Far Cry 6 – Gerillák a ködben

A Crytek által indított sorozat kalandos úton került a Ubisoft kezébe, ahol lassan, de biztosan kialakult az a recept, ami évek óta meghatározza a különböző felvonásokat. A franciák gyakorlatát ismerve kicsit félve ugrottam fejest a diktatúra szétverésébe, mert ugyan az ígéretek szépen hangzottak tartottam tőle, hogy az új környezet ellenére érdemi újításokra nem számíthatok. Bár a félelmem részben beigazolódott a végeredmény sokkal színesebb lett, mint vártam.

A hatodik etap a Kubáról mintázott YARA szigetére szólít bennünket, ahol az El Presidente néven emlegetett Anton Castillo (Giancarlo Esposito) megbuktatásán fogunk tevékenykedni. A fiktív sziget a különböző politikai játszmák következményeként rendesen elmarad a fejlett nyugati társadalmaktól. A földdarab történelme különböző dokumentumokon keresztül rajzolódik ki előttünk, megismerhetjük a múltat és a felcsippentett információkból az is kiderül, miként képzeli el Castillo a jövőt. A készítők szemmel láthatóan igyekeztek részletesen kidolgozni a sztori hátterét, a komolyabb témákat sem kerülgetik, ráadásul némi aktuál-politikai színt is kapnak az események, bár a konkrét állásfoglalás azért persze elmarad.

A játékban Dani Rojast fogjuk alakítani, aki ez aktuális trendekhez igazodva férfi vagy nő is lehet. Emberünk egykor a nemzeti hadsereg katonája volt, ahonnan azonban távoznia kellett, a történet elején éppen a menekülését szervezi. A dobbantáshoz használt hajót azonban egy potyautas is kiszemelte magának, aki tragikus események katalizátora lesz, így nincs más választásunk, mint felkeresni a Libertade néven ismert lázadó csoportot, akik segítségükért cserébe fegyveres tapasztalatainkat veszik igénybe. A korábbi részekhez hasonlóan ezúttal is küldetéseken keresztül bontakozik ki a történet, újításként azonban négy nagyobb területre osztották a szigetországot, amely nem csupán méretében, hanem változatosságban is ráver a korábbi játszóterekre.

Az említett területeket El Presidente és hűséges csatlósai ellenőrzik, tehát a korábbi gyakorlatnak megfelelően ahhoz, hogy az előbbi hatalmát meggyengítsük az utóbbiakat kell hidegre tenni. Bár hivatalosan a Libertade szolgálatában állunk, lehetőségünk van segítséget kérni a különböző lokális ellenálló sejtektől, illetve meg kell nyernünk a befolyással rendelkező földbirtokosokat, akiknek bizonyítanunk kell lojalitásunk. A mellékes küldetések szórakoztatóak és meglepően változatosak jó hír, hogy teljesen szabadon mászkálhatunk a szigeten, ami az aprólékosan megálmodott helyszíneknek köszönhetően minden korábbinál izgalmasabb. A felfedezést könnyíti, hogyha a körözési szintünket alacsonyan tartjuk, nem kell folyton támadástól tartanunk, így van idő és lehetőség mindenre kényelmesen rácsodálkozni.

Arzenálunkból egyszerre három fegyvert készíthetünk a kezünk ügyébe. A fejlesztést nehezíti, hogy hivatalos forrásból gyakorlatilag lehetetlen alkatrészeket beszerezni, ezért a módosításokat okosba kell megoldani. A képességek helyett ezúttal a használni kívánt fegyver típusa határozza meg stílusunkat, ráadásként most az sem mindegy milyen gúnyában vágunk neki egy-egy küldetésnek. Amíg egyes ruhadarabok a lopakodásban nyújtanak segítséget, addig egy sok zsebbel rendelkező kabát vagy nadrág a javak gyűjtögetését és tárolását könnyíti meg. A járművek bütykölésére is lehetőség van, itt azonban már kevesebb mozgástérrel rendelkezünk, ráadásul a pimpelt járgányok érzésem szerint kevésbé befolyásolják a sikerünk. Ha éppen nem valamelyik militáns csoporttal huzakodunk, vagy környezetünk felderítésével foglalkozunk, lehetőségünk van szabadidős tevékenységeket folytatni. Az állatvédőket kiborító kakasviadalok, szerencsejátékok mellett, különböző ügyességet igénylő mókába is belekóstolhatunk.

Valami furcsa döntés következtében a játéknak csupán két fokozaton ugorhatunk neki. Az Action értelemszerűen nagyobb kihívást biztosít, míg a Story a kényelmesebb kalandoroknak szól. Sajnos a nehézség szabad skálázásra nincs lehetőség, így a két véglet között nem nagyon van átmenet. A lopakodás és nyílt küzdelem aránya alapvetően rendben van, bár a sunnyogást favorizáló játékosok, talán kevésbé tudják kihasználni a felszerelés kínálta változatosságot. Az írók érezhetően Anton Castillo személyét emelték a középpontba, bár neki és a család drámájának alapvetően kevés játékidőt szenteltek, karaktere annyira erősre sikerült, hogy szinte az összes többi szereplő súlytalannak érződik. A színészek egyébként egytől-egyig nagyszerűen alakítanak, de a zenék és a hangok miatt sem kell szégyenkezniük az alkotóknak. A látvány ütős, minden korábbinál részletesebb prezentációban gyönyörködhetünk, az összkép kifejezetten tetszetős, de technikai értelemben hatalmas ugrásra nem érdemes számítani. A kampány végeztével megnyitható a kooperatív játékmód, azaz egy haverral az oldalunkon újfent nekimehetünk El Presidente rezsimjének.

Sajnos a fekete leves szürcsölésére ezúttal is van lehetőségünk. Az ellenfeleket és szövetségeseket irányító mesterséges intelligencia elég silányra sikerült, a járművek meg sem próbálnak reálisan viselkedni, a sztori nehézségi szint pedig gyakorlatilag semmilyen kihívást nem tartogat. A ruházat cserélgetése messze nem befolyásolja annyira a játékmenetet, mint ahogy azt kiemelik, a fegyverek barkácsolása ideig-óráig leköti az embert, de amint megvan néhány ütősebb kombináció jelentőségét veszti a további sufni-fejlesztés.