Bright Memory: Infinite – Az egyszemélyes játékfejlesztés csodája

Mikor először futhattunk össze a Bright Memory: Infinite képsoraival a legújabb RTX-es kártyák sugárkövetéses látványát prezentálva, biztosra veszem, hogy sokan hitetlenkedtek mikor megtudták azt az információt, hogy a brutálisan erős, látványos és szuper dögös képsorok egyetlen ember munkájának professzionális minőségéről tanúskodnak. Tényleg képes egyetlen ember a hatalmas, sokszor több száz fős csapatot, kettő, de akár három éven keresztül is dolgoztató, giga kiadók által fejlesztett AAA-s címekkel versenyre kelni?

A válasz nem ilyen egyszerű, hogy ráböfögjük a Bright Memory: Infinite addiktív, rendkívül adrenalindús kétórányi játékideje után, hogy igen, vagy nem. Érdemes mérlegre tenni és, ha az egyik serpenyőben az id Software zseniálisan újra teremtett DOOM vagy DOOM Eternal játéka foglal helyet, akkor azonnali egyértelmű nemleges választ kapunk. Még jó, hogy nem versenyezhet egyetlen ember, több évnyi munkája az id Software őrületével, viszont érdemes elemezgetni a végeredmény tükrében, hogy miként lehet olyan a Bright Memory: Infinite, amilyen.

Egyetlen ember! Félelmetes még kimondani is, de ez a tény totálisan semmisé teszi az Infinite sutaságait. Nem várhatjuk el Zeng Xian Chengtől, hogy minden téren zseni legyen, persze ha a sötét oldalról elemezgetjük a végeredményt, akkor csak ügyes lopások összegyúrása terén nevezhetnénk zseninek, de hozzon a témában az ítéletet, aki egymag létrehozott egy ilyen színvonalú videojátékot. Igen komoly hasonlóságot tapasztalhatunk a Német Crytek Nano ruhás szuperkatonáinak kalandjaival, de ez leginkább a pörgős és számos lehetőséget kínáló játékmenetében érhető tetten. A valóságtól elrugaszkodó, jövőben játszódó cselekményén kapcsán biztosan nem.

Sztori kapcsán nem fogunk hátast dobni, egy 2036-os városban és a Land of Sky területén zajlik majd a cselekmény, ez utóbbi pedig egy darabokból álló lebegő földdarab, amin ősi lények garázdálkodnak. Az égbolton látható misztikus jelenségnek egy különös régészeti jelenséghez van köze, a Science Research Organisation (SRO) pedig meg is bízza hősünket, Shelia-t, hogy elhárítsa a SAI katonai szervezet próbálkozásait a holtak feltámasztását lehetővé tevő ősi erő megszerzése ügyében. 

Őrült next-gen akció Crysis-os utóízzel?

A gunplay szerethető, könnyed és halálos, utunkat méterenként lőszer csomagok szegélyezik, így pedig a közelharci támadásokkal csak a saját szórakoztatásunkra színesíthetjük a gyilokpornót, minél kreatívabbá téve a pusztítást. Egy ellenfelet katanánkkal magasba felsuhintva egy kis bullett time effektel megtámogatva, lassított keretek között miszlikre vagdalhatunk, sőt egy-egy suhintás közé még pár tölténnyel is díszíthetjük a halálra váró miszlik testet. A pisztoly, shotgun, gépfegyver és mesterlövőszpuska csodás négyese kellően puskaporos hangulatot eredményez, még akkor is, ha már lerágott csontént tekinthetünk ezekre a típusokra. Igen ám, de ezen az egyszemélyes csapat ügyesen korrigált, mivel mindegyik stukker kapott valamilyen extra, parasztul pusztító másodlagos funkciót, nyilván korlátozottabb tárkapacitásokkal.

Ha a folyamatosan adagolt néhány stukker nem maxolná ki az ingerküszöbünket, akkor érdemes lehet a pálya túlságosan eldugottnak nem nevezhető helyein felszedhető totemek generálta fejlesztési pontokkal ellátogatni a képességek menüpontba, ugyanis fejleszthetünk pár fincsi támadást. Persze a már említett totem gyűjtögetésből fakadó képességfejlesztő pontok sem tartoznak a legötletesebb megoldások közé, még ha akad egy-két használható és beteg extra képesség. A Light Blade a lassított aprítás mellett, területre ható elektromos lökéshullámot is generálhatunk a földbe csapódással, vagy távolról éles penge hullámokat eregethetünk. Az Exo Armunkat fejlesztve gravitációs mezővel magunkhoz kaphatjuk az ellenséget, de a területre ható tűzlabdát gerjesztő rakétaütésünk sem egy utolsó támadás.

Egyszemélyes csoda, ami egy napig sem tart

Olykor a design, vagy a rendezés kapcsán jelentkeznek balgaságok, mert a vaddisznók támadása egy gigantikus főellenfél előtt, igencsak komédia szagú húzás volt, és az amúgy is túlságosan kurtára sikerült játékidő kitolására tett kísérlet, a kegyetlenül prinyó lopakodós szekvenciájával, fájdalmasan gyenge pontja lett az addig pörgős és látványos cirkusznak. A pályaterevezés kapcsán, ha eltekintünk a kifejezetten szűk, csőpálya felépítéstől, az állandó scriptelt eseményektől, akkor a harcokat dupla ugrásos, falon futkározós platform szakaszok is színesítik (és egy Graple-hook segítségével repkedhetünk is).

A „csapatfőnök” a történetvezetésben alkalmazott azon megoldása, mint mikor hősünket autóvezetésre kárhoztatja, vagy repülőgépek szárnyain ugráltatva harcoltatja csúnyán befulladt, túltolt pillanatai lettek az Infinite-nek. Ennyire ratykó autós akciórészt már régen nem láthattunk, a környezetünk is szinte totálisan statikus, ráadásul még a gépi ellenfelek mesterséges intelligenciáját sem méltathatjuk különösebben. Extraként adott feladatok elvégzésével nem csak dögös karakter skineket, de még fincsi fegyver festéseket is feloldhatunk, pár extrém megoldást pedig fizetős DLC formájában érhetünk el.

FYQD Personal Studio, vagyis Zeng “FYQD” Xiancheng a 2019-es első verzió megjelenésekor még egy kisebb galibába is belekeveredett, ugyanis bevallása szerint egyes ellenségeket jogtalanul nyúlt le más alkotásból és kisebb változtatásokkal építette be a Bright Memory-ba, de később azzal próbálta menteni a becsületét, hogy a bevételből rendezni fogja az eredeti jogtulajdonossal az illegális átigazoltatást és felfogad egy Art Designert az egyedi munkák elkészítésére. Nagyon drukkolunk ennek a One-Man Bandnek, ugyanis minden hibája és bénácska megoldása ellenére, sőt azokkal együtt egy szerethető, de kevés újdonsággal szolgáló, látványos, de nem példamutató játékot teremtett. Ez a tudás, kitartás egyszerűen éhezi a sikert, a sok-sok milliókból létrehozott, középszerű, agyon hypeolt, szét marketingelt, ezerszer látott, de trendi projektek, és nagyvállalatok által megtervezett nyereségütemtervek mellett igazán megérdemelne egy kisebb zajos sikert ez az alkotás.