Empire of Sin – Egy bűnös város

John Romero neve még a játékosok újabb generációja előtt sem ismeretlen. Az iD Software egykori alapítója, műfajteremtőként írta be magát a Videójátékok Nagy Könyvébe.

Bár a dicsőséges éveket követő időszak kevésbé sikerült ütősre, azért Sebész John örökre a játékvilág egyik emblematikus figurája maradt. Romero a Daiktana dicstelen elsüllyedése után kilépett a rivaldafényből, kisebb-nagyobb projektekben vállalt szerepet, mígnem egy éve új név alatt, negyedik asszonykájával az oldalán egy húszas évek Amerikájában játszódó címet jelentett be.

Az Empire of Sin olyan akár a jazz. Igyekszik betartani alapvető szabályokat, ugyanakkor előszeretettel kölcsönöz a különböző műfajokból és feszegeti azok határait. Bár a játék kreatív munkálataiban Romero is részt vállalt az inkább felesége kéznyomát viseli magán, aki egykor olyan címeken dolgozott, mint a Jagged Alliance második része vagy a Wizardry 8… azaz sem a stratégiai, sem pedig az RPG műfaj nem áll távol tőle. Az Empire of Sun az előzetes koncepció alapján sajátos egyvelegnek ígérkezett, amely számos műfajból igyekszik jól működő elemeket átemelni és hasznosítani… ez többé-kevésbé sikerült is.

A sztori szerint a húszas évek Amerikájában járunk, közelebbről Chicago városában, itt kell prosperáló bűnbirodalmat kiépíteni. Több egyedi bónusszal rendelkező bűnvezér közül választhatunk partnert, akik a későbbiek folyamán saját területükön (szeszcsempészet, bordélyok üzemeltetése, fegyveres balhék) szerzett tapasztalataikkal előnyökhöz juttathatnak. Nem árt szem előtt tartani, hogy az elutasított bandavezérek lesznek a későbbi ellenfelek, így érdemes kis időt szánni a kezdeti döntésekre. A birodalomépítés eleinte a klasszikus menedzser játékokat idézi, ahol a pénz beszél annak ellenére, hogy erőszakkal is megszerezhetők egyes kiszemelt ingatlanok. Utóbbi esetben ütős csapatra lesz szükség, aminek összeállítása nem egyszerű feladat, hiszen mindig vannak jobb és lojálisabbnak ígérkező emberek.

A banda számára bármilyen feladatot adhatunk, időnként véletlen küldetéséket is kapunk, de alapvetően mi határozhatjuk meg, éppen hol van nagyobb szükség rájuk. Ahogy gyarapodik a bankszámlánk, úgy bővülnek a lehetőségeink. Érdekeltségeinket természetesen meg is kell védeni, hiszen a riválisok sem tétlenkednek. A harc körökre osztott, komolyabb innovációra nem érdemes számítani, alapvetően jól működik a rendszer, csupán az A.I hajlamos alkalmanként bekavarni. Ha sikerül egy helyet megszerezni a legegyszerűbb átvenni az üzemeltetést, de akár új épületet is felhúzhatunk, bár utóbbi költségesebb mulatság. Lehetőség van a különböző egységek kvázi összevonására… például egy kaszinónak helyet biztosító létesítmény mellé érdemes bordélyt és szállodát is telepíteni. A gazdasági modell kifejezetten összetett, igencsak oda kell figyelni, ha mindenből a legtöbbet szeretnénk kihozni.

Látvány tekintetében a játék felemásan teljesít. A stratégiai nézetként funkcionáló távoli perspektíva nem érdemel említést, azonban ahogy ereszkedünk lefelé már látszanak a műfaj korlátai. Ismétlődő objektumok, szekvenciális animációk (emberünk néha úgy rángatózik, mint egy epilepsziás gorilla), klónozott karakterek és föld buta ellenfelek rongálják az összképet. A játék hangulata rendben van, jól hozza a szesztilalom időszakát, azonban a sztori inkább csak jelzésként van jelen, plusz a város is inkább tűnik díszletnek, mintsem lüktető metropolisznak.