WHEELMAN – Bűnös város, bűnös utcák

Szerző: R4bbit

2022.02.22.

Minden jel arra mutat, hogy Vin Diesel játékipari tevékenysége kezd zátonyra futni, ugyanis a Fast & Furious franchise utóbbi játékos átiratai (Crossroads és Spy Racers) irgalmatlanul félresikerültek. Pedig a nagy játékos hírében álló színész saját fejlesztő-stúdióval is rendelkezik, amely a szintén saját One Race Films égisze alatt egyengeti a különböző játékadaptációk útját.

Az egyszerűen csak Wheelman címen futtatott projekt alapvetően a Driver játékmenetét ötvözte az akkoriban egyre népszerűbbnek számító nyitott(abb) világgal. Érdekes módon a fejlesztés ezúttal fordított ütemben zajlott, ugyanis a játékot egy film is követte volna, bár Frank Grillo főszereplésével megjelent egy azonos című mozi, ahhoz azonban semmi köze kopasz emberünknek. A játékot az akkor már komoly gondokkal küzdő Midway vette a szárnyai alá, a patinás csapat a már említett Tigon Studios közreműködésével kezdett bele a munkálatokba. A Wheelman végül a bejelentést követő harmadik évben jelenhetett meg, elég vegyes fogadtatásra talált, ami végképp betette a kaput a jobb napokat is látott veterán fejlesztők előtt.

A játékban Vin Diesel Milo Burik CIA-ügynököt alakította, aki a barcelonai alvilágba beszivárogva igyekezett felfedni és megakadályozni egy nagyszabású bűncselekményt. Az említett balhé harmincegy sztori misszión keresztül bontakozott ki, ezeken felül több mellékes küldetést is bevállalhattunk. Az eseményeket filmes eszközöket bőségesen használó átvezetők kötötték össze, amik szépen bemutatták, mire is számíthatunk a kalandok során. Az esetek nagy részében a négykerekű járgányok volánja mögé kényszerültünk, de alkalmanként azért egy kis talpalást is be kellett vállalni.

A környezet (tehát a város) felépítése egészen pofás lett, nyilván nem tűpontos leképezésről volt szó, de azért néhány ismertebb építményre rá lehetett csodálkozni a nagy rohanásban. A küldetéseket nem ritkán a város két ellentétes végén kezdhettük el, ami persze pofátlan időhúzás volt, ugyanakkor a helyszínek megismerésére jó lehetőséget biztosított. Sajnos a feladatok sűrűn ismétlődtek, gyakorlatilag csak a szereplők és helyszínek változtak, esetleg a módszerek amivel a továbbjutáshoz szükséges információhoz jutottunk. Az alkotók gyakorlatilag mindent alárendeltek a féktelen száguldozásnak, ami azt jelenti, hogy a fizikát teljesen sarokba állították.

Agresszív vezetéssel (amire szükség is volt) átmeneti extra képességeket is szerezhettünk, amelyek általában a járműből való lövöldözést könnyítette meg. A keménykedésnek persze voltak negatívumai, az éppen hajtott verdánkat elég gyorsan leamortizálhattuk, ezért egy idő után érdemes volt másik négykerekű után nézni. A járművek közötti váltást akár menet közben is eszközölhettük, köszönhetően egy jól időzített ugrásnak. A mozdulat életszerűségén értelmetlen vitázni, kétségtelen sokadszorra is látványos mutatvány volt. A játékba sajnálatos módon (ahogy már említésre került) gyalogos missziókat is beleerőltettek, a szekvenciák komolyságára jellemző, hogy az alkotók bevallása szerint is csak azért kerültek be, hogy ilyenek is legyenek.

A játék mozgatását a Midway által előszeretettel használt harmadik generációs Unreal motorra bízták, ennek ellenére a látvány elég felemásra sikerült. A város és járművek kidolgozása alapvetően rendben volt, főleg a lincencelt masinákra figyeltek nagyon oda, azonban a karakterek esetében már nem jártak el ilyen gondosan. Az eredetiséget sem érdemes az alkotókon számon kérni, ugyanis gátlástalanul újrahasznosított ötletek sokaságából épült fel a játék egésze. Persze mindezek ellenére a Wheelman abszolút fogyasztható és a maga módján szórakoztató darab, csupán azért vagyok szomorú, mert kis kreativitással sokkal jobb végeredmény is születhetett volna.

Oszd meg a cikket barátaiddal!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on skype
Skype
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Értékelj:

5/5