Eternal Threads – A türelem életeket menthet

A liverpooli Cosmonaut Studios az időutazás köré építette fel komor narratívát használó interaktív kalandját, amely többek között azt a kérdést is feszegeti, mit tennénk ha életünk fordulópontjain visszatérhetnénk a múltba, utólag befolyásolni a meghozott döntéseink következményeit.

A távoli jövőben járunk, ahol az időutazás már létezik. A Second Chance Project egyik újoncát alakítjuk, az Ügynökség feladata olyan múltbéli esetek feltárása, amelyek esetében felmerült, hogy elkerülhetők lettek volna. Első megbízásként egy olyan korábbi lakástűz kivizsgálását kapjuk, amiben hat ember veszítette életét, ezt az eseményt kell valamilyen módon megakadályozni. Közvetlen kapcsolatfelvételre az idővonal körüli huzavona miatt nincs lehetőség, csupán a tüzet megelőző hét napot piszkálhatjuk, ott kell lehetőséget találni a tragédia kivédésére.

Az említett hét napot egy szerkezet segítségével tudjuk megidézni, szabadon mászkálhatunk a helyszíneken, beleshetünk az áldozatok életébe, különböző a tűzvészt kiváltó nyomok után szaglászhatunk. Minden szobában vannak személyes holmik pl. naplók, levelek és szöveges üzenetek, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak az egyes szereplők magánéletébe, ugyanakkor több baljóslatú rejtély feltárására is esélyünk nyílik.

Az idővonalon szabadon ugrálva bármikor módosíthatunk egy-egy szálat, aminek következtében egyes darabkák eltűnnek, míg más lehetőségek megnyílnak, mindez meglehetősen komplex, ugyanakkor átlátható módon jelenik meg a játékban. Bár a koncepció elméletben szimplának tűnik a gyakorlatban mégsem egyszerű, ugyanis ha az egyik szereplőt más irányba tereljük az akár negatívan is befolyásolhatja a többiek sorsát, valamint a jövőre nézve is hátrányos lehet.

A tempó kifejezetten lassú, módszeresen vizsgálódva, egy helyszínre többször is visszalátogatva tudunk csak mindenki számára megfelelő döntéseket hozni. Sajnos interaktivitás terén nem teljesít jól a játék, az esetek nagyobb részében csupán passzív szereplők vagyunk, fizikai fejtörők egyáltalán nincsenek. Bár a szereplők az idő előrehaladtával egyre közelebb kerülnek hozzánk, történetszálaik érdekesek a végeláthatatlan pepecselés az idővel alaposan próbára teheti a türelmünket.

Ehhez jön még, hogy pl. hiába bukkanunk rá valahol egy érdekesnek ígérkező nyomra azt csak ott és akkor tudjuk megvizsgálni, amikor a történet szerint szükség van rá. A hétbe sűrített közel kétszáz szekvenciát nagyjából ötven ponton tudjuk módosítani, ami a korábban vázolt negatív-pozitív hatás miatt elég sok kombinációt jelent. Ahhoz, hogy senkit ne veszítsünk el nagyon sokat kell játszadozni, szerencsére több megoldás is létezik, amelyek persze a szereplők (illetve a hozzátartozók) jövőbeni életét is különböző módon befolyásolják, bár erre csak utalásokat kapunk.

A játék vizuálisan jól összerakott. Nyilván független projektként a költségvetés visszafogott volt, azonban ez nem hagyott szembetűnő, összképet rongáló nyomot az alkotáson. Miután egy pusztító tűzvész helyszínén kell mászkálni a mosottas és gyengébben világított látvány abszolút indokolt, így a gyengébb felbontású textúrák sem szúrnak annyira szemet. A színészi játék elég felemás, ugyanakkor a szövegkönyv kifejezetten erős, utóbbiért nagy piros pont jár az íróknak.