2021 Legjobb horror játéka – Vér, belek és gyötrődés

2021 horrorok frontján szerencsére meglepetésekkel rukkolt elő. Az egészen remek The Medium még kapott pár konverziót, ahogy a Layers of Fear 2 is ellátogatott Nintendo Switchre és a korábban Nintendo Wii U exkluzív Fatal Frame: Maiden of Black Water is letépte láncait és Nintendós béklyóit lerázva más platformokon is, kicsit idejétmúltan, PC-n pedig eléggé rémes irányítással, de elérhetővé vált. Örültünk továbbá a Metro Exodus next-genes Complete Editionjének és élvezetes volt újra élni az A Plague Tale: Innocence patkányhorda elől menekülős PlayStation 5-ös és Xbox Series X-es kalandjait is. Kifejezetten kellemesre sikerült a Fast Travel Games VR horrorja a Wraith: The Oblivion – Afterlife, ahogy az Amanita Design horror kalandját is kedvelték a rajongók a Happy Game személyében. A Youni-t és az Evil Inside-ot ellenben jó nagy csalódásnak éltük meg és az előző év lezárásaként megérkezett még egy jó kis Five Nights at Freddy’s: Core Collection csomagnak is.

+1. The Dark Pictures Anthology: House of Ashes

Harmadik részéhez ért a Supermassive Games horror antológiája októberben, ami megpróbálja laza csokorba gyűjti a horror műfajon belül tenyésző zsánereket, ezzel egyfajta változatosságot biztosítva. A srácok persze igyekeztek a komfort zónán belül mozogni, így maradtak az interaktív történetmesélés mellett, kihasználva a stílus kínálta lehetőségeket.

A harmadik felvonása intenzívebb élményt kínál elődeinél, még ha az alkotók újító szándéka helyenként visszafelé is sült el. Az összezárt szereplőket nehéz volt megkedvelni, pedig az életükért küzdöttünk és a korábbi részekre jellemző hibák egy része is jelen volt, raadásul a karakteranimációk is elég döcögősen festettek a 2021-es elvárások tekintetében. Az ismeretlen, koromsötét mélységben való bolyongás érzelmi és fizikális hatásait is sikerült ügyesen megjeleníteni és közvetíteni. Az interaktív történetmesélés kedvelőinek jó mókának számított, de a horror műfajon belül már nem fért fel az ötös listánkra.

5. Back 4 Blood

Nem nevezhető tipikus horrornak, sokkal inkább egy tenyészbika szintű akciójáték, és akár ezt a helyet együtt is bitorolhatná az egy ligában játszó társával, a 2021-re elsőszemélyű nézettel is kibővített World War Z: Aftermath-el. Mindkét játékot áthatja a Left 4 Dead öröksége, azaz négy fős kooperatív túlélésről van szó, ahol lőfegyverekkel kell visszavernünk az életünkre törő élőholt férgek százait. Míg a World War Z nem igyekezett megreformálni a zsáner jellemzőit, addig a Back 4 Blood legalább óvatosan, de próbálkozott valamilyen újfajta megközelítéssel.

Kijátszhatjuk az aduász, mert bevezették a kártyapaklis rendszert, igaz kérdéses, hogy ez mennyire lett Jolly Joker megoldás. Nem lövök le nagy poént azzal, ha elismerem, hogy a kártyák alkalmazása nem csak működik, de egy újszerű fejlődésirendszer megközelítést sikerült ezzel megalkotni, mégha nem is teremtett ezzel egy újabb műfaji etalont. A remek hangulatú kooperatív zombimészárlás mellett még egy kompetitív Swarm móddal is készültek, így sikeresen megtudták idézni a klasszikus Left 4 Deadet. A későbbi tartalombővítésekkel még meghatározó zombi vágóhíd is vállhat belőle, de inkább az akció kategóriájában, mivel kevés horror elemet tartalmaz, inkább puskaporos atmoszférával rendelkezik.

4. In Sound Mind

A We Create Stuff csapata (akik a Portal flash verziójáért is feleltek) korábban már jelezte a horror műfaj iránti elköteleződését a Nightmare House 2-vel és most 2021-re egy igazi pszichológiai horrorral rukkoltak elő. Az elsőszemélyű kalandban az agykurkász Desmond Walest irányítva próbáljuk meg kideríteni, hogy hogyan kerültünk a lepukkant Milton Haven városába és vajon milyen célból hozhattak ide.

Egy fantáziadús és zavarba ejtő narratívát álmodtak meg a fejlesztők, melyben a korábbi pácienseink ügyét próbáljuk megoldani misztikus módon. Orvosként nem lőfegyverekkel, hanem az elménket használva minden esetben furfangos puzzle feladványok megoldásával győzhetjük le az esetekhez tartozó pszichés főellenfelet (van, ahol a tükör lesz a rejtély nyitja). Az egyszerű gore és jump scare féle horror helyett olyan, mintha egy X-akták csokrot kapnánk, ráadásul inkább komolyságot áraszt az olyan témák okos tárgyalásával, mint a depresszióban rejlő nehézségek. Nyomasztó, morózus hangulata és sziporkázó feladványai dominánsabbak a végső megítélést illetően, mint a kicsit kopottas grafikája és a suta harcrendszer.

3. Tormented Souls

A Dual Effect és az Abstract Digital Works összerakott egy brutálisan ügyes horror játékot, ami a legnagyobb klasszikusok elemeiből táplálkozva lett az év egyik legkellemesebb meglepetése. Hősünk egy különös levél és az ezzel egybevágó rémálmai miatt Winterlake-be látogat, ahol egy kísértetkastély szerű kórházban talál rá a levél feladóira. A horrorisztikus épület falai között kutakodva váratlanul megtámadnak és egy ocsmány kádban térünk magunkhoz torkunkban egy csővel és kivájt szemmel.

Nem csak a kastélyszerű épület emlékeztet az első Resident Evilre, de a rögzített kamerák használata, a fontos tárgyak után való kutatás, az állandó rafinált fejtörők megoldása és a magnószalagra történő korlátozott számú mentési lehetőség is. A szörnyek a másik korai klasszikus rémségeit idézik, mindenféle groteszk, amputált végtagú és pengékkel tűzdelt kísérleti ocsmányság próbál az életünkre törni, mint annó a Silent Hillben és itt létezik egy alternatív kor vagy dimenzió, ahol ténykednünk kell. Vannak hiányosságai, apróbb hibái a Tormented Soulsnak, de a stílusa, a története és játékmenete okán mégis inkább a szeretni való kategória.

2. Little Nightmares II

A kis rémálom relatív, mert ami valakinek kicsi, az más számra már gigantikus is lehet, ha rettegésről van szó. Márpedig a Little Nightmare 2 elődjénél semmivel sem sikerült szelídebbre, a társunk kapcsán inkább most már duplán parázhatunk, persze ez akkor lenne az igazi, ha kapott volna kooperatív mód is a Little Nightmares II, így ugyanis csak egy gép irányította karakterrel kell mindent megtennünk a túlélésért.

Mono és társa kéz a kézben, egymást segítve küzdik le az akadályokat, legyen az egy leszakadt híd, vagy egy elmebeteg gyerekrabló, aki vadászpuskával üldöz minket az erdőben. A játék esszenciáját most is a bizonytalanság adja, sosem tudhatjuk egy adott helyszínen mire számíthatunk, fontos a gyors reagálás és a helyszínek, ellenfelek kiismerése. A Tarsier Studios a másodok részre harcrendszerrel is készült a rajongóknak, ami leginkább esetlenségéből kifolyólag is, az apróságok sebezhetőségét próbálja alátámasztani az immár nyitottabb helyszínek leküzdése során. Összetettebb játékmenet, remek sztori és zabszemroppantó hangulat jellemzi a mesterien megalkotott morózus, depresszív atmoszférájú Little Nightmare 2-t.

1. Resident Evil Village

A Capcom tovább folytatta Ethan és Mia történetét, akik nyugodt életét Chris Redfield forgatja fel. Ethant és kislányát elrabolva (feleségét pedig megölve), főhősünk egy kísérteties Romániai faluban találja magát vérfarkasok és vámpírok között az életéért küzdve. A hetedik résszel meglépett első személyű horrorisztikusabb megközelítés hihetetlen módon betalált, egy újfajta Resident Evil játékhoz lehetett szerencsénk, ami mesterien használta fel a korábbi elemeket.

A nyolcadik rész kisebb finomításokkal, bővítésekkel elődje alapjait viszi tovább, egy remek horrorsztorit élhetünk át, míg Chris és gyermekünk után rohanunk. A fegyverfejlesztés ezúttal is addiktív és izgalmas játékmenetet kölcsönöz, remekül adagolt boss harcokkal és nem túl szivatós fejtörőkkel téve még tökéletesebbé a látványában a valódi next-gen minőséget karcolgató Resident Evil Village-et. 2021 legszínvonalasabb első személyű akciójátéka, ami igazi túlélő horror elemeket is tartogat, az vitathatatlanul a Resident Evil Village volt.