Sherlock Holmes: Chapter One – A kezdetek kezdete

A Kijevből irányított Frogwares lassan húsz éve készít kalandjátékokat, a srácok ez idő alatt számos Sherlock Holmes epizódot raktak össze. A stúdió kezdetekben mindössze hat fejlesztőt foglalkoztatott, napjainkra a kijevi és dublini irodákban nyolcvanan dolgoznak. A Crimes and Punishments (2014) és a The Devil’s Daughter (2016) alcímet viselő játékokkal az alkotók igyekeztek kicsit felrázni a klasszikus formulát, azonban a végeredmény kicsit felemás lett, így volt bennem kis tartózkodás az új résszel kapcsolatban.

A Chapter One több ponton is szakít a hagyományokkal. Eredet történetet kapunk, így a pipát szotyogtató, deresedő halántékú detektív helyett egy éles elméjű, ám zöldfülű ifjoncot kell irányítani. A londoni kulisszák helyett a napfényes, mediterrán jegyeket viselő Cordona szigete lesz a játszóterünk, ahol a családi sírboltnak is helyet biztosító, mára elhanyagolt Stonewood Manor nevű birtok is található. További újítás, hogy a rendelkezésre álló játéktér szabadon bejárható, ezért bár a kalandjátékos alapvetések megmaradtak, a nyitottabb világ miatt kevésbé érezhetjük magunkat pórázon.

A rejtélyekkel teli történetben különböző kisebb-nagyobb ügyek megoldásával haladhatunk előre. A nyomozás szempontjából a legfontosabb az információk begyűjtése, ráadásul ezúttal minden apróságra oda kell figyelni. Az esetek nagy részében nem elég a fontosabb karakterekkel társalogni, alkalmanként egy mellékes szereplő megjegyzését elkapva mehetünk csak tovább. A kalandokban persze társunk (?) is van, aki szerencsére elég éles szemű és olyan dolgokra is fényt deríthet, ami felett mi elsiklanánk. Több alkalommal szükség lehet a begyűjtött anyagok vegyi elemzésére, az ehhez kötött (átléphető) minijátékok a történetben haladva egyre komplexebbek.

A nyitott és lezárt ügyekkel, szálakkal kapcsolatos infók egy jegyzetfüzetbe kerülnek rögzítésre. A lehetőség van a kikérdezett vagy kikérdezés előtt álló személyek megjelölésére, de a nyomok több kritérium szerint is szortírozhatók. Jópofa újítás, hogy aktuális öltözetünknek is jelentősége van, a szegényebbek nem fognak szóba állni velünk, ha talpig gálában vegyülünk el közöttük, míg szakadtan számolni kell a felsőbb osztály megvetésével. A jól megválasztott ruházat tehát képes megnyitni a megfelelő ajtókat, általuk fontos bizonyítékokhoz és infókhoz juthatunk hozzá. Adatgyűjtésben a rendőrségi archívum és a helyi levéltár is hasznos segítséget tud nyújtani, de a helyi lapokat tanulmányozva is sok érdekességet tudhatunk meg.

Amikor elég bizonyítékot gyűjtöttünk, jöhet a kirakós, azaz megpróbálhatjuk rekonstruálni az éppen vizsgált eseményeket. Társunk ilyenkor is segítségünkre van, amikor rossz következtetés után indulnánk tovább figyelmeztet, hogy nem ártana jobban fókuszálni a feladatra. Bár a sokadik alkalommal szívesen kiosztottam volna neki egy fülest, a két karakter eltérő habitusából eredő szópárbajok jól színesítik a játékmenetet. Alkalomadtán néhány húzósabb helyzetet is meg kell oldani, lehetőség van bunyóra és fegyver használatra, de ezek a szekvenciák inkább csak a hangulat fokozására jók nem véletlen, hogy akár ki is tudjuk kapcsolni (Sztori mód) őket.

A nyomozás mellett a Holmes család múltjában is megmártózhatunk, amihez a jobb napokat is látott birtokot és házat kell helyrepofozni. Mivel a berendezési tárgyakat egykor elárverezték a mellékes küldetések után járó fizetségből ezeket vissza kell vásárolni. Az ismerős tárgyak egyre több emléket szabadítanak fel, de a szigetet bejárva is rengeteg szép és fájdalmas momentum kerül a felszínre. A bejárható terület egyébként meglepően nagy, eleinte még térkép segítségével sem egyszerű korzózni, de azért egy idő után már nem kell állandóan a papír-GPS után nyúlkálni. A főcsapáson kívül akad néhány olyan tevékenység (pl. kincskeresés) ami hasznunkra lehet a tájékozódásban.

Kicsit tartottam attól, hogy az alkotóknak nem sikerült a nyitott világot élettel megtölteni, de a több kerületből álló sziget, ha nem is pörög állandóan, azért sok izgalmas meglepetést tartogat. Minden kerület egyedi hangulatot kínál, ami többek között az eltérő építészetnek is köszönhető, illetve a kánonra történő utalások is jól működnek. A jellegzetes pipáról és nagyítóról kiderül, hogy családi örökség, ahogy Holmes kedvenc hegedűjének eredete is tisztázódik. A főbb karakterek kidolgozása szépen sikerült, ahogy a mediterrán sziget is teljes pompájában tárul a szemünk elé. Élvezet az utcákon csavarogni vagy beülni egy pofa sörre az éppen utunkba eső kocsmába.

A pozitívumok mellett persze akadnak visszás dolgok, például feltűnően sok egyforma NPC szaladgál az utcákon. A döntéseink helyenként súlytalanok, ahogy arról sem feltétlen kapunk visszajelzést, hogy egy ügyet milyen eredménnyel zártunk le. Jelentősebb látványt és játékmenetet érintő anomáliával nem találkoztam, ugyanakkor a játék hajlamos volt bizonyos pontokon komolyabban belassulni.