Blast Brigade Vs The Evil Legion Of Dr Cread – Megjött Jefferson, Samus mehet nyugdíjba

Metroid csak a Nintendósoknak? Hát elmehetnek a kiotóiak oda, ahová a nap se süt, mert megérkezett PC-re és PlayStation konzolokra a Blast Brigade vs The Evil Legion of Dr.Creda. Igen, borzasztóan elcsépelt, fantáziátlan címmel vértezték fel ezt a kedvesen és mégis tökös metroidvaniat, de senki ne hagyja félrevezetni magát, mert itt bizony egy kisebb csodáról van szó.

A 2006-ban alapított moszkvai Allods Team nevét olyan projektek kapcsán ismerhetjük már, mint a Skyforge, a Warface vagy az Armored Warfare. Így nem kellett volna egy pillanatra sem meglepődnöm, hogy a borzasztóan prinyó címmel megáldott Blast Brigade vs The Evil Legion of Dr Cread egy minden elemében tökéletes akciójáték lett. Pontosabban egy ízig-vérig metroidvania, Samus Aran pásztorórázot a Metal Sluggal és máris megszületett a Blast Brigade vs The Evil Legion of Dr.Cread.

Dr. Cread a sorozatban meghiúsult világuralmi kísérletei után egy szigetre helyezte át bázisát, ahol a helyieket kényszeríti egy brutális méretű, pusztító robot megépítésére. Főhősünk, J. Jefferson rutin küldetésre indult, azonban egy világmegmentő küldetésbe csöppen, ahol három másik ügynökkel próbálják megfingatni Cread dokit és csatlósait. A sztori összeboronálja a közös célokért küzdő amcsi katona J. Jeffersont és a ruszki KGB-ügynök Alexandra “Shura” Voront. Később a doki által elfogott és kísérleteknek alávetett skót Gavin Henry Galahad MI6-es kém is csatlakozik (szökése után) kiborg karjaival. A végén pedig még egy helyi harcos is segítségünkre lesz, aki szeretné felszabadítani a szigetét az ősi technológiák alkalmazásával. Jeff a csapat élén pont az a laza, infantilis hős, aki egy ilyen küldetésre kell, kicsit James Bond és Austin Powers karikatúra.

Egy újabb Dr. Genyának kell a körmére nézni

Metroidvaniaról lévén szó egy világfelfedezős, gyűjtögetős és a megszerzett képességekkel újabb helyszínekre eljutós, eddig elérhetetlennek hitt helyekre feljutós alkotásról van szó, amit ellenfelek és olykor főellenfelek színesítenek, nehezítenek. A legutóbbi Metroid megmutatta, hogy milyen profin lehet ezt csinálni évtizedekkel később is, csak most Nintendo Switchen, azonban a Dreadel ellentétben most PC-n és Sony konzolokon is barangolós akciózhatunk, ráadásul kiválóan profi színvonalon.

Kicsit talán lassan adagolja a Blast Brigade az újdonságokat, de mielőtt még megelégelnénk a „nem haladunk semmit, még egy csomó képesség és karakter lenne” érzéseket, mesteri pontossággal húz elő valamilyen ügyes újítást. Egy újabb helyszínre jutunk el, a tengerpartos, futóhomokos, erdős részeket indusztriális gyárbelsők váltják, az értékes modulokat vagy energia, életerő fejlesztéseket pedig egy-egy komolyabb ügyességi platformszakasz végén gyűjthetjük be, jutalom gyanánt. Az akció és platform részek szakaszos felépítést kaptak, ha magunk mögött tudunk egy durvább ugrálós, dashelős és csáklyázós szakaszt, akkor tuti nyithatunk egy kar meghúzásával egy rövidítő utat.

Csakúgy, mint a Metroidban, itt is újabb képességek (karakterek) megszerzésével tudunk majd eljutni korábban elérhetetlen helyekre, így Jeff gránátvetőjével ajtókat bonthatunk le, a KGB ügynök csáklyavetőjével a gyűrűkön ránthatjuk fel magunkat, de az Atlantean Stone Claws karmokkal az egyenes falakon is megkapaszkodhatunk. Az egész platformozós játékmenet pedig a B.L.A.S.T. Accelerator Belt megszerzésével indul csak be igazán, ugyanis a villámgyorsaságú dash az ugrással, csáklyázással kombinálva újabb területeket jelent. Galahad kiborg karjai a zúzás mellett a különböző rejtvények során lesz igazán hasznos, mert az elektromossággal még a paneleket is tudjuk mozgatni.

A Metroidoktól eltérően viszont van még egy kifejezetten ötletes és nagyon jól eltalált variálható fejlesztési lehetőség, mégpedig a PDA-nk, melyhez elemeket találva 8 különböző modult tudunk aktiválni, ezek pedig egyenként 4 féle variációból válogathatók össze. Megnövelhetjük tárkapacitásunkat, magunkhoz vonzhatjuk az érméket, növelhetjük tűzgyorsaságunkat, egy kísérő támadó dronet állíthatunk csatasorba, vagy akár a szuperképességeket is erősíthetjük. Bizonyos szituációk különböző kombinációkat kívánnak meg, harcokhoz a sebzést, tárkapacitást érdemes növelni főleg egy boss esetében, míg a barangolós, gyűjtögetős, felfedezős szakaszokra a pénzgyűjtést érdemes növelni.

Akció-platformer metroidvania souls-like kicsi agytornákkal

A szigeten a szektorok (világok) között egy motorral közlekedhetünk, melyek csak adott területen egy meghatározott ponton elérhetőek. A kiinduló falu (Seaside Village) nevezhető egyfajta hubnak, mivel itt találhatóak a fejleszthető épületeink és boltjaink, a különleges tárgyakat is itt válthatjuk be, mint a virágokat életerő flaska növelésre vagy a kristályokat újabb elemekre, de a történet előrehaladását is sok esetben itt kell megvitatnunk. Az SSH Fabricator Kiteket összegyűjtve komolyabb fejlesztéseket végezhetünk a fegyverboltunkon, így jutva hozzá sokkal izmosabb modulokhoz és nagyobb választékhoz. Érdemes meggondolni, hogy mire költünk kezdetben, mert egy-egy eldugott munkapad korai feloldásával hátrányba kerülhetünk fegyverek ügyében, ugyanis az Azure Shine misztikus elektromos stukkerhez vagy a szomszéd házban feloldható Holy Sentinel páncélhoz először össze kell gyűjtenünk a hozzávalókat.

A sziget területeit bejárva, az ellenfelek nem csak elhalálozásunk után kerülnek vissza a helyükre, de akkor is, ha elhagyjuk az adott szakaszt, így visszafordulás esetén takaríthatjuk őket újra, aminek nyilván van egy farmolós előnye, elvégre érméinkből tudunk új fegyvereket, modulokat, energiacellákat vásárolni. Hátránya viszont, hogy mivel a divatos souls-like műfaj behozta az ellenőrzőpont szerű mentési rendszereket, így itt is csak a megadott helyeken kifeszített ágyaknál menthetjük pozíciünkat, tölthetjük vissza életerőnket, valamint ekkor tudjuk a moduljainkat és fegyverarzenálunkat is menedzselni.

A főellenfelek olykor az egyszerűbb darálós verziók, de profi érzékkel érkeznek, igaz az alap ellenfelek likvidálását egy lezárt terembe teleportáló ellenfélcsordával, amolyan alkalmi horda módokkal színesítik. A bossok egyébként kellően változatosak, a gépesített medúzától, a harci nindjáig, vagy lépegető robotig terjed a paletta. A második felére bekeményít és a főellenfél harcokat is színesíti akció közben ugrálós platformrészekkel, de a fejtörők is morcira váltanak, már rendesen meg kell küzdenünk a jutalmakért, az egyes kapcsolási hálók között mozgatva a biztosítékokat Galaheddel, bizony nem árt ha jegyzetelünk.

A Unity motorral egy vizuálisan kellemes végeredményt tudtak megalkotni, kellemesek a színek, szerethetők a karakterek, ügyesek az animációk, egy profin megkomponált 2D-s platformert alkottak. Precíz az irányítás, tökéletesen játszható billentyűzet és egér kombóval, az erős vizuális design révén pedig totálisan hardverbarát, így a legtöbb konfiguráción vajsimán fog futni (Dell G5 15-ös laptopon Full HD-ban meg sem döccen), mondjuk a felbontáson és a V-syncen kívül nincs is mit állítgatni. Ha a története meg is marad az ilyen laza családbarát nyomjuk le a gonoszt szinten, azért kifejezetten kedvesen humorosak lettek a dialógusok, a szinkronok is a helyükön vannak a hangeffektek és zenék társaságában. Bőven van azért erőltetett poénja, de jól áll neki, hogy nem veszi komolyan magát és érzi a határt, nem csúszik át gagyiba.