Még 2020-ban szerezte meg a Ziggurat Interactive a Deadly Dozen jogait és már akkor várható volt, hogy az eredetit is megalkotó N-Fusion Interactive csapatával közösen elkészítik a túlságosan komoly renoméval nem bíró, de a kétezres években ismertté vált széria modernizált újraalkotását. Ezekből a Remake-ekből tele a padlás, nemrég volt szerencsénk a The House of the Dead feltámadásához, erre most itt egy második világháborús csapatalapú lövölde.
Már a címe is utal az ihletforrásra, a zseniális Robert Aldrich rendezte Piszkos tizenkettő mintájára, egy tucatnyi bűnöző, elítélt, velejéig romlott harcost bíznak az irányításunkra, akik a büntetés helyett kapnak egy újabb esélyt, hogy bizonyítsanak és a második világháború legveszélyesebb küldetései kapcsán elvégezzék a piszkos munkát. A tíz misszió keretében ellátogatunk Dél-Afrikába, hogy ellopjunk a náciktól egy különleges ősi artifactot, a Norvég fjordoknál egy Enigma kódfejtő gépet kell meglovasítanunk, a D-napon a part mentén kell nehéztüzérségi bunkereket kipucolni az éj leple alatt, a St. Pierre de Marquis romos városában két hidat kell felszabadítani, vagy akar az Operation Market-garden hadműveletben is részt vehetünk.
A Deadly Dozen ahogy régen, úgy most is ad lehetőséget taktikai akciójátékkén a megtervezett támadásokra, ügyes gerillaharcok kivitelezésére. Távcső, pénzérme, aknák, dinamit felhasználásával becsapdázhatjuk a nácikat (saját MG42-es állásaikat elfoglalva ledarálhatjuk őket), de ami még 2001-ben (ÚRISTEN, már ez is több, mint 20 éves) életképes volt, az a villám multis COD-ok korszakában, már Rambó üzemmódban is könnyedén megoldható. Ráadásul könnyítettek a koncepción, mivel már nincs jelentősége, ha elveszítünk egy katonát, a következő küldetésre újjáéled, pedig akár életben is maradhattak volna sérülten és hadifogolyként ki lehetett volna őket szabadítani egy későbbi küldetésben.
Ha ráérzünk a harcmodorra, elsajátítjuk ezt a különlegesen idejétmúlt harcrednszert, akkor egészen szórakoztató csatákat tolhatunk. Elég hamar lemorzsolódhat a csapat, a végére pedig simán ledarálunk mindenkit legyen az náci vagy állat, pótoljuk a lőszert a kivégzettektől és az összes elsősegélycsomagot begyűjtve állandóan meggyógyíthatjuk magunkat. Ebben az üzemmódban 20-30 perc alatt végezhetünk egy pályával, így a pályánkénti 40-50 perces játékidő felezhető is. A tíz küldetés stílusunktól függően 7-9 órát vehet igénybe.
Amellett, hogy a játékmenetben találhatunk egészen jól működő taktikai elemeket, sajnos orbitális tervezői hibáktól sem mentesülünk. Minden csapattagnak adhatunk személyre szabott parancsokat, így egy őrposztot, ahol több ellenfél van egyetlen összehangolt paranccsal is likvidálhatunk. Ellenben, ha nem készülünk vagy nem figyelünk, hogy elesett a páncélöklös bajtársunk, akkor nevetséges rohangálás veszi kezdetét, hogy kívül kerüljük a tankok látóterén. Nincs mászási vagy ugrási lehetőség, így totálisan korlátok közé zárnak és a lineáris előrehaladással nyújtanak el egy-egy küldetést, mint az útvesztős temető közepén található templomban felállított kommunikációs állomás kiiktatása. Pedig egyébként más esetekben kapunk nyílt, szabadabban bejárható területeket, ahol bármilyen irányból megközelíthetjük a célpontunkat és még járműveket is használhatunk.
A második világháborús feláldozhatóak
Ha pedig már szóba hoztuk a járműveket, akkor higgyük el a fejlesztőknek, hogy a járműhasználatot és a járműfizikát is újraírták, persze nyilván nem erről fogják mintázni a jövőben a háborús járgányok viselkedését. A teherkocsik, katonai dzsipek, oldalkocsis motorok teszik a dolgukat, nagyobb sebességnél képesek kifarolni és rommá lőheti őket az ellenség, így érdemes megfontoltsággal használni őket és nem belerongyolni egy náció őrposztba, mert simán kilőnek egy rakétavetővel. Leginkább a küldetés teljesítését követően menekülésre érdemes használni őket, ugyanis az ellenség azonnal felismer a volán mögött.
A gyengébben felfegyverzett katonai egységek elgázolására alkalmasak a katonai járművek, még annak ellenére is, hogy a járgányra felragadhatnak és lelassíthatják az áldozatok fegyverei, amit egy megállással és a puskák leszedegetésével azért orvosolhatunk. Előfordult olyan is, hogy totálisan megőrült a járműfizika, az autó flipper golyó módjára pattogot egy kisebb koccanást követően, és a korszak korlátaiból fakadó idegesítő megoldásokat is átemelték, mint a rombolhatóság totális mellőzése, így meg se próbáljunk a sorompókon, táblákon áthajtani, olyan mintha betonfalnak ütköznénk.
Nagyobb baj viszont, hogy elnagyoltságból fakadó hibákkal és következetlenségek sorával találkozhatunk. Az egyik küldetésben üzemanyag készleteket kell megsemmisíteni, és ha ezt egy távolabbi helyről tesszük meg, akkor könnyen előfordulhat, hogy az orrunk elé teleportálnak a katonák, mivel ugye váratlanul beindítunk egy scriptet. Mondjuk ez csak egy kisebb probléma, mert nem biztos, hogy mindenki találkozik majd vele. Sokkal zavaróbb viszont, hogy simán keresztülmehetünk egyes épületeken, bele esve a falakba, ennek ellentette, hogy láthatatlan objektumok akadályoznak és a szűkös muníciókészletünkből hasztalanul pazarolunk.
Tucatjával olcsóbb! Felújítás a minőség rovására?
Technikailag is akadnak gondok bőségesen, akadozások, komoly FPS esések jelentkeznek, ráadásul egészen vaskos töltési időkkel dolgozik. A gépi intelligencia is vérfrissítésen esett át, ami az olyan performanszokból, mint a német katonák fedezékből való kivetődése és ostoba rohamozásuk, nem arra következtetnénk, hogy itt fejlesztés történt. A társainkat sem veti szét a gógyi, az útkereséssel is akadnak gondjaik, simán felakadnak egy kerítésben, de egymás útját is előszeretettel elállják szűkebb helyeken. Szintén a szűkebb szakaszok jelenthetnek gondot a járművekből való váratlan kiszállás esetében, ugyanis a gép játszótéren kívülre helyezheti bakáinkat, ezzel végleg tönkretéve a játékunkat. A tárgyak természetfeletti viselkedése mellett, nem egyszer a ragdoll fizika is csúnyán be tud vadulni, egyszer egy kutya tetemén áthajtva az darabjaira esett és polipszerű kapálózásba kezdett.
A menürendszert bár újra szabták és a pálya elei eligazítást, valamint a csapatösszeállítást szolgáló felületet is áttervezték, de az, ami a mentések kezelése terén tapasztalható az totálisan érthetetlen. Ilyen gyalázatos trehányság nem lenne szabad, hogy előforduljon egy újra alkotott játék esetében. Sokat javultak a mozgásanimációk, pedig még most sem nevezhetőek modernnek, furcsán előre moonwalkolnak a bakák, de az eredetihez képest mérföldekkel jobb (a gránátok eldobása során zajló történések alapos javításra szorulnak). Azon pedig már fel sem kellene akadnunk, hogy távcsövünknek miért van fényképezőgép hangja, bizony egyes hangeffektek bénácskák, suták, a katonáink szövege, pedig gyakran olyan, mintha dobozból szólna.
A N-Fusion csapata továbbfejlesztett grafikát ígért, ami visszatekintve valóban sokkal jobban mutat, mint az eredeti esetében, de még meg sem közelíti napjaink színvonalát. Az új motornak köszönhetően már sokkal nagyobb field of viewt kapunk, távolról is likvidálhatjuk mesterlövészpuskával az ellenfeleket, a textúrák is sokkal részletesebbek, egyszerűbb részecske effektek is feltűnnek (Afrikában port kavarhat a szél), a modernebb bevilágítás révén mondjuk sokkal ütősebb atmoszférát tudtak teremteni sok esetben, leginkább az esti küldetések során, viszont az időjárás megvalósítása számottevően nem ad hozzá a grafikához.
Összegzés
A fejlesztők hűek voltak az eredetihez, maximálisan igyekeztek megtartani a legizmosabb jellemzőket, ez pedig olyannyira jól sikerült, hogy az ósdi megoldások egy ugyanolyan középszerű, hibáktól hemzsegő alkotássá dehonesztálták a Deadly Dozen Reloadedet, mint sikerült az 2001-ben. Húsz év távlatában azért kellemes kikapcsolódás lehet azon retró kedvelő játékosoknak, akikben jó emlékeket idéz ez a második világháborús taktikai csapatlövölde. Talán még az árazásán lett volna mit finomítani, mivel a 25 euró kicsit túlzónak érződik, arról nem is beszélve, hogy egy mai játékos nem nagyon fogja érteni, hogy miért gyalulták le a csapatát egy pillanat alatt.
Pozitívumok
Valóban szebb lett az összkép
Többféle játékstílusban is érvényesülhetünk
Az idősebb korosztály elcsíphet pár nosztalgikus pillanatot és akciót
Negatívumok
Kár, hogy a klasszikus legidegesítőbb megoldásai is visszaköszönnek
Az újjáéledő bajtársak helyett kicsit merészebb megoldást is kieszelhettek volna
Elképesztően csúnya bugok is felbukkannak
Öregecske koncepció agonizációja, amiért 25 eurót kérnek
Ez a honlap cookiekat használ annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményben legyen része böngészés közben. A cookie információk a böngészőjében kerülnek tárolásra, és olyan funkciókat hajt végre, mint például felismeri Önt, amikor visszatér a weboldalunkra, vagy segít a csapatunknak annak megértésében, hogy a webhely mely részeit találta érdekesnek és hasznosnak.
A cookie-beállításokat a bal oldalon található fülek navigálásával szabhatja személyre.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.