Guardians of the Galaxy – Az őrzőknek vajon jobban megy majd a Bosszúállóknál?

A Galaxis őrzői mozi a Marvel egyik legkirályabb projektje, jól érezték, hogy nagyvászonra kívánkozik az extrém összeállítású csapat, ami nem csak fergeteges akciók ezreit, de egyúttal sziporkázó párbeszédek és humorban bővelkedő szituációk millióit rejti magában, mindezt családbarát szórakozásként közvetítve. A mozikban már harmadszor fognak felbukkanni hőseink, Űrlord, Gamora, Drax, Groot és Mordály történései pedig újfajta médium meghódítása után kiáltottak, így kapjuk is az ünnepi szezonra a videojáték adaptációt.

A Square Enix nem adja fel és a múlt évben kicsit mostohán fogadott és talán kicsit bugyutácska beat ’em up szerű, igaz sokszor kifejezetten látványos pillanatokkal megáldott Bosszúállós projektje után, gyorsan próbálnak bizonyítani egy Galaxis Őrzőis, eléggé ugyanolyannak kinéző, újabb Marvel játékkal. Ezúttal azonban az Eidos Montreal csapata próbálkozik és kifejezetten ígéretes, ahogy eddig még nem látott fizimiskát terveztek a Marvel igencsak szedett-vedett csapatának (nem konkrét adaptáció lesz). Egy teljesen egyszemélyes történetet fogunk kapni, ahol Star-Lordot alakítva, mi irányíthatjuk majd a csapat többi tagját is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy míg Peter Quillel aprítunk, addig Gamora, Drax, Groot és Rocket képességeit aktiválhatjuk, így egyfajta csapatjátékként küzdhetünk a förmedvények ellen.

Amikor megláttam az első előzetest a Galaxis Őrzői játékról előre féltem, hogy úristen a bosszúállók után (ami valamilyen szinten tényleg bosszú volt a játékos társadalom ellen), szeretett Őrzőimből is mit fog majd csináltatni a Square Enix. Szerencsére azonban a tavalyi blama után, most nem a Crystal Dynamics, hanem az Eidos Montrealön (bár a Shadow of the Tomb Raider miatt nem lettem nyugodtabb) volt a sor, hogy kiszolgálják a Marvel rajongókat egy remek, ízig-vérig story központú akció-kaland játékkal, ami azt kell mondjam, hogy remekül sikerült!

Meglepő, de okultak a tavaly felmerülő problémákból és semmilyen multiplayer mód és mikrotranzakció nem szerepel a játékban! Azt kell mondjam, hogy a Galaxis Őrzői játék rögtön megvett a ’80-as évek hangulatával, ugyanis a játék legelején egy tanyasi ház alagsorában forgatjuk kedvenc bandánk (Star-lord, innen a hősűnk neve a játékban) kazetta borítóját, ami egyben tartalmazza a dalszövegeket is. Őrületesen király! Végig lehet hallgatni a kazit, van vagy 10 szám.  Aztán megérkezika a muter nosztalgiázni, ők még a faterral Black Sabbathre zúztak a csillagok bámulása közben, majd szomorúság váltja szemében a könnyed múltba révedést (a face animationtől pedig be lehet rottyantani). A szoba pedig tele van a ’80-as, ’90-es évek ereklyéivel, ikonikus történelmi morzsákkal. Az idősebb korosztályt azonnal leveszik a lábukról ezek az apró, de mindennél fontosabb részletek, egy Chewie figura, egy kipróbálható igazi kazettás walkman, ennél jobb kezdést nem is kívánhatnánk.

Régi szép álmunkat Drax töri meg, aki felébreszt, mondván elérkeztünk úti célunkhoz a karantén zónához. További ügyes húzásként Quinnel bejárhatjuk szeretett űrhajónkat a the Milanot, és betérhetünk a többiek szobájába is, mindenkinek teljesen egyedi, a karakter stílusának megfelelően kidolgozott kuckója van. A játék során ide tudjuk majd gyűjtögetni a fejezetek során talált spéci tárgyakat, és nem utolsó sorban itt található meg a rádió is, ahol kedvünkre válogathatunk a ’80-as évek kultikus slágereiből (a 10 Star-lord nótán felül még 31 ütős klasszikus felel a nosztalgikus szórakoztatásért). Van itt Take on me az A-ha-tól, Cars Gary Numantől egészen a Twisted Sister We’re not gona take it-éig, de a Europe The Final Countdownja se hiányozhat a repertoárból!

Elképesztően vicces hangulat, tényleg állandóan zrikálják egymást a hősök, és fanservice az egész játék (Iron Maidenes bakelit lemez, Samantha Fox poszter a falon és társaik). Ha elkalandozol, mert éppen keresgéled a gyűjtögetni valókat, akkor szénné offolnak a többiek, hogy „Quinn, hova a fas*ba mész már megint, mondtuk, hogy az zsákutca”. Nagyon jól sikerültek a karakterek, talán még jobbak is, mint a filmben szereplők, pedig az előzetesek kicsit félrevezetőek voltak, mert azt a hamis látszatot keltették, hogy még a filmes licenszt sem sikerült megkaparintani, és nem Chris Pratt alakítja az irányítható Star-Lordot és az ismeretlen arcok beszólogatásai inkább ripacskodásnak tűntek. A végeredmény azonban teljesen más, egy sokkal pikánsabb, sziporkázóbb ízvilággal ajándékozza meg a rajongót, annyira jól sikerültek az új személyiséggel ellátott karakterek és szinkronjaik, hogy tuti nem is tervezték a filmben szereplő színészek integrálását.

A végtelenbe és tovább, csak ezúttal az Őrzőkkel

A világok felfedezése során olyan dobozokat keresgélhetünk, melyek különböző outfiteket rejtenek a karaktereinknek, feljegyzésnek minősülő hologrammokat is felhajthatunk és még egyedi tárgyakra is ráakadhatunk, melyekről a nyugisabb pillanatokban a hajónkon beszélgethetünk társainkkal. Ezek kicsit elmélyítik a karakterek közötti viszonyt, egy kicsi dráma, érzelmi töltet is felüti a fejét az állandó baromkodás mellett, ami kifejezetten jó tesz a játéknak. Rocket egy eszköz kapcsán megosztja velünk, hogy erről az egyik kínvallatása jut eszébe, de a társa haláltusájának emlékét is felidézi. Quill és Gamora között is lezajlik pár dialógus, kitárgyalják a gyerekkorukat, szüleikkel való múltbéli kapcsolatukat, szóval a részleteket ilyen érzelgősebb körítéssel szedhetjük össze. Egyébként például Star-Lord és Rocket kapcsolata sokkal részletesebb és mélyebb a játékban, mint a filmekben (ami mondjuk nem is véletlen, mert a két mozi úgy 3-4 óra, itt meg akár 10-15 órányi sztori is van…), viszont Gamora és Drax kapcsolata itt sem a feltétlen bizalmon alapszik… (állandóan ba*ztatják egymást), bár Drax igazából mindenkinek beugat, simán le fázza Grootot is, Quillen kívül senkivel sem jön ki igazán, de sokkal komolyabb karakter lett itt, mint a hollywoodi verzióban (a filmes butuska, tuskó jelleméhez képest itt egy nagyon eltökélt harcos).

A játékot színesítő párbeszédek során akadnak különböző válaszlehetőségek is, igaz ezek ugyan a játék végkifejletét nem fogják befolyásolni, de az odáig vezető utat igen, és a karakterek egymás közötti viszonyát is valamelyest. Az alkalmi akciószekvenciákat megelőzően egy-egy beszélgetés során két válaszlehetőség közül az egyik akár azonnali harcot is eredményezhet, míg a másik szitu lopakodósabb megközelítéssel torkollik ugyanabba az akcióorgiába. Akadnak vicces pillanatok mikor választás elé állítanak, egyszer Rocket kamuzott egy ordasat, hogy hamarosan meg fog halni és majd viseljük gondját Grootnak, amire, ha empatikusan reagálunk akkor gúnyosan kiröhög, hogy ezt jól beszoptuk. Van azonban amikor döntésünknek igenis van súlya és válaszaink alapján történnek meg bizonyos dolgok, mint a kék csajszi, Nicholette Gold esetében, ugyanis ha bevédjük/falazunk neki anyukájával szemben, akkor megbízik bennünk és zsebünkbe csúsztatja az utunkat megkönnyítő Personal Device eszközét.

A játékmenetben találni pár finomságot, a bolygók átfürkészése alatt gyűjtögetni kell nyersanyagokat, amikből perkeket nyithatunk meg, amik passzív képességek, de igazából egy két kivételével nem igazán van szükség rájuk (van pajzsot-, életerőt növelő, vagy a gyűjtögetni való közelében jelzést adó perk stb.). A harcok során dől az XP, főleg a kövér kombók esetében (1000 XP után jár egy ability pont), ezekből minden hősnek nyithatunk összesen 4 képességet, amik a harcok során hasznosak lesznek. Rocket bombákkal operál, Drax kegyetlenül tombol, Gamora a pengéivel aprít vagy vág le tereptárgyakat az ellen nyakába, míg Groot a gyökereivel hálózza be az ellenséget, ha nem a levegőbe pofozza fel őket. Mindenképpen érdemes bevonni a társakat állandó jelleggel a küzdelmekbe, mert így gyorsabban töltődik a Huddle szuper támadásunk, amit aktiválva lehetőségünk van motiválni (rossz válasz esetén demotiválni) a csapatot, ami komolyabb Damage Boostot eredményez és elképesztő tökös, ahogy Quill felpattintja a fülest és betol valami király számot a daráláshoz.

A képességek használatát talán kicsit túlbonyolították, a karakterünk kijelölése után még a képességét is ki kell választanunk, ami bár lelassult játék mellett zajlik, de akkor is macerás. Egyes ellenfeleknél gyengepontok lesznek elérhetőek, erősebb támadáshoz QTE szerűen gyorsan kell reagálni, ha felvillan egy ilyen lehetőség (Groot simán letépi a szörnyek farkát), de ezen felül még finishing move is elérhető. A kellőképpen legyengített dögöknél a megjelenő háromszög plusz kör gombokkal minden karakter durván odapirít, míg végül Quill egy pároslábas rúgással tesz pontot áldozatuk életútjának végére. A bossok móresre tanításáról sem kell lemondanunk, de egymásután több életerő csíkjukat kell felemészteni, ilyenkor jön jól az öreg Drax aki hatásosan tudja meggyorsítani ezeket az akciókat (a páncélozott szemetek ellen pedig a jeges támadások a kifizetődőek).

A felhajtott nyersanyagokat a Workbenchnél (az űrhajón meg a chapterek egyes részein) tudjuk képességekre váltani. Egy munkapadon Rocket gyalul belőlük a fegyverünkre, a ruhánkra, a csizmánkra és a Visorunkra például olyan perkeket, mint a Charged Shot vagy az időlassítós Perfect Dodge. Idővel fegyverünkkel különböző lövéseket is végrehajthatunk, fagyaszthatunk, plazmát eregethetünk, vagy elektromosan pörkölhetünk, így az ellenfelek védelmének felszámolása mellett még egy gejzír megfagyasztásával a továbbjutást is megteremthetjük. Nem használunk lövedékeket, nincs tárazás, csak oda kell figyelni a stukkerek felmelegedésére (Rapid Reload perkkel gyorsíthatjuk a cooldownt, illetve a felmelegedés közben jól időzítve gyors lehülést is előidézhetünk).

Kellemes, humoros és még dögös is

Technikai oldalról vizsgálva az őrzőket kifejezetten szerethető és alaposan megdizájnolt kalandhoz lehet szerencsénk, az új konzolokon pedig a legújabb javítás után már háromféle minőségű megjelenítésből csemegézhetünk. Van a magasabb frameratet preferáló Performance mode, ahol 1080p-ben 60 FPS mellett (néha lezuhan 50-re) picit gyengébb effektekkel (árnyékok, élsimítás stb.) csapathatunk, míg Quality modeban 2160p-ben fix 30 FPS mellett részletgazdagabb effektekkel zúzhatunk. Az új Ray-tracing mode-ban az alacsonyabb framerat mellé egy sokkal látványosabb és valósághűbb bevilágításhoz lehet szerencsénk. Mindenki el tudja dönteni, hogy a sebesség vagy az effektorgia a számára lényegesebb, de tapasztalataink alapján nem annyira látványosan csúnyább a játék teljesítmény módban, hogy érdemes lenne lemondani a pergő akciókról.

A Sony gépén még DualSense élményekben is részünk lehet, van Trigger Effect, vagyis a lövéseknél és a pontos újra töltéseknél (ilyenkor erősebbet is durrantunk), valamint a pusztítóbb Charged Shotoknál (dupla R2) rendesen dolgozik a ravasz. A haptikus visszacsatolás is jelzi, hogy szolgálatban van a fedélzeten az ajtók használatakor, a dupla ugrásoknál, a képességek használatánál, a pilótaülésben, még az átvezetők alatt is és természetesen minden lövéstípus másmilyen rezgéssel operál. A kontroller hangszórója is akcióba lendül, ha társaink távolabbról szólnak hozzánk, vagy egyes hangeffektek is innen törnek elő a világ felfedezése során, szóval próbálták azért kihasználni a DualSense adta lehetőségeket. A 3D füles kaphatott volna több figyelmet is, de az állat zenék maximális élvezeti értéke okán érdemes felbiggyeszteni a fejünkre.