Nickelodeon All-Star Brawl – Belerokkannak a lopásba a Nickelodeon sztárjai

Nickelodeon egy családbarát verekedős játékkal próbál kedveskedni a rajongóinak, és olyan mértékben koppintják a Nintendo saját All-Star bunyós címének alapjait, hogy a plágium szócikkely mögött az értelmező szótárban a Nickelodeon és a Fair Play Labs neve díszeleghetne példaként. Lehet lopni ügyesen, hogy újszerű eredmény szülessen, de akár lehet lopni bénázva, nulla kreativitást felmutatva, és most már az a kérdés, hogy a Nickelodeon All-Star Brawl melyik tábort erősíti.

Először is tegyük a helyére, hogy ez nem egy kortalan móka, amiben megtalálja a számítását a kicsit még ügyetlen gyerkőc, a kombókat és taktikákat szemfülesen elsajátító apukák, valamint az ismét ügyetlen nagyszülők. Ez egy igazi gyerekjáték, mivel annyira egyszerű, és suta, hogy leginkább talán a 10 év alatti korosztály egy-egy órás hangos mókázását igyekszik kiszolgálni. Ehhez pedig a Nickelodeon népszerűsítését használta alapnak, mert az ismert mesék szolgáltatják a terepet és a karaktereket a csoportos aprításhoz.

Szörnyek, mutánsok, fantomok és tengeri herkentyűk

Biztos, hogy sokatok ismeri a Tini Nindzsa Teknőcök és Spongya Bob csapatán kívül a többi népszerű mesét és azok szereplőit is, mert akkor a legtöbben örülni fognak majd a Thornberry és a Lármás családnak, Danny-nek a fantomnak, a Jaj, a szörnyek extrém karaktereinek, vagy esetleg a Hé, Arnold sztárjainak. Kétségtelen, hogy Spongya Bobbal, vagy a Teknőcökkel királyság kicsit csépelni, de a karakter felhozatal kapcsán nagyon súlyos hiányzókkal lehet találkozni, így nem csak két Tini Nindzsa, de még Szecska mester sem részese a rosternek, ami arra enged következtetni, hogy komoly későbbi lehúzásra apellálnak a készítők és majd letölthető csomagokban extra pénzért bezsákolhatjuk kedvenceinket.

A játékmenet abból áll, hogy a három támadásunkkal megpróbáljuk az ellenfeleket kiütni a pályáról. Tényleg ennyi. Ahogy a Nintendo 1999-es Super Smash Bros. alkotásában kitalálták, úgy itt is az elszenvedett pofonok függvényében növekszik a távolra történő kiütés esélye. Csak itt közel sem működik olyan jól. Sőt. Odaállunk a peremek szélére és addig verjük az ellent, míg nem bír visszakecmeregni, otrombán ostoba és fantáziátlanná válik percek alatt, ráadásul van pár mondvacsinált játékmód is. A Trainingben nyilván gyakorolhatunk, a Stock esetében egy négy játékos, három életes és 6 perces Free for Allt nyomhatunk, a Timed egy akár négy játékosos 6 perces Free for All, míg a Sports szintén lehet akár négy játékos részvételével zajló labdával színesített sportesemény. Adott idő alatt bizonyos számú pontot kell elérnünk az ellenfél csillag alakú, lebegő kapujába juttatva a labdát (ami a foci mellett akár még gombolyag is lehet). Az Arcade menüpont a karekterenkénti idézőjeles sztori mód rejti, ahol hét pályán kell győzedelmeskednünk és minden másodiknál választhatunk két különböző terület és ellenfél közül. Az Extra menüpontban képeket nézegethetünk, zenéket hallgathatunk vagy visszanézhetünk korábbi elmentett meneteket és a karakterek mozgásait is tanulmányozhatjuk.

Nickelodeon Super Smash Bros. – Ja, nem! Meg sem közelíti az eredetit

Sajnos bármennyire is próbáltam gyerekszemmel nézni ezt az alkotást, nem tudtam többet belelátni egy kényszeredett brand építő marketing bitkupacnál, mert egyetlen, ami értékelhető benne, az a karakter paletta. Az ostoba harcrendszere, ami nélkülöz minden kombókra, sőt még összetettebb speciális támadásokra se számítsunk, itt egy iránygomb és egy speciális támadás billentyű már meg is indítja a karakterre jellemző többségében inkább látványos, mint hasznos támadást. Az ellenfelek monoton módon a peremeken pofozva könnyedén nyerhetünk mindent. Egyedül a Sports lehetőség visz egy kis változatosságot a játékba, de ebben is sokszor inkább a véletlen gólszerzésekkel lehetünk eredményesek.

Érdemes kontrollert használni PC-n is, mert kicsit suta a billentyűzetes kontroll, de azért be tudjuk állítani azt a pár támadást, amit használnunk kell, de még mindig lesz inkább funkcionális, mintsem játszható a klaviatúrás csapkodás. A jellegzetes karakteranimációk és spéci támadások jól sikerültek, a modellek is visszaadják a rajzfilmekben megismert szereplők személyiségét és természetesen a rendszerint megannyi platformból felépülő küzdőterek környezeteire is rá fognak ismerni a meserajongók. Ha beleuntunk a szólóban pofozkodós Arcade mód nyüstölésébe, akkor mindenkit vár három további barát társáságában a multiplayeres őrület. Négyen személyes is ölre mehetünk lokálisan egy gépnél sok kontrollerrel, de természetesen az online cséphadarást sem spórolták ki a mókából.