Az év legjobb stratégiai játéka (2021) – Világuralmi törekvések
Szerző: R4bbit
2022.01.20.
A stratégiai videojátékok a táblás társasjátékból eredeztethetők, a műfaj talán a nyolcvanas-kilencvenes években volt a legnépszerűbb. Az összetett gondolkodást és stratégiai érzéket megkívánó alkotások napjainkra kicsit háttérbe szorultak, de a műfaj köszöni szépen egész jól elvan. Az elmúlt évet felemás felhozatal jellemezte, amiért részben a videojáték ipart is megkavaró járványhelyzet okolható, másfelől a kiadók nem nagyon mernek kockáztatni, ezért főként a folytatások és felújítások alkották a kínálat gerincét.
A Two Point Hospital alapváltozata nagyjából három éves, nem reformálta meg a műfajt, azonban egészen korrekt menedzser-játék lett. A konzolos változat után a fejlesztők úgy érezték még egy bőr lehúzható a címről, ezért elkészítették a Jumbo Edition pakkot, amibe viszont a kiegészítőkön túl nem sok újdonság került. Tizenegy évvel az eredeti után készült el a Toy Soldiers botoxolt változata, ami a kozmetikai jellegű finomításokon túl, némi játékmenetet érintő finomhangoláson is átesett. A Nintendo konzoljára elkészített Evertried azon címek közé tartozik, amelyek nem fogják lépten-nyomon a játékosok kezét, hanem mentőöv nélkül vágnak bele a mély vízbe. Az izometrikus nézetet használó játékban körökre osztottan és valós időben lehetett akciózni, mindehhez részben stratégiai, másrészt kirakósokra jellemző elemeket társítottak. Kicsit kilóg a sorból, de érdekes hibrid lett a Smelter, amiben akció-platformer elemek keveredtek a tower-defense stílusjegyekkel, némi stratégiai nézettel nyakon öntözve. A sajátos Ádám és Éva sztori már csak hab volt a furán ízesített tortán.
Öt év után kiegészítőt kapott régi kedvencünk – a Shadow Tactics: Blades of the Shogun – Aiko’s Choice kifejezetten szórakoztató darab lett, azonban túlságosan kapcsolódik az alapjátékhoz, az alkotók szemmel láthatóan a rajongókat akarták kiszolgálni, nem az újoncokat. Befutott a SpellForce 3 Reforced PC változata, ami többek között új játékmódokat, finomított látványt, frissített játékmenetet hozott magával. Egy évtizedet kellett várni, hogy új részt csapjanak Disciples-sagához, ami meglehetősen megosztóra sikerült. Egyfelől kaptunk egy izgalmas harcrendszert, a fejlődés is rendben volt, ahogy a tartalomra sem lehetett panasz, viszont az újrakevert recept nem biztos, hogy a régi motorosok ízlését is maradéktalanul kiszolgálta. A Warhammer: Age of Sigmar – Storm Ground az eltérő játékstílust igénylő frakciók miatt egész változatosra sikerült, sajnálatos módon a játékmenet egy idő után egyszerűen elfáradt és a látványon, valamint az interfészen is lehetett volna még csiszolgatni.
A Stronghold-sorozat legújabb részeben elhagyhattuk Európát, hogy a távol-keleti hadurak torzsalkodását irányítsuk. A klasszikus alapok egészen jól működtek, ahogy várak építgetése és fejlesztése is szórakoztató volt, azonban az idejétmúlt tálalás elég rendesen hazavágta a játékélményt. A húszéves Total War-széria sokak szerint, hosszú évekig egyedül tartotta életbe a zsánert, s ugyan a kijelentés kicsit túlzónak tűnik, nehéz vitatkozni vele. A Creative Assembly a jeles évfordulóra való tekintettel leporoltatta az egyik legnépszerűbb epizódot, aminek eredménye egy korrekt módon megújított változat lett, különösebb extrák és markánsabb tartalmi változtatások nélkül.
Jon Van Caneghem kilencvenes évek elején kiadott körökre osztott taktikai szerepjátéka sokak nagy kedvence, így egyáltalán nem meglepő, ha a folytatás komoly elvárásokat generált. A világ megmentése apropóján szőtt történet szódával elment, néhány ötletes újításba is bele lehetett szaladni, azonban az összképet rengeteg kisebb-nagyobb játékmenetet is érintő téves döntés rondítja el. A hatszögekre bontott csatatereken megvívható csaták szerencsére bőven tartogattak kihívást, az ütközetek kimenetelét az ellenfelek képességein túl a terepviszonyok is jelentősen befolyásolták. A relatíve nagy világot sajnos kevéssé sikerült élettel megtölteni, a nem játékos karakterek az esetek nagyobb részében csupán díszletként funkcionáltak, ráadásként a nézetváltás ellenére az alapokat sem nagyon vakargatták meg a fejlesztők. Az eredmény egy többé-kevésbé szórakoztató, de az alapműtől messzire került középszerű alkotás lett.
4. Jurassic World Evolution 2 (Frontier Developments)
Három évvel ez első felvonást követően a Frontier Developments csapata újfent egy dinókkal megpakolt élményparkok vezetését bízta ránk. Az említett létesítményeket többek között az észak-amerikai vadonban (korábban elkószált) begyűjtött dinókkal kellett benépesíteni, ami adott egyfajta kalandjátékos ízt az alapvetően építkezésre és menedzsmentre támasztott epizódnak. A parképítés menetrendje nem nagyon változott, de néhány izgalmas játékmóddal azért sikerült megfűszerezni az ismerős receptet. Rengeteg új faj (köztük repülő és vízi őslények) került bele az új részbe, a látvány kifejezetten pofás lett, azonban a menedzsment eléggé billegős lett, az alkotók érezhetően nem találták meg az egyensúlyt a túl komplex és gyermeki módon egyszerű feladatok között.
3. Humankind (Amplitude Studios/SEGA)
A francia Amplitude Studios a patinás Civilization-széria farvizére felkapaszkodva fogott bele a Humankind fejlesztésébe, ami egy alaposan kidolgozott, meglepő mélységekbe merészkedő, kifejezetten szórakoztató játék lett. A SEGA anyagi támogatását élvező projekt mindent tud, amit a Firaxis sorozata, azonban annak árnyékából csak időszakosan képes kibújni, túlszárnyalni azt pedig minden igyekezet ellenére esélye sem volt. A látvány és játékmenet rendben volt, ahogy a találás egészéről sem lehetett rosszat szólni, ugyanakkor az interfészt kicsit túlbonyolították, így a kezdőknek barátságtalanul mutatkozott be az alkotás. A kezdeti botladozást a beépített enciklopédia hivatott megakadályozni, ami rengeteg információval szolgált. A szólista játékmód mellé többjátékos lehetőséget is csomagoltak, ráadásként a modok is támogatottak és pályatervezőt is kaptunk.
2. Evil Genius 2 (Rebellion Developments)
Tizenhét év nagy idő. Ennyit kellett várni az Evil Genius folytatására. A Dungeon Keeper alapvető megoldásait recikláló alkotás első része egészen csinos rajongótábort gyűjtött maga köré, így sokan hegyezték a fogukat egy kis repetára. A második felvonást eleinte az Elixir Studios csiszolgatta, azonban a stúdió pénzügyi okok miatt kénytelen volt lehúzni a rolót, így a játék jogai a Rebellion (Sniper Elite sorozat) csapatához vándoroltak. A srácok ügyesen vitték tovább az alapműre jellemző megoldásokat, viccesek lettek a párbeszédek és a játékmenet is elég változatosra sikerült. A kampány mellé egy homokozót központba rántó játékmódot is csomagoltak, amivel két hadjárat között el lehetett ütni az időt, sajnos a mikro-menedzsment helyeként felületes lett és a mesterséges intelligencia is hajlamos meglepni a felkészületlen játékosokat.
1. Age of Empires IV (Relic Entertaiment/World’s Edge/Xbox Game Studios)
Az Age of Empires sorozat valószínűleg minden fotel-tábornok felső polcos gyűjteményében megtalálható, ami nem véletlen, hiszen a széria játékosan vezetett be a történelem sűrűjébe. A régóta ígért negyedik részt a Company of Heroes szériával bizonyító Relic Entertainment csapata készítette a World’s End nevű belsős stúdió támogatásával. A csapatnak nem volt egyszerű dolga, hiszen egyszerre kellett megszólítani a klasszikus epizódokat rongyosra játszó, illetve az újonc játékosokat. A csaták esetében maradt a kő-papír-olló elve, azonban hála az okos újításoknak, sokkal taktikusabb és kiegyensúlyozottabb összecsapásokat kaptunk. A harcrendszer mellett mikro- és makromenedzsment tekintetében is számos kisebb-nagyobb újításra került sor. A látvány korrekt lett a készítők igyekeztek finom apróságokkal élethűbbé varázsolni a különböző helyszíneket. Bár az új felvonás a második rész újraértelmezett változatának tekinthető, hozott annyi finom újítást, hogy (mellékesen nem túl acélos mezőnyben) mindenkit megregulázva a trónra üljön.
Ez a honlap cookiekat használ annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményben legyen része böngészés közben. A cookie információk a böngészőjében kerülnek tárolásra, és olyan funkciókat hajt végre, mint például felismeri Önt, amikor visszatér a weboldalunkra, vagy segít a csapatunknak annak megértésében, hogy a webhely mely részeit találta érdekesnek és hasznosnak.
A cookie-beállításokat a bal oldalon található fülek navigálásával szabhatja személyre.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.