Alan Wake Remastered – Zseblámpákban tessék azonnal elemeket cserélni

Az idei év nem bővelkedik az igazán egyedi új címek kapcsán, most méginkább a folytatások és felújítások dominálnak. Az évből még jó két hónap hátra van és már tudjuk, hogy biztosan érkezni fog egy brutális Grand Theft Autos felújítás csomag, szóval ez a tény már önmagában képes alátámasztani a felvetésünket, ha a jelenlegi tesztalanyunk ténye nem volna elegendő. 2010 egyik legje (egyszerre volt képes év játéka és év bukása lenni) az Alan Wake is megkapta a maga ráncfelvarrását, és már csak az a kérdés, hogy így a Control után mennyire lesz menő újra a zseblámpázás.

Egy sikeres pszicho-thriller regényíróként borzasztó dolog az írói válság. Alan Wake is ezzel kénytelen szembe nézni, így felesége Alice, Washington állam egy hangulatos városkájába, Bright Fallsba szervez egy kis pihenést és egy helyi szaki, Dr. Hartman kezelésére próbálja rávenni kedvesét. Érkezésük előtt már rémálmokkal küzd az író, melyben a fényt tudja segítségül hívni a rá támadó gonosz entitásokkal szemben és nemsokkal azután, hogy elfoglalják a szállásukat feleségét megmagyarázhatatlan árnyak rántják a tó fenekére. Alan azonnal felesége után veti magát, de egy héttel később egy összetört autóban térünk magunkhoz amnéziásan.

A városka felé ténferegve az érkezésünk előtti rémálmunk válik valóra és kénytelenek vagyunk a lámpák fényét használni a misztikus rémségek ellen, hogy utána lőfegyverekkel meg tudjuk állítani őket. Utunk során ijesztően különös kéziratokat találunk, melyek a múlt mellett, sokszor a jövőt is előre vetítik. Mi történik velünk? Milyen gonosz erő munkálkodik a háttérbe? Mi írtuk a regényt, aminek a lapjait megtaláljuk? Mi lett a feleségünkkel? Csak néhány kérdés, amire választ kapunk ebben a zseniális akciójátékban, ami 2010-ben a kritikai siker mellett totális anyagi bukást szenvedett el. Egy meg nem értett mestermű reinkarnálódik, hogy a játékosok egy újabb generációját próbálja reménytelenül magával ragadni.

2021-ben is fél a gonosz a lámpafénytől?

A játékmenet és a harcrendszer a thriller atmoszféra erősítése okán kapta a korlátait és elképesztően jól működött akkor a fény használatával kombinált lövöldözés, pedig lineáris csőjáték mivolta mellett a hamar unalmassá váló ellenfelek és az idétlen repkedő tárgyak is a sikere ellen dolgoztak. A rendezés, a történet és a dramaturgia azonban képes volt simán megbabonázni a zsánerre fogékony játékosokat, és még a cselekmény feltördelését is képes volt az előnyére formálni. A videojátékok történelmében számos alkalommal próbálkoztak már a TV sorozatok esetében alkalmazott cliffhangerös lezárású epizódikus koncepcióval, azonban még egyik próbálkozásnak sem állt olyan jól, mint ahogy azt az Alan Wake sajátjává tudta tenni. Az egy óra körüli etapok tényleg úgy működtek, mintha egy TV sorozat részesei lennénk, ha egy hónap múlva tudtuk folytatni a misztikus rémálmot, akkor a fejezet indító Previously on Alan Wake összefoglaló pár percen belül vissza tudta rántani az embert. Ez pedig a mai napig működik, szemernyit sem öregedett.

PlayStation 5 esetében a DualSense élmény is tetten érhető, a haptikus visszacsatolás dolgozik a lépéseknél, eséseknél, míg a lámpás célzásoknál és a lövések esetében, vagyis a fegyverek elsütésekor a Controlban is alkalmazott, ravasz meghúzós élményt (felkeményedés/beesés) adják vissza az adaptív ravaszok. Kicsit több extrát is hozzá csaphattak volna a Remastered verzióhoz, mert a játék író-rendezőjének, Sam Lakenek, a játék közben hallgatható újra rögzített kommentárja természetesen rajongóknak mindenképpen értékes, de ezen felül mással sajnos már nem készültek. Érdekes viszont, hogy míg a reklámok eltávolításra kerültek (pedig jó pofa volt az Energizer plakátok) a játékból, bizonyos szakaszoknál érdekes QR kódokat találhatunk, amik megágyaztak az újabb találgatásoknak. Készülhet az Alan Wake folytatása?

Meddig működnek az újratölthető elemek?

Az Alan Wake koncepcióján tökéletesen nyomot hagyott az évtizedek során végbement fejlődés, illetve a Remedy alkotásainak életútján is tapasztalhatjuk, hogy miként alakultak a videojátékos piacon az igények és elvárások. Ami 2010-ben még szerethető horror atmoszférájú akciójátékként megállta a helyét, az bizony egy évtizeddel később már érezhetően vérszegény. A Controllal párhuzamba állítva két teljesen különböző habitusú akciójátékról beszélhetünk. Míg a Controlban tökéletes az egyensúly az ügyességi puzzle-platform és az akció részek között, addig az Alan Wake mai szemmel már csak az ellenfelek megzseblámpázásáról és lelődözésükről szól, nincs mindenféle fegyver machináció vagy képességek alkalmazgatása.

Így ez a felújítás talán azoknak a játékosoknak fogja a legkisebb csalódást okozni, akik imádták annak idején az író történetét, minden apró döcögésével egyetemben. Na, náluk az olyan finomítások, mint az átvezetővideok arc animációinak és a szájszinkronoknak az újraalkotása, a környezet gazdagabbá tétele javított textúrákkal és plusz geometriai modellek beépítésével, a továbbfejlesztett karaktermodellek és a részletesebb hajszerkezet, vagy a javított bevilágítás és a vizuális effektek sokat fognak nyomni a latba. Valahogy az átvezető videok minőségét nem sikerült igazán profin felhúzni, elavultak már ezek az egyébként láthatóan részletesebb karaktermodellek, de érthető, hogy nem képesek 11 évnyi öregséget nyomtalanul botoxolni.

A 4K-s 60 FPS-es vajsima játékmenet természetesen egyértelmű, a fény- és kisebb részecske effektek sokat dobnak a vizualitáson, na és persze konzolokon még sosem futott ennyire ütősen Wake apó története. Ár/érték tekintetében legnagyobbat a PlayStation játékosok szakítanak vele, elvégre platformjukon a 30.000 forint körüli játékok idejében 9.000 pízért egy remek ajánlathoz lehet szerencséjük, ami ugye a The Signal és a The Writer DLC-ket is magába foglalja (a PS4-es verzió pedig ingyen megkapja a PS5-ös update-et is).

Ragi élményei: Immáron 11 éve annak, hogy a sziget fesztiválra készülvén még az indulás előtti utolsó estén kipörgettem Alan Wake zseniális történetét. Érdekesség, hogy pont idén nyár elején vettem elő jó öreg x360 masinámat, hogy megnézzem a híres író régi kalandját, hogy milyen is volt az akkoriban, a legszebb 360 címként bejelentett zseblámpás kaland (végül nem lett az…), de pár perc játék után csalódottan raktam el kiöregedett konzolomat, mondván, hogy ez már nem az igazi… Rá pár hónapra meglepődve, de annál inkább nagy örömmel láttam, hogy érkezik a remastered kiadás és VÉGRE most már ellátogat Mr. Wake kalandja Playstationre is! A Control után még ősrajongóként is visszalépésnek éreztem az Alan Wake-es játékmenetet, leveszed a sötétséget az ellenfélről és lelövöd, elhajolsz egy balta elől, majd leveszed a sötétséget és bamm, lelövöd. Újra és újra… :D! Lehet ez ma már ratyi, de attól én még szeretem, és elvagyok a kávés termoszok meg a kéziratok keresgélésével órákig. Kijelenthetem, hogy Remedy fan vagyok, de egy új gamer, aki mondjuk most találkozik először Alan Wake-el és nem fogja meg a frenetikus történet vagy a David Lynch féle zseniális Twin Peaks miliő, akkor az lehet, hogy úgy lesz vele, hogy ez meg mi a péló akar lenni?! xD