkérdőjelezni a sokat sulykolt náci ideológiát, ami sorozatos függelem sértést eredményez, így hamarosan a legdurvább húsdarálóba vezényelt büntetőzászlóaljban találják magukat. A két elítéltnek persze nem nagyon akaródzik meghalni a Harmadik Birodalomért, ezért egy tüzérségi támadás leple alatt dobbantanak a kötelékből, majd összeakadnak a lengyel ellenállás egyik sejtjével, így kicsit nagyobb esélyt kapnak a túlélésre. Embereink alapvetően korrekt módon megírt háttér sztorival rendelkeznek, amit az egymás között, illetve a partizánokkal megejtett társalgásokból ismerhetünk meg.

A játékmenet elsősorban a taktikus előrehaladásra építkezik, a jelentős túlerő miatt a nyílt összecsapások erőltetésének egyébként sincsen túl sok értelme. A pályák rendkívül összetettek, azonban csupán egyetlen útvonal járható, tehát nem mászkálhatunk szabadon, saját elképzeléseinket követve. Ha ölni kell azt teljes csendben, diszkréten kell megejteni, elég egy rossz döntés, silányan kivitelezett rajtaütés és máris fáradhatunk vissza a rajtvonalra. Több karakter terelgetése alaposan fel tudja adni a leckét, tehát a kihívás folyamatosan magas, bár bizonyos esetekben inkább a nehézkesen használható interfész jelenti a buktatót. Természetesen ezúttal is láthatjuk az ellenség milyen területet lát be, ami megkönnyíti a holtterek használatát, akadnak különleges képességek, a füttyögés mellett pl. a zsebóra és pálesz! is megtalálható a repertoárban.

Az alkotók a lehetőségekhez mérten igyekeztek autentikusan bemutatni a keleti front poklát, a helyszíneket részletesen kidolgozták a pasztell színek jól passzolnak a témához. Pozitívumnak számít, hogy az ellenség egész okosan reagál egy-egy elesett bajtársuk láttán, riadóztatnak, szisztematikusan keresésünkre indulnak, ráadásul egészen sokáig fenntartják a készültséget. A mentési rendszer elég érdekesen működik, néhány alkalommal teljesen máshova pakolt vissza a rendszer, ami azért alaposan meg tudja kavarni a stratégiát.

Az irányítást egyértelműen szokni kell, elég sok mindent észben kell tartani ahhoz, hogy sikerre vigyünk egy küldetést. Csapatunk tagjai hajlamosak elakadni a tereptárgyakba, ami azért annyira nem vicces, ha pont ezen bukik el az adott küldetés. A szóló mellett online játékmód is van, de egyfelől nehéz instruálni egy másik játékost, másfelől az egész lehetőség kimerül abban, hogy csatlakozunk egy partihoz vagy létrehozunk egyet.