Curse of the Dead Gods – Az elátkozott kalandor

A Focus Home Interactive gondozásában befutott a Passtech Games rougelike-alapokra támasztott akció-kalandjátéka. A Curse of the Dead Gods című alkotásban egy kincsekkel, furfangos csapdákkal és barátságtalan szörnyetegekkel teli katakombában kell a túlélésért küzdeni úgy, hogy közben azért a javakat se hagyjuk érintetlenül.

Bár első pillantásra úgy tűnhet a fejlesztők csak fogtak néhány lazán kapcsolódó műfajt, újrahasznosítottak pár népszerű játékelemet, azonban az ismerősnek tűnő mechanika mélyére hatolva gyorsan kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó. Nevenincs felfedezőnkkel a könnyű zsákmány reményében lépjük át a Halott Istenek Templomának küszöbét, azonban a külvilág felé vezető kapu szinte azonnal bezáródik mögöttünk, így a különböző sötét termeket összekötő útvesztőben kell valamilyen kiutat találni.

A procedurálisan generált világban folyamatos a döntéskényszer, nem mindegy egy küldetést milyen képességek és fegyverek birtokában próbálunk teljesíteni. Javarészt rajtunk múlik, milyen úton közelítjük meg az adott célt, egy-egy terület végén szabadon dönthetünk merre indulunk tovább. Szerencsére a térképről általában leolvasható milyen típusú és mekkora zsákmány gyűjthető be a választott szakaszon, ami azért némi segítséget jelent. A műfajnak megfelelően elég sok halálesettel kell számolni, ami több szempontból sem egészséges. Egyfelől minden elpatkolás után, egy totálisan átrendezett pályán kell átrágni magunkat, másfelől a korábban gyűjtögetett javak nagy részétől is megszabadítanak bennünket, ami legalább annyira fáj, mint egy sötét sarokból előpattanó kreatúra harapása. Érdemes alaposan megfontolni minden lépést, alkalmanként félretenni a kapzsiságot és folyamatosan figyelni a fegyverek és képességeink állapotára, mert az állandóan változó világban nincs tökéletes stratégia.

Mintha az elénk gördített akadályok nem tartogatnának elég kihívást, még az ún. corruption-rendszer is nyakunkba szakad, amihez egy folyamatosan töltődő sáv tartozik. Amikor a sáv megtelik a következő szakaszt egy átokkal sújtva kezdhetjük. Az elátkozást képtelenség elkerülni, hiszen többek között a bekapott sérülések, gyógyító oltárok használata vagy véráldozattal megszerzett ereklyék is emelik romlottságunk szintjét. Az átkok negatív és pozitív befolyással is lehetnek a játékmenetre, de összességében elmondható, hogy jócskán megküldik a kihívás szintjét. Az átkoktól csak akkor szabadulhatunk meg teljesen ha meghalunk, vagy sikeresen megküzdöttünk egy főellenséggel.

Az alap harcrendszer viszonylag könnyen elsajátítható, azonban egy idő után a környezetünk rombolhatóságát, illetve a területen található csapdákat is ki kell használni. Nehezítésként az állóképességünkre is folyamatosan figyelni kell, így érdemes a számunkra leginkább fekvő harci stílusra gyúrni. Ha elég ügyesek vagyunk egy kombinált mozdulatsorral számos ellenfelet kaszálhatunk le, amit a rendszer kisebb-nagyobb jutalmakkal honorál. A korai változatban elérhető Jaguár Templom mellé a végleges játékban a Sólyom és Kígyó isteneknek szentelt templomokat is bejárhatjuk, persze az első is kínál korábban nem elérhető helyszíneket. A három templom markánsan eltérő játékélményt kínál, egyes mechanikák is eltérőek, próbára téve ügyességünket és reflexeinket.

A megjelenítés kifejezetten hangulatos látszik, hogy a fejlesztők sokat foglalkoztak a játékkal az előzetes verzió megjelenése óta. Hibákkal csak elvétve találkoztunk, ráadásul amik előfordultak is a játékmenetet alig befolyásoló apróságok voltak. Talán a változatosságra gyúrhattak volna még kicsit, mert alkalmanként önismétlőnek éreztünk egyes futamokat. Ugyan a Curse of the Dead Gods kísérletet sem tesz a műfaj megreformálására, ráadásul alig van olyan eleme a játéknak, amivel korábban ne találkoztunk volna, azonban az alapok stabilak és a játékmenet is egészen szórakoztató. Ennél pedig ebben a műfajban aligha kell több.