Crowns and Pawns: Kingdom of Deceit – Eltűnt kincsek nyomában

Nem szokásom a múlton merengeni, de alkalmanként óhatatlan eszembe jut a Monkey Island, Broken Sword, Grim Fandango fémjelezte kalandjátékos aranykor. A műfaj körül nagyon sokáig komoly csend honolt, bár az utóbbi években kaptunk néhány felújítást, érdemi reneszánszot még a független stúdiók térhódítása sem hozott. A műfaj életben tartásában elvitathatatlan érdemei vannak a német LucasArts-ként is emlegetett Daedalic (The Whispered World, Edna & Harvey és a Deponia széria) vagy a Pendulo Studios (Runaway: A Road Adventure, Yesterday: Origins) csapatának, akik fejlesztőként és kiadóként egyaránt sokat tettek a kalandjátékok népszerűsítéséért.

A Crowns and Paws a litván Tag of Joy munkája, a legjobb értelembe vett klasszikus point&click kalandjáték, a stílus minden pozitív és negatív hozadékával. A játék főszereplője Milda a tengerentúlon él, közelebbről a Szelek Városa (Chicago) az otthona, azonban egy napon kiderül, hogy örökség várja Vilniusban, így összekapja magát és barátjával bevállalja repülőutat.

Az örökség egy nagyapja után maradt ház, ami meglehetősen romos állapotban várja, ráadásul a kecót szemmel láthatóan alaposan kifosztották, érkezésükkör egy tolvaj éppen az ablakon keresztül pattan meg. Alapos terepszemlét követően kiderül, hogy nagypapi igencsak kedvelte a kincsvadászatot, izgalmas üzenetet hagyott hátra unokájának, amiben pazar kincsekre mutató utalásokat rejtett el. A sztoriban haladva feltárul előttünk a Litván Nagyfejedelemség kalandokban bővelkedő története.

A játékmenet a műfaj ismerőinek nem jelenthet újdonságot, hiszen a klasszikus point&click mechanikára építkezik. Egy objektum vagy tárgy leírása jobb kattintással hívható elő, bal gomb segítségével az utóbbival interakcióba kerülhetünk és persze kóricálni is így lehet. Az összegyűjtött holmikat természetesen lehet kombinálni, illetve a játéktér megfelelő pontjára húzva használhatjuk őket. A stílus egyik rákfenéje itt bukkan elő, ugyanis a játék alkalmanként megfeledkezik a logikáról, látszólag összeférhetetlen tárgyak kombinálását kéri tőlünk, ilyenkor pedig csak próbálgatás segít.

A feladványok alapvetően változatosak, a tárgyak egyesítése mellett különböző szerkezeteket is működésre kell bírni, de időzítésre építkező fejtörők is akadnak. Egyes helyeken (az idők szavának engedve) a mobiltelefonunk is szerephez jut, jegyzeteket keresgélhetünk, illetve hívásokat is bonyolíthatunk. A narratíva érdekes, a párbeszédek jók, ugyanakkor hiába vannak eltérő lehetőségek, döntéseink mindig egy pontba futnak ki.

Megjelenését tekintve a játék pl. a Syberia megoldásaira hasonlít, azaz kézzel rajzolt-festett hátterek előtt 3D szereplők mozognak. A látvány stílusos, szépen megjelennek a litván fővárosra és környékére jellemző építészeti jellegzetességek. A játék a főszereplőn kívül több érdekes karaktert is felvonultat, kapunk arrogáns művszetek iránt érdeklődő izomagyat, csetlő-botló hősszerelmest, kicsit keserű, de segítőkészt könvytárost és pár prédára leső rosszfiút.

A hangokat jól eltalálták, a zene nem különösebben kiemelkedő, de jól festi alá az eseményeket. A karakterek mozgatása alapvetően rendben van, főként séta közben robotos kicsit a mozgás és a rutin hajlamos furcsa útvonalakat választani. A játék az angol mellett pl. németül és francia nyelven is beszél, utóbbiak esetében nem tudok nyilatkozni, de az angol szinkron nagyon jó és a feliratozás is hibáktól mentes.