Samurai Warrior 5 – Az elvont japáni harcigépezet az ötödik felvonására sem lett kisebb őrület

Sosem éreztem késztetést a távolkeleti kultúrára építkező játékok kipróbálására, pedig akad pár elképesztő gyöngyszem az ott készülő elmebetegségek között. A Samurai Warrior 5 felvonása mindent bevetett annak érdekében, hogy megnyerjen magának, de képtelenek voltunk egymáshoz közelebb kerülni.

A probléma ott kezdődik, hogy jelen cikk írója sosem volt oda a történelemért, Japán eseményei pedig a legkevésbé sem foglalkoztatják, így a Samurai Warrior 5-nek bizony minden más téren nagyon keményen bizonyítani kellene, hogy előkelő pozícióban tündökölhessen, de egy igazi Szamuráj semmitől sem hátrál meg. A legújabb Szamuráj harcos valójában pedig nem egy folytatást mesél el, dacára a címben szereplő ötös számnak, hanem egy reboot próbál lenni. Egy a gyökerekhez való visszatérést szerettek volna alkotni a Koei Tecmo fejlesztői.

Az események 1400-as évek közepétől az 1500-as évek második feléig terjedő időszak véres történéseit dolgozzák fel. A hatalomért küzdő fejedelemségek csatáiban főhősünk Nobunaga Oda lesz, és a tárgyalt időszak méretéből kifolyólag Nobunaga életének korai, forrófejűbb évei mellett a tapasztalt, idősebb korszakban is irányításunk alá kaphatjuk. A Samurai Warrior 5 egyik nagy előnye, hogy biztosított a társas mókázás a kétfős online vagy offline kooperatív mód révén, ami a kicsit korán lankadó állandó szecskázáson jókorát tud dobni. Három tucatnál is több megnyitható, más stílusú harcmodort képviselő és ehhez más-más fegyvert használó harcos került az ötödik részbe, miden karakter modellt újra alkottak. Ezres nagyságrendű seregek lemészárlása ezúttal talán nem lett annyira eltúlzóan komikus, sokkal komolyabban tudja venni az egyszeri játékos is, ellenben a rengeteg átvezető animációval és a történetet előre gördítő videoval, melyek egy része folyamatosan tördeli a játékmenetet.

Még Hattori Hansó is beájulna

A speciális képességek (egyszerre 4-et állíthatunk csatasorba) és brutális támadások megfelelő ütemben történő bevetései amellett, hogy baromi látványosak, bizony még stratégiailag is kimagaslóan fontosak lehetnek. Sőt a bevezetett újdonságok is sokat tesznek hozzá a játékmenethez, mint az immár már többféle irányba fejleszthető hősök vagy a közöttük variálható fegyvertípusok (természetesen a fegyverek is fejleszthetőek, képességeik módosíthatóak). Egy kis extra élvezetet is írtak ezúttal a gyakásba, ugyanis, ha jól elkapjuk a fonalat, tucatszám mészároljuk az ellent, akkor idővel aktivizálódik a RAGE mód, amivel egy meghatározott időintervallumon belül méghalálosabbak lehetünk.

Hőseink és fegyvereink mellett még a hátasaink is léphetik a szinteket, de érdemes odafigyelni mert a bezsákolt XP-t beválthatjuk egy-egy meggyorsított szintlépés erejéig. Az épületeink idővel fokozatosan megnyílnak, az első fejezetet úgy bő két óra alatt kipörgetve, minden opció elénk tárul (Dojo – Hőseinket menedzselhetjük / Blacksmith – A kovácsnál fejleszthetjük fegyvereinket vagy újakat craftoltathatunk / Shop – Fegyverek, kiegészítők, fejlesztések, nyersanyagok vásárolhatók / Stables – Hátasokat menedzselhetjük) és akár még a történet vezérelt Musou mód helyett, indíthatunk egy védekezős Citadelt, melyben a várunk kapuit kell megóvni a gép vezérelte tengernyi hullajelöltől. Az időre korlátozott menetek esetében fontos a gyorsaság és azonnali reakciók, mert itt a minél izmosabb pontértéktől függ majd a jutalmunk mértéke is, az épületek fejlesztéséhez pedig jócskán szükség lesz a nyersanyagokra.

Ez még közel sem az utolsó szamuráj

Komoly technikai problémák, melyek az irányítás és a kamerakezelés kapcsán jelentkeznek. Mindeképpen használjunk PC-n is kontrollert, mert a billentyűzetre kiosztott gombok használata mellett az egérrel történő kamerakezelés és harc során nehéz még a speciális képességek bevetését is megoldani, ami egy újabb gombkombináció. A kamera kezelés sokszor keveredik őrületbe, leginkább akkor veszünk el, mikor mi kerülünk aprítás alá és falhoz szorítanak, mert nem látjuk az eseményeket és meg kell próbálnunk valahogy kikecmeregni. Cserébe az optimalizáltságára nem lehet panasz, ugyanis egy régi i5 proci, 8 giga RAM és egy RTX 1060-as gond nélkül repíti 60 FPS felett, 4K felbontáson, High grafikai paraméterek és az összes bekapcsolt effekt mellett.

Féltucat órányi kaszabolást követően ki is rajzolódott bennem, hogy miért nem szerettem sosem ezt a műfajt. A Samurai Warrior 5 kétségtelen, hogy előnyére változott a Borderlands szerű, Cel-Shaded grafika is passzol a fantasy stílusú küzdelmekhez, ellenben a játékmenet hosszú perceken keresztül tartó gombpüfölős gyakása hamar átcsap érdektelenségbe. A harcrendszernek azon túl, hogy kombókat és speckó támadásokat variálhatunk semmi mélysége nincs. Persze, nem várok Dark Souls szerű taktikus harcokat, de legalább egy kis parry szerű ellencsapás vagy kitérés még minimum belefért volna, hogy ne érezze azt a játékos, hogy bénának vagy butának van nézve. Instant adrenalin és akció cunamit repít az ember arcába, de nem tart ki több 10 órán keresztül az érdeklődés, még a fejlesztegetésekkel sem.