WWE 2K23 teszt – A videojáték ipar újabb szemete?

A nagymúltú Kaliforniai Visual Concepts 2019-ben nagy fába vágta a fejszéjét, mikor a Yuke’s kihátrálását követően megkapták a nyakukba a WWE adaptálásának feladatát. A Yuke’s nem bírta megzabolázni a pankrátorokat és folyamatosan középszerű, hibáktól hemzsegő végeredmény produkálására volt csak képes. A széria a WWE 2K20-as részével el is ért a mélypontra, vállalhatatlan végeredményt produkáltak a témában.

A Visual Concepts nem tudta elfogadni, hogy ekkora szégyenfolt esett a renoméján, így visszavonulót fújtak és a WWE 2K21-et elengedték, mit egy kövérkés galambot és mindent beleadtak, hogy egy megújuló, átgondolt, modern, élvezetes és nem utolsó sorban hibáktól menetes WWE 2K22-őt tegyenek le az asztalra a múlt év során. Az a durva, hogy bár senki sem várta, de egészen ügyesen sikerült korrigálni a korábbi hibájukat. A WWE 2K22 soktekintetben a széria egyik legjobb darabja lett, pedig még mindig akadtak idegesítően rossz megoldásai. Egy évvel később megkapjuk ugyan azt, csak pepitában. Akadnak azért persze kisebb finomítások, mint a már jóval több interakciós lehetőségeket nyújtó backstage, a részletesebb bevonulások, most már a fegyverekkel is tudunk hergelni, vagy a pinfall minijáték esetében megválasztható, hogy a gombnyomkodós vagy a mozgó csíkban történő érzékelő megállításos kontra minijátékot szeretnénk használni.

Kevés az ütős friss tartalom, egyetlen új játékmód gazdagítja a kínálatot. A WarGames az eredetivel megegyező hatalmas őrület, egy dupla ringes ketrec, amiben egyszerre 8 gumibugyis őrült is fogdoshatja egymást. A sandbox szerű Universe mode-ban választhatunk a Superstar és a Classic lehetőségből, de mindkettőben az a lényeg, hogy megcsinálhatjuk a saját sztorinkat. Minden eddiginél több lehetőséget kaptunk, a saját döntéseinket meghozva terelgethetjük sztárunkat. Az egyjátékos sztori módra hajazó, eredeti felvételeket is tartalmazó, dokumentumfilm jellegű Showcase módban ezúttal a borítón is feszítő John Cena kapja a főszerepet. A legutóbbi kicsit vérszegényebb Rey Mysterio után most jóval nagyobb show élményben lehet részünk, míg végig kísérjük Cena csúcsra jutását és megéljük az útközben elszenvedett legnagyobb vereségeket is. Kurt Angle, Undertaker, Triple H, AJ Styles, Edge, The Rock, csak néhány összecsapás melyeket meg kell vívnunk John Cena ellen. Bizony, a különlegessége most a Showcase módnak, hogy a szuperstár életútját az ellentétes sarokban harcolva kísérhetjük végig. A játékmenet a szokásos, objektívák teljesítésével haladunk a végkifejlett fel, egy-egy speckó vagy ikonikus szituáció kivitelezése többek között különböző korszakokra jellemző pankrátoros skinek feloldását biztosítják.

Izomkolosszusok nevetséges bohóckodásai?

A WWE 2K23 is számos játékmódot vonultat fel az említetteken felül, a MyRISE ráadásul egyből két sztori módot is kínál. A MyRISE The Legacy-ban egy második generációs szupersztárként kell érvényesülnünk, míg a MyRISE The Lockban mi lehetünk a WWE legújabb üdvöskéje, egy üdvözölt szupersztárként kell bizonyítanunk. Előbbi esetében Molly Holly, míg utóbbinál Shawn Michaels fogja betölteni a mentor szerepet. A két játékmód szeretné közelebb hozni a játékosokhoz és a WWE rajongókhoz a pankrátorok viszontagságos életútjait, sztárrá válásukat, az útközben meghozott áldozatokat, a döntéseik következményeit és az olyan gátlások leküzdését, mint miként tudunk majd felmenőnk árnyékából kinőni (Justine unokahúgaként kell helytállnunk a The Legacy-ban). A The Lock történetében kapásból totális mélypontra zuhanásból indulunk, ugyanis miután brutális mennyiségű meló árán felküzdöttük magunkat független pankrátorként és valamiféle ismertségre tettünk szert, egy rossz döntésünknek köszönhetően a tehetségkutató részleg vezetője kiteszi a szűrünket.

Most is helyt kaptak a felhozatalban a MyGM és a MyFACTION mókák. Előbbi a szokásos menedzseres móka, ahol General Managerként össze kell szednünk a pankrátorokat, el kell igazítanunk a tehetségkutató ügynököket, kiválasszuk az események helyszíneit és összeállítsuk a legjobb meccs kombinációkat. A nézettségi mutatók minél magasabbra tornászása során le kell nyomnunk a konkurens General Managereket. A választható GM-ek létszáma a 2K23-ban tovább növekedett, megérkezett Eric Bischoff, Kurt Angle, Mick Foley, Xavier Woods és Tyler Breeze (utóbbi kettő a UpUpDownDown YouTube-csatornájának házigazdái), ráadásul már NXT 2.0 és WCW brandek és események is a menedzselhetők listáját gazdagítják. Egy szezonon belül megjelent a játékmenetet módosító Shake-up megoldás, a Keepers funkció pedig lehetővé teszi bizonyos játékosok megtartását, mielőtt még elmerülnénk a következő szezon draftjában, és nem utolsó sorban a szezon végén kiosztásra kerülnek majd a Slammy Awardsok.

Nem felejtkezünk meg az itteni Ultimate Team, azaz a MyFACTION lehetőségről sem, ahol mily meglepő, de kártyákat gyűjtögetve összeállíthatjuk saját legendákat és szupersztárokat felvonultató álomcsapatunkat. A kártyáink természetesen fejleszthetőek lesznek és a szokásos online összecsapások (ha megfelelünk az adott kritériumoknak) sem maradhatnak el. Bármennyire is egyértelmű ötletlopás ez a mód, nem véletlen, hogy annyira hasít az Electronic Arts-nál, baromi jó szórakozást tud biztosítani a rajongóknak. Itt pedig rá is lehet kötni a pofátlan mikrotranzakciós vonalra, mert ez a játék sem mentes az ízléstelen lehúzástól, ugyanis újabb túlárazott kártyacsomagok vásárlásával fogják kirabolni az egyébként a játékért egyszer már busásan fizető játékosokat.

Szörnyű karakterek ripacskodásai?

Mindig is gondot jelentett az irányítás a WWE játékok esetében, elvégre az egyébként nem túlságosan bonyolult bunyós játékmenetet idegesítő reflexalapú, szinte már lehetetlen elvárásokhoz igazított reakcióidőt követelt meg a felhasználóktól a gépi támadások elhárítása, vagy a kontratámadások indítása. Ezen a téren most is akadnak még gondok, valahogy univerzálisabbá kellene tenni ezt a kontrázási rendszert, mert kicsit lutri, hogy melyik hárítására készülj és akkor még találd is el a megfelelő időben. Ezek a Quick Time Event elemek képtelenek kikopni, de legalább azért jár egy kisebb pirospont, hogy a pinfallos lefogásokhoz megválaszthatjuk, hogy a gombnyomkodós minijátékot vagy a mozgó mutató megfelelő időben történő megállítását szeretnénk használni a szabadulások során. Az viszont már totálisan érthetetlen, hogy a felvehető eszközök és fegyverek kivitelezését miért nem tudták kicsit árnyalni? Ennél egy sokkal könnyebben használható megoldásra lenne szükség, ami a játékmenetet is olajozottabbá tenné.

A múlt évi WWE adaptáció kapcsán már kaptak pirospontot a fejlesztők, amiért végre sikerült csiszolni az animációkon és a műanyag bábus megvalósítás helyett életszerűbb karaktermodellekkel kényeztették a rajongókat, azonban a WWE 2K23 kapcsán is folytatni kellett volna ezt a vizuális fejlesztegetést. Konkrétan megálltak, ennyivel beérték, ocsmány körítést kapunk a ringeken kívül. A közönség totál nevetséges és a karakterek animációi, arc kifejezései simán frászt hozhatnak bárkire, fertelmesen kínosak olykor. A különböző mozdulatok sokszor még mindig irreálisan ugró animációkkal kezdődnek meg és hiába frenetikusan részletes a karakterkészítő, ha borzasztó lassan töltögeti a modelleket és az azokon eszközölt változásokat (főleg a ruhák variálásánál). Nem kevesebb, mint 75 giga szabad helyet követel magának és bizony, amit vizuális tűzijátékként produkál, az felettébb vérszegény, pedig egyébként a tűz pont kapott egy kis tuningot.

Optimalizáltsága nem nevezhető rossznak, teszt laptopunk a DELL Precision 7550-es simán elbírt vele, de azért túl sok grafikai opciót nem kapunk, viszont egy össznépi ketreces őrjöngéssel megnézhetjük hány FPS-el fut a játék a kiválasztott paraméterek mellett, köszönhetően a beépített Benchmarknak. Induláskor az online meccsek sajnos játszhatatlannak bizonyultak, ezen a téren erősen patchelni kell még a fejlesztőknek a játékot a gyakori szakadozások miatt. A sok negatívumot ellensúlyozták egy brutális méretű rosterrel, igaz rengeteg bunyóst csak az összegyűjtött WWE pontokból oldhatunk majd fel. 181 pankrátor van a játékban és 55-öt el is zártak előlünk. A Soundtrack bár karcsú felhozatalt kínál azért kellően változatos lett, a keményebb ízvilág kedvelő is megtalálhatják a számításukat egy Metallicával, de akad itt még Bullet for my Valentin, vagy egy kis Red Hot Chili Pappers is.