Crysis Remastered Trilogy – Ez a nanoruci még mindig nem ment ki a divatból

A német Crytek hatalmasat gurított a Far Cry-al, majd a franciákkal történt összeveszést követően hátra hagyták a brandet és egy teljesen új projektet kezdtek gründolni, a pénzért kínált techdemó pedig újfajta értelmet nyert a saját fejlesztésű CryENGINE 2 által. Egy gyönyörű szigeten indulhattunk randalírozni a koreaiakkal egy vagány és különleges képességekkel felruházó NanoSuitot magunkra öltve. Most pedig megérett a trilógia a feltuningolt újrakiadásra, vajon még mindig akkor hardver fingató, mint amilyen 2007 környékén volt?

Az első Crysisban még egy amerikai archeológusok által felfedezett rejtélyes objektum gerjeszt feszültséget az USA és Észak-Korea között, az amcsik egy elit csapatot küldenek a tudósok kimentésére, mivel a Koreaiak bevonultak a területre. A misztikus tárgy működésbe lép és a megfagyott trópusi szigetet elárasztják az idegenek, a különleges ruhával felvértezett főhősünkkel pedig rendet kell csapnunk a dögök között eljutva az idegen anyahajóra is. A folytatásban az emberiség 2023-ban már nem csak az idegenekkel szemben, hanem az általuk ide hozott Manhattan-vírussal szemben is vesztésre áll. Egy különleges egységet küldenek tengeralattjáróval New Yorkba, hogy kimentség az idegen invázió szakértőjét, Nathan Gouldot.

A tengeralatjárót lekaszálják, csak főhősünk Alcatraz éli túl a robbanást, de a sérülései így is halálosak, még szerencse, hogy az előző rész főhőse Próféta már várta a csapatot, főleg, hogy ő pedig a vírusfertőzés miatt haldoklik. A Prófétával szimbiózisban élő ruha mentheti meg Alcatraz életét, így Próféta feláldozza magát, hogy új hősünkkel ismét a világ megmentéséből vehessük ki a részünket. Ezt követően a trilógia záró darabja 24 évvel később ismét visszatér New Yorkban, ahol még mindig a C.E.L.L. próbálja a ceph-technológiát felhasználva uralma alá hajtani a világot, ami természetesen az idegen fajnak sem tetszik, ahogy a Raptor csapat megmaradt tagjainak sem, így Prophet és Psycho szembeszáll mindenkivel és pontot tegyenek a történet végére.

A Próféta szóljon belőle, mármint a nanoruhából

Míg az első rész atrakciója a szabadon bejárható nyílt sziget és a ruha képességeinek kreatív alkalmazása volt az öldöklés során, addig a második részben megjelent a ruha fejlesztésének lehetőség. Igaz a nyílt trópusi szigetes világ ment a levesbe és helyette egy sokkal lineárisabb, scripteltebb játékmenetet és szűkebb szakaszokat kaptunk (az olykor komolyabb vertikális magasságkülönbségekkel tarkított pályák azonban rendkívül dögösen festettek). Sőt sokkal markánsabban volt jelen a történetmesélés és izgalmasabb, látványosabb akciókkal tudtak szórakoztatni is. A harmadik rész, pedig egyfajta summázása a szériának, ugyanis próbálták megtartani mindkét rész erényét, azaz a látványos akciókat és a történetet, úgy, hogy a második etaphoz képeste valamivel tágabb, nyíltabb pályákon harcolhattunk. Sőt, a láthatatlanság mellé kaptunk további képességeket és eszközöket, amik váratlan, lopakodós, csendben ténykedős megközelítést részesítették előnyben. A Visor funkciója kibővült egy távolról hackelős lehetőséggel, így a saját védelmüket fordíthatjuk az ellenséggel szembe, míg fegyverarzenálunkban a csöndes és hatékony számszeríj lépett akcióba.

Nyilván a játékmenetbe nem piszkáltak bele, így ugyanahhoz a mesterséges intelligenciához lehet szerencsénk, ami nem fogja szétfurfangozni az egyszeri playert, nem egyszer fullad céllövöldébe a gyilok, ami a Nanoruhánk kreatív kihasználását nem igazán segíti elő. Az eredeti kiadásokhoz többjátékos módot is csomagoltka, ezek felújítása azonban még több időt és energiát emésztett volna fel, így az egyszerűbb megoldást választották és egy határozott mozdulattal kivágták a francba a multit. Nyilván a mai Battle-royalos többjátékos őrületek mellett nem verődött volna össze milliós tábor a Crysis multijára, így nem egy akkora veszteség, ellenben a zseniális magyar srácok által készített mellékággal a Warhead, ami a történéseket egy másik szemszögből is bemutatta. Érthetetlen a távolmaradása, egy nagy kihagyott ziccer, követeljük a magyarázatot.

Megszelídítették a hajdani hardver gyilkost?

Technikailag érdekes szituáció áll ellő a Crysisok esetében, ugyanis nem kellene csodát várnunk, mivel nem egy remakeről van szó, azonban aki korábban konzolokon játszotta a szériát, azoknak mégis elég komoly színvonalbeli fejlődésben lehet részük. Nyilván a PC-s felhasználók brutális erőművekkel sokat kihozhattak már korábban is a Crytek nanorucis science fiction lövöldéjéből, de a két generációval korábbi PlayStation 3 nyújtotta 720p-s felbontáshoz képest a modern világítási és látványeffekt technológiák a kegyetlenül részletes 4K-s felbontás és a pörgős 60 FPS-el kiegészülve új élményekkel kecsegtetnek (PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en, mert az előző generáción csak 30 FPS-t kapunk).

Az összehasonlító videokon tökéletesen látszódik a kicsinek közel sem nevezhető fejlődés. Már csak a 60 FPS-es élmény a dinamikus 4K felbontással is meggyőző, de nem álltak meg azért ennyinél a fejlesztők, ugyanis a textúrák nagyfelbontásúra cserélése mellett még egy sokkal hatásosabb továbbfejlesztett bevilágítást is kaptunk, így vadállati árnyékokat és tükröződéseket csodálhatunk a gerillaharcok során és még a fegyverek, a környezeti elemek és a karakterek esetében is határozott vizuális minőségjavításban lehet részünk. Aki pedig PC-n vág bele a trilógiába, az még a sugárkövetést is bekapcsolhatja a látvány még tovább fokozásának érdekében.

Szóval az újra kiadott remasterizált trilógiának simán van létjogosultsága, azonban a célközönség elég nagy kérdőjel, mivel a mai fiatal gamer nem biztos, hogy vevő egy közel 15 éves széria első felvonására és a 10 éves folytatásaira. Akkor pedig a hetedik konzolgeneráció játékosait vehették célba, hogy most újra élhessék a Crysises kalandokat? Mindegy is, reméljük szeretettel fogadják a nyűglődő Crytek kellemes csomagját, ami igazán nagyot valószínűleg akkor fog menni, ha mondjuk bekerül a PlayStaiton Plus, vagy a Microsoft GamePass kínálatába.