The House of the Dead Remake teszt – Egy csodás emléket így elbarmolni
Szerző: Game One Admin
2022.05.04.
A lengyel Megapixel Studio, akik ezt megelőzően a Panzer Dragont is kezelésbe vettek már (de az Agony, a Phantom Doctrine és a Fear Effect Reinventedhez is volt közük), egy másik gyöngyszem kapcsán is úgy érezte, hogy megérett egy felújításra. A ’90-es évek játéktermeiben hódító SEGA őrület, a fénypisztolyos holtak háza biztosan jó sok, mára már apuka szerepben robotoló gamer fémpénz készletét felemésztette. Ezek a dögök úgy tűnik, hogy elpusztíthatatlanok, 2022-ben újra feltámadnak a negyed évszázada megholt holtak.
1998 december közepén Thomas Rogan AMS-ügynök egy igencsak vészjósló segélyhívást kap menyasszonyától, Sophie Richardstól, aki a Curien kastélyban dolgozik. Rogan és társa G azonnal oda utaznak, hogy kiderítsék mi a túrósbatyu történik Dr. Curien kastélyában, azonban amit ott találnak az a legrosszabb rémálmaikban sem gondolták volna. A biokémiában és genetikában jártas doki veszélyes vizekre evez, az elmúlás és a halál elleni harc végzetes kudarcba fullad és a házilaborjából egy pusztító járvány szabadul el.
A helyszínen egy haldokló átnyújt nekünk egy fotót a létesítményen dolgozó tudósokról és már indulunk is felkutatni a csajunkat és a lehető legtöbb túlélőt megmenteni, miközben a ránk támadó dögöket szarrá lőjük. A The House of the Dead zsánerileg pontosan egy olyan alkotás, ami játéktermekben érzi igazán jól magát. Monitoron egérrel vagy TV-n kontrollerrel már nem azt a hatást hozza, és nem is igazán tud megfelelni tartalmasság tekintetében az elvárásoknak.
A Resident Evil sínautós változata?
Railshooterről lévén szó, a pálya elején beleülünk a csillébe és gurulunk előre a sínen, a kamera látószögébe kerülő ocsmányságokat becélozzuk és szarrá lövünk mindent. A zombi intelligenciát nem nagyon meghaladó játékmenet izgalmas, látványos és akciódús, igaz leginkább csak az első nekifutásra, az újra játszásokkal egyre ingerszegényebbé válik, igaz átalakul kicsit a végcél, mert megpróbálunk érdekességekre vadászni vagy a pontjainkat jobb teljesítménnyel minél feljebb tornászni. A laposodás leginkább a pályavégi bossok esetében érhető tetten, amúgy sem jelentenek komolyabb kihívást másodikra, persze eredetileg fénypisztolyos játékmenethez igazították.
Iszonyatosan rövid, viszont bőven van benne elrejtett érdekesség, sokminden szétlőhető és érdemes keresgélni. Ha szemfülesek vagyunk akkor kapcsolókat állítgathatunk, új járatokat nyithatunk, de ez többször bele is van építve a játékmenetbe, ugyanis más irányba haladhatunk, ha sikerrel meghiúsítunk egy váratlan támadást és nem pofoznak ki egy másik szakaszra. Sőt akkor is eljuthatunk egy alternatív terepre, ha nem mentünk meg egy túlélőt, magyarán érdemes lehet mindent megpróbálni. A háttérben bóklászó förmedvényeket kilőve jótékony hatást érhetünk el a szorzónk és pontjaink ügyében, persze elég jó reflexekre van azért szükség, hogy a ránk veszélyes ocsmányságok likvidálása mellett még vadászgassunk is.
A négy fejezet iszonyatosan rövid, még egy órányi játékidővel sem kecsegtet és az utolsó fejezetre még el is fárad, mindent visszaböfög. Megkapjuk a már látott alap ocsmányságok mellett az össze főellenfelet ismét, csak más fizimiskával, a feladat és a gyengepontjaik persze ugyanazok maradtak. Az összegyűjtött pontjaink függvényében háromféle befejezést érhetünk el, értelmetlen ezekért teperni, néhány másodperces, jelentéktelen befejezések. Ha van a közelünkben egy ismerős, családtag, barát vagy egy közel felnőtt gyerek, akkor nekieshetünk a bélontásnak helyi többjátékos üzemmódban is, még tovább fokozva az élményeket.
Negyed évszázados alapok újruhába bújtatva
Mivel iszonyatosan rövid játék, így kellett extra tartalmakat is produkálni hozzá, mely feladatot a Photo mode, a galéria és a kétféle játékmód próbál betölteni. Az eredeti (klasszikus) játékmód mellett egy Horda módban is nekivághatunk a durrogtatásnak. Ez pedig hatalmas móka, a csordában ránk rontó férgek aprítása egy fokkal még zoralabb élmény, na itt lesz elengedhetetlen a fegyvertár (Armory) megnyitása. Ehhez nincs is más dolgunk, mint úgy végigjátszani a játékot, hogy minden túlélőt megmentünk (aki az adott utunkat szegélyezi), ezt követően pedig automatikusan betérünk a negyedik pálya rejtett területére, extra pontokat, arany békákat gyűjthetünk be és innentől fogva megnyithatóak lesznek a fegyverládák, melyekből nyílpuskát, gépkarabélyt, gránátvetőt szerezhetünk. Ehhez érdemes a legkönnyebb utat, az easy módot választani és bénázás esetén az adott fejezetet gyorsan újraindítani.
Fontos kérdés, hogy milyen lett technikailag az újraalkotás? A szörnyeket nagyon jól sikerült újratervezni, egytől-egyig rájuk ismerni, de azért nem újgenerációsak, van egy ilyen műanyag hatásuk, mindenesetre jó érzés írtani őket. Helyszínek közepesek, nyilván modernebbek, mint az előző évezred kastély és laborbelsőik, de távol vannak a mai prémium színvonaltól, a látványfokozó effekteket sem viszik túlzásba, aminek lehet a hardverekkel való takarékoskodás is az oka. Az egyik legsúlyosabb problémája az újjáélesztett The House of the Deadnek az elviselhetetlen töltési idők, percek telnek el mire zombikat irthatunk. Bogárkák is akadnak, egyes szobákat nem tud azonnal betölteni, így előfordul, hogy másodpercig a nagy semmiben állnak az ellenfeleink, horda módban pedig hajlamosak feltorlódni, egymásban fennakadni az ellenfelek.
Az irányítás PC esetében egyértelmű, hogy egérrel teljesen tökéletes, konzolokon azonban a kontrollerrel már nem akkora élmény. Persze el lehet így is bohóckodni és a mozgásérzékelőt is ki lehet próbálni PlayStation esetében (mondjuk egy próbánál tovább tuti, hogy nem fogjuk erőltetni), a fénypisztoly hiányát a pontosabb és gördülékenyebb egeres megoldás sem pótolja. A galériába azonban érdemes betérni szörnyeket nézegetni és a fegyvereink mustrálásán felül átnyálazhatjuk, hogy milyen acsikat sikerült már teljesítenünk. Ha túl tesszük magunkat a rengeteg töltési időn, megbocsájtjuk az idő múlásával elavult megoldásokat, akkor néhány órára egy kellemes negyed évszázados időutazásban lehet részünk, de az is megeshet, hogy a régi szép emlékek a 2022-es színvonal árnyékában totálisan elhalványulnak. Egy halott műfaj búcsúkoncertjének érződik, amire már nem váltanak állóhelyet a küzdőtérre a rajongók, maximum néhány ülőhelyet lehet ezzel megtölteni.
Összegzés
Egyetlen dologra jó igazán ez a felújítás, maximum kettő. A néhány perces múltidézős lövöldözésen felül realizálódik a mai játékok tartalmának mértéke. A tíz órát nem elérő alkotások esetében már fanyalgunk és többjátékos opciót vagy újabb játékmódokat követelünk, pedig 25 évvel ezelőtt még egy ilyen bő fél órás railshooterrel is boldogan eldurrogtattunk. Ha többször nekimegyünk, próbálunk újdonságokat találni, megjegyezni a kapcsolókat majd újrakezdésnél kipróbálni az új járatokat és mindezt sötétben egy jó fülessel tesszük, akkor egészen kellemes órák részesei lehetnek azok a játékosok, akik a ’90-es évek végén vastagon dobálták az érméket a sötét játéktermek egyik fénypisztolyos The House of the Dead automatájába. A fiatalabb generáció COD huszárjai vagy Fortniteos és Minecraftos játékosai értetlenkedve fogadják majd az egyértelműen borítékolható, de nyilván nem is ők lennének az igazi célközönség. A Steames 25 eurós árcédula mondjuk lehetne vita tárgya (a Switch verzió 25.000 forintos árazása pedig instant elmebaj), de láttunk ennél már sokkal nagyobb lehúzásokat is. Egy igazi kocka (mint a cikk írója is) szívesen fogadná a többi rész felújítását is, még ebben a karcosabb kivitelben is.
Pozitívumok
Nosztalgikus húrokat pendít meg
A kooperatív durrogtatás most is állat
A horda mód egészen feldobja a mókát
Negatívumok
Erőtlen, kevés, gagyi bossok és a vizuális megvalósítás is éppenhogy elfogadható
Ez a koncepció a játéktermi gépeken működött igazán, pisztollyal a kézben
Ez a honlap cookiekat használ annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményben legyen része böngészés közben. A cookie információk a böngészőjében kerülnek tárolásra, és olyan funkciókat hajt végre, mint például felismeri Önt, amikor visszatér a weboldalunkra, vagy segít a csapatunknak annak megértésében, hogy a webhely mely részeit találta érdekesnek és hasznosnak.
A cookie-beállításokat a bal oldalon található fülek navigálásával szabhatja személyre.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.