Uncharted: Legacy of Thieves Collection teszt – A modernizált Indiana Jones PlayStation 5-ön is hódít

Nathan Drake a Sony-nál meghatározó szereplője lett a hetedik és a nyolcadik konzolgenerációnak, fantasztikus pillanatokat köszönhetünk neki és társainak, de kedvenc kalandorunkat idén sem kell nélkülöznünk, ugyanis január végén PlayStaion 5-ön landol, míg néhány héttel később a mozivásznakat is megpróbálja rojtosra kalandozni. Így tökéletesen időzítve gerjesztik rá a filmre a rajongókat a Legacy of Thieves Collection csomaggal, ami a 2016-os Uncharted 4: A Thief’s End és a megcsajosodott 2017-es Uncharted: The Lost Legacy feljavított kiadásait. Sima pénzlehúzás vagy értelmes felújítás? Erre kerestük a választ. 

Az Uncharted 4 cselekménye Nathan Drake (aki úgy hiszi, hogy a felfedező és hajóskapitány Sir Francis Drake leszármazottja) és családja körül bonyolódik, ugyanis a halottnak hitt bátyánk váratlanul bejelentkezik és az éppen lenyugodott, dolgozó és családosdit (Elena már a felesége) játszó tesó életébe igyekszik vastagon belerondítani. Évekkel ezelőtt együtt próbáltak megszökni egy börtönből, ahol Sam súlyos találatot kapott és eltűnt, valójában azonban Hector Alcazar segített neki a menekülésben, aminek súlyos ára volt.

Sam három hónapot kap Henry Avery kincsének előkerítésére, amiben kicsit vonakodva, de Nathan természetesen partnere lesz és az öreg mentor barát Sullivan is csatlakozik a csapathoz és egy eseménydús kirándulás veszi kezdetét, aminek a végén Rafe Adlerrel is szembe kell nézniük. Az Uncharted: The Lost Legacy esetében (ami egy fél évvel játszódik az A Thief’s End után) pedig Chloe Frazer és Nadine Ross játszák a főszerepet, és a polgárháború sújtotta Indiában szeretne Chloe apja egyik kutatását befejezni, amiben Nadine harctéri tapasztalatai éppen kapóra jönnek, persze Ross kisasszonynak is megvannak a saját tervei. Ganesh agyarát persze nem csak ők, de a helyi hadúr is szeretné a saját birtokában tudni.

Nathan Drake-en nem fog sem az idő, sem a golyó

Mielőtt még fejest ugranánk valamelyik kalandba, a menürendszert átjárva leszűrhetünk pár észrevételt. Sajnálatos módon erre az újrakiadásra nem készült úgy a Sony, mint egy új játék esetében szokott, így nem kapunk magyar feliratot. Ha pedig már azt tárgyaljuk, hogy mi az, amit nem kapunk, akkor a többjátékos lehetőségektől is könnyes búcsút kell vennünk, sem a multiplayer szekció, sem pedig a survival lehetőség nem kapott helyet a kollekcióban. Szerencsére az extrákat az új kiadásban is megkapjuk, azaz állítgathatunk különböző látványos render filtereket, csalásként kapcsolhatunk végtelen lőszert, de átböngészhetjük a begyűjtött kincseinket, a játékban szereplő karaktermodelleket, a koncepció rajzokat, a statisztikákat, de átlapozhatjuk Nathan naplóját és Chloe telefonjában lévő képeket is.

Leginkább akkor fogjuk érezni a PlayStation 5-ös verzió létjogosultságát, ha az elindítása előtt megpörgettetjük az eredetit egy PlayStation 4-ben. Ami az előző generáción kicsit már kopottas és lassúcska, az az új vason a Legacy of Thieves Collection esetében szinte egy új játék. Atomstabil képfrissítés, részletesebb textúrák, PlayStation 5-ös extra funkciók és eltűnt a töltési idő, még a két játék közötti váltás is alig néhány másodperc alatt végbemegy. A grafikai opciók közül a Fidelity mode nagyfelbontású 4K látványt kínál fix 30 FPS-el, míg a Performance mode a stabilabb 60 FPS-es futás érdekében visszább vesz a felbontásból 1440p-re, és aki még tovább akarja fokozni a képfrissítés mértékét, az Full HD felbontás mellett a Performance+ mode segítségével 120 FPS mellett is akciózhat (ha van ilyen készüléke hozzá).

A többség biztos a Performance mode-ot fogja előnyben részesíteni, elvégre nagyon jó egy Uncharted játékot végre relatíve magas FPS számon játszani, egy teljesen más élmény, azt a sebességet pedig nem érdemes beáldozni a plusz felbontásért. Adódhat a kérdés, hogy mi van a régebbi, azaz a PlayStation 4-en játszott állapotunkkal, van lehetőség esetleg a korábbi mentésünket valahogyan életre kelteni? Bizonyám, a save transfer funkcióról sem felejtkeztek meg, sőt a kivitelezését sem bonyolították túl, a menüben elég kiválasztanunk az Import game from PS4 console lehetőséget és pár másodperc alatt ott folytathatjuk, ahol korábban abbahagytuk, természetesen a megszerzett trófeáinkkal egyetemben.

PlayStation 4-ről egy szinttel feljebb költözött az Uncharted 4

Vizuális fejlődést tapasztalhatunk egyébiránt az árnyékok megjelenítése kapcsán is, viszont a karaktereken az árnyékkezelés már sokkal döcögősebbre sikerült, de csak az A Thief’s End esetében. A torkolattűz fényei, a bevilágítások, a tükröződések, egyszóval minden tényleg pazar lett. Hangzás tekintetében a házon belül fejlesztett füles teljesen más élményekkel szolgál köszönhetően a Tempest 3D AudioTech hangzásnak és a Pulse 3D Headsetnek. Elképesztően más a PlayStation 5-ös hangzás, tényleg durva, ahogy hallod a bogarak ciripelését, a fűszálak susogását, a vízesés csobogását, a mögötted leugró társad puffanását, vagy azt, ahogy elsuhan melletted egy a pocsolyába tartó lövedék. Egyszerűen jobbak és ezáltal élvezetesebb élményt nyújtanak a hanghatások.

Az új kontroller és képességei is megérdemelnek pár szót, elvégre a rezgések és a ravaszok is sokkal élvezhetőbbé teszik a harcokat és a kalandozást. Az adaptív ravaszok szinte minden fegyvernél másmilyen hatást közvetítenek és akkor a haptikus visszacsatolás nyújtotta változatosságot még nem is említettük. Az előző generációs DualShock 4-es rezgőmotorokkal összevetve az autós üldözésnél, amikor átrongyolsz a kerítéseken, a kerteken, a piacokon, lényegében ugye mindenen a menekülés érdekében, akkor az ütközéseknél eltérően rezeg a kontroller. De közvetíteni képes a víz alatti levegőtlen pillanatokat, az eső cseppek kopogását, vagy amikor Chloeval lockpickelünk. Sőt a mászások, csúszások, esések vagy a verekedések haptikus visszacsatolása is mind másmilyen lesz.