Necromunda Hired Gun – Fejvadászok társasága

A karrierjét a Syndicate Black Half Life moddal indító, valamint a Space Hulk: Deathwing játékot is jegyző francia Streum On Studio ezúttal egy tempós belső nézetes kalandot fabrikált, ami nyomokban Doomot és Titanfallt is tartalmaz kár, hogy a puskapor valahol félúton vizesedni látszik.

Ahogy a bevezetőben utaltunk rá a Warhammer 40K világában járunk, közelebbről a címszereplő Necromunda bolygón. A totálisan indusztriális planéta számos bolyvárosnak biztosít helyet, ezekben a hierarchikus felépítésű városokban próbálnak talpon és életben maradni az emberek. A városok magasabban húzódó részeit a tehetősebbek lakják, azonban a mélyben fekvő városrészeket már jellemzően a különböző bandák tartják rettegésben. A játékban egy olyan fejvadászt alakíthatunk, aki egyike azoknak, akiket a Birodalom leginkább keresett bűnözőinek felkutatására béreltek fel. Egy szerencsétlen napon csavaros összeesküvés hálójába keveredünk, a szálak pedig természetesen egészen a felső részek tejhatalmú uraihoz vezetnek.

A játékmenet alapvetően a klasszikus FPS stílusjegyeket hordozza, fejleszthető távolsági és közelharci fegyverekkel lehet irtani az ellenfeleket. A tempóra nem lehet panasz, gyakorlatilag csak az eseményeket magyarázó, kiegészítő átvezetők fékezik a lendületet. A fejlesztők a kezdetektől feltételezik, hogy a játékos otthonosan mozog az univerzumban, ezért a narratíva teljesen funkcionális, ami a kezdők számára problémás lehet.

A cselekmény lineáris, ugyan vállalhatunk mellékes küldetéseket ezek csupán játékidő tekintetében jelentenek pluszt. A bionikus kiegészítőknek köszönhetően emberünk szinte emberfeletti módon mozgékony és erős, de pl. éjszakai látást könnyítő beültetések is elérhetők. Sajnos a gyengén muzsikáló mesterséges intelligencia sokszor bünteti az ellenfeleket, a taktikus harcmodort hírből sem ismerik, sokszor viselkednek ágyú töltelékként.

A prezentáció egyébként kifejezetten erősre sikerült látszik, hogy a fejlesztők jól ismerik a Warhammer nem éppen rózsaszín ködös világát. A hangulat kiváló, bár helyenként már-már túltolták az erőszakot, sikerült autentikusan képernyőre álmodni a vérben tocsogó víziót. A fejlesztési fa elég sok opciót kínál, amelyek ráadásul a játékmeneten is nyomot hagynak, lehet bátran kísérletezgetni.

Technikai oldalról azonban már nem ennyire rózsás a helyzet, az említett A.I hiányosságok mellett, az animációk minősége sem az igazi, ahogy a rendszeres fps ingadozás is arról árulkodik, hogy nem sikerült tökéletesen az optimalizáció. A játékon elejétől a végéig érezhető, hogy rajongók készítették rajongóknak, ambícióban nem volt hiány, amihez viszont nem sikerült rendesen felzárkózni.