Life is Strange: True Colors – Színezd újra!

Amikor a kétezres évek közepén a LucasArts felhagyott a kalandjátékok készítésével, elég nagy űrt hagyott maga után. A fejlesztők szétszéledtek, többen új stúdiót nyitottak azzal a szándékkal, hogy megpróbálják tovább vinni az örökséget. A Telltale Games egyike volt az ígéretes csapatoknak, a társaság rövid útkeresés után hamar megtalálta a hangját és számos sikeres játékot készített. Sajnos a kezdeti lendület biztosította előny másfél évtized után elfogyott, így a srácok kénytelenek voltak lerángatni a rolót.

A párizsi DontNod a legjobb pillanatban toppant be a játékvilágba, bár az indulás messze nem volt zökkenőmentes. A Remember Me címet viselő bemutatkozó játékuk egy ígéretes disztópikus világot vázolt fel, a játékmechanikát kevésbé sikerült gatyába rázni, aminek eredményeként az alkotás vegyes fogadtatásban részesült. A gyenge eladások majdnem bedöntötték a stúdiót, aminek végül a Square Enix dobott kötelet, így a franciák az új kiadó felügyelete alatt fogtak bele a Life is Strange munkálataiba.

Két sikeres epizód után a társaság annyira összekapta magát, hogy kacérkodni kezdett a kiadással, ami viszont azt eredményezte, hogy le kellett mondaniuk a népszerű sorozatukhoz fűződő jogaikról. A legújabb felvonást éppen ezért már a Before The Storm előzményt összekalapáló Deck Nine csapatára bízták, akik korábban Idol Minds néven értek el kisebb-nagyobb sikereket.

Az új epizód Haven Springs (Colorado) városába szólít bennünket. A csendes kisváros az odatelepült bányavállalatnak köszönhetően nem szűkölködik, bőven akad munka, a bűnözést hírből sem ismerik, a közösségen belül ellenségeskedésnek nyoma sincs. Ebbe a tökéletes kisvárosi idillbe pottyan bele a nevelőotthonokat is megjárt Alex Chen, aki rég nem látott testvére unszolására cuccol be a bátyó által felajánlott bérleménybe.

A játéktér elsősorban a kisvárosra korlátozódik, Alexen keresztül megismerkedhetünk a lakókkal és a környezetünkkel. A sztori kényelmes tempóban építkezik, a húszas évei elején járó Alex kezdeti visszafogottsága lassan oldódni látszik, ahogy a helyiek kezdik megismerni és elfogadni. Az írók szemmel láthatóan nagyon odafigyeltek a karakterek kidolgozására, mindenkinek megvan a története, pozitív és negatív tulajdonságok árnyalják a róluk kirajzolódó képeket, mindenki saját, egészen színes egyéniséggel rendelkezik.

Ahogy haladunk előre az időben barátokra is szert teszünk, plusz a romantikus szálat sem kell nélkülözni, utóbbi esetében az idők szavának engedve saját nemünket is választhatjuk. Mivel ezúttal már nem bakfisok a főszereplők kevésbé kellett óvatoskodniuk a készítőknek, tehát a megszokottnál kicsit felnőttebb megközelítést kapunk. Az ismerkedős időszakra azonban a tragédia árnyéka vetül, így a hosszúra húzott felvezetésben megkedvelt emberkék gyanússá válnak, bizalmi problémák merülnek fel, alaposan felértékelődnek az érzelmek.

Az új epizód erőssége, hogy az előzményekhez hasonlóan nem tér ki a kényesebb témák elől, ugyanakkor sokkal földhöz ragadtabb módon igyekszik tárgyalni azokat. Az érzelmeknek nagy jelentősége van annyira, hogy Alex különleges képessége (elvégre Life is Strange játékról van szó) is ezekhez kapcsolódik. A lány képes érzékelni mások érzelmi állapotát, a harag vörös, a boldogság arany, a félelem világos, míg a bánat sötétkék szín formájában jelenik meg. Ha sikerül egy érzelmi állapot okára fényt deríteni, akkor extra információ darabkákkal lehetünk gazdagabbak, ami segítheti egy adott eseményszál kibogozását és megoldását.

A játék esztétikája igazodik a korábbi felvonásokhoz, azonban a pasztell helyett ezúttal sokkal élénkebb színvilággal találkozhatunk. A környezet és a karakterek kidolgozása példás, az animációkra sem lehet panasz, különösen a mimika, illetve az arcokra kiülő érzelmek megjelenítése sikerült szépen. Ahogy a korábbi részekben megszokhattuk a játékban számos ismerős dallam hallható, a készítők ezúttal is igyekeztek kitenni magukért így pl. Dido, Novo Armor, Koda vagy Gabrielle Aplin egy-egy nótája is felcsendül, de Radiohead Creep című dala is előkerül, utóbbit mxmtoon előadásában (Alex énekhangját adja) hallgathatjuk meg.