Pac-Man Museum+ – A muzeális daraboktól napjainkig

A Bandai Namco 2014-ben már kitárta egyszer a Pac-Man múzeumának kapuit, azonban úgy érezték, hogy tudják még mivel bővíteni az elmúlt nyolc év távlatában a múzeum kínálatát, így egy Plus utótaggal újra piacra bocsájtották. A Pac-Man Museum+ majd féltucat újabb játékkal kibővülve várja a látogatókat, csak ezúttal a PC mellett a Sony és a Microsoft aktuális konzoljai mellett, már Nintendo Switchre is elérhető.

Pac-Man a videojátékok egyik legjelentősebb képviselője, a ’80-as évek egyik legmeghatározóbb fémpénz nyelője, az arcade játéktermek központi figurája, szinte olyan, mint a Pong, az egész videojátékos történelem kialakulásának az alfája és omegája. Még a cikk írójának is volt szerencséje 8-10 éves kora környékén a Budapesti vidámpark arcade részlegében egy igazi Pac-Man automatán kergetni a szellemeket. Pac-Man apukája Toru Iwatani, minden idők egyik legnagyobb videojáték frencsájzát hozta tető alá 1980-ban, mára már bőven több, mint 14 milliárd dollár bevételt termelt, így tényleg egy kereskedelmi és kulturális örökséget tudhat maga mögött.

Pac-Man mellett Blinky, Pinky, Inky és Clyde neve is a köztudatban van, elvégre ez a csapat az elmúlt évtizedek során, már két televíziós sorozatban is szórakoztattak minket, ezzel is bizonyítva, hogy a videojáték ipar egyik emblematikus alkotásáról beszélhetünk. Ezúttal a Namco Bandai pedig egy újabb gyűjteményben szabadította ránk a jelenleg elérhető konzolokon és személyi számítógépeken Pac-Man 14 válogatott kalandját, amit a Now Production csapata rakott össze a Unity Engine-t felhasználva. Igen, aggodalomra adhat okot, hogy egy külsős csapatra bízták a projektet.

Négy évtizednyi Pac-Man történelem

PAC-MAN – 1980: A nagy klasszikus, ami lefektette a több évtizedes siker alapjait, már több, mint 40 éve kezdett hódításba a játéktermekben. Egy sárga golyóval apró sárga pöttyöket kell a lehető leggyorsabban behabzsolni, közben elkerülve a szellemek támadásait. A nagyobb gömbök rövid időre szuper képességgel ruháznak fel, ilyenkor a szellemek is kék színben pompáznak és Blinky, Pinky, Inky és Clyde is a feneketlen bendőnkben landolhat. A megemésztett szellemek visszarohanna a kiinduló arénájukba, ahol azonnal újra testet öltenek és folytatják a kísértésünket. A minél magasabb pontérték elérésének érdekében alkalmanként megjelenő gyümölcsökkel színesíthetjük Pac-Man menüjét.

SUPER PAC-MAN – 1982: A két évvel korábbi koncepciót újragondolták és próbáltak kicsit csavarni a korábbi macska-egér játékon. A sárga pöttyök helyett az útvesztőkben zöldségek, gyümölcsöket, sütemények, tükörtojásokat, harangokat, lóheréket, hamburgereket zárnak el, melyekhez az utat a megfelelő kulcs bekebelezésével nyithatjuk meg. A power-upként funkcionáló szellem evős Power bogyó mellett megjelent a nagy zöld pötty is, ami hősünkből Super Pac-Mant csinál és hatalmas méretével mindenen keresztül csapathat, ellenben szellemet nem tud fogyasztani.

PAC & PAL – 1983: A Pac & Pal az egy évvel korábbi koncepciót gondolja és bolondítja tovább, ugyanis kártyalapok felfordításával válnak elérhetővé a pálya egyes részein elzárt értékes gyümölcsök vagy képességek. Itt a szellemeket ehetővé tevő nagy bogyók helyett az S kártyával szuperképességre tehetünk szert, ezzel megbénítva az előttünk lévő ellenfeleket, a játékmenetet pedig Pal feltűnése teszi még izgalmasabbá, ugyanis a zöld kis masnis golyó lenyúlja előlünk az értékes gyümölcsöket.

PAC-LAND – 1984: A Pac-Land kapcsán a Namco tett egy kikacsintást a platformerek világába, ugyanis a piros kalapos hősünk sétálva megpróbált sértetlenül eljutni a pálya végére, melyben a szokásos szellem banda próbálta megállítani. A futással és ugrással kombinált játékmenet során a szellemek elkerülése és a gyümölcsök, valamint az extra képességekkel felruházó tárgyak begyűjtése a feladatunk, természetesen a nagy gömbök megszerzése itt is lehetővé teszik a szellemek bendőbe juttatását.

PAC-MANIA – 1987: A Pac-Mania komolyabb előrelépést hozott 1987-ben, ugyanis a klasszik kétdimenziós megoldást egy sokkal látványosabb izometrikus megoldás váltotta fel, aminek egyetlen hátránya a kisebb látótér volt. Már nem láttuk be az egész labirintust, csupán olyan 1/8-ad részét, így könnyebben álltak elő váratlan szituációk, amit a fejlesztők mesteri húzással próbáltak ellensúlyozni, ugyanis Pac-Manünk eszköztárában megjelent az ugrás lehetősége.PAC-ATTACK – 1993: A korszakra jellemzően a legtöbb hős magáévá tette a népszerű zsánereket, így Pac-Man sem maradhatott ki a Tetris szerű puzzle mókából, azaz a fentről érkező különböző alakzatok pakolgatásából. A játékos feladata a pályán a lehető leghamarabb felzabálni az összes szellemet, így a frissen érkező elemeket úgy kellett forgatni, hogy a szellemek egymás mellett helyezkedjenek el és az érkező Pac-Man mindet egymenetben fel tudja falnia. Az alig egy-két perces feladványok jellemzője az addikció volt és Pac-Man itt is kifogástalanul helyt tudott állni.PAC-IN-TIME – 1995: Mai szemmel már borzasztóan gyenge oldalra scrollozós platformer kalandjátékos Pac-In-Time egy újabb műfaji kikacsintás, 50 pályán kell pontokat gyűjtögetnünk és a különböző képességekkel (kalapács, tűzlabda, kötél) leküzdeni a nehézségeket, melyek a pálya végi ajtókig megnehezítik a dolgunkat. A kicsit esetlen vezérlés és az olykor irányíthatatlanul begyorsuló hősünk megnehezítette a pontos ugrásokat és platform mozdulatokat megkövetelő játékmenet szerethetőségét.

PAC-MAN ARRANGEMENT Arcade Ver. – 1996: Az eredeti 1996-os Pac-Man Arrangement verziójában a lépcsőszerű pályakialakítás is megnehezíti olykor a játékos dolgát, azonban a fejlesztők a játékmenet még izgalmasabbá tevése okán bevezették a dash nyilakat, amivel elkábíthatóak rövid időre a szellemek, valamint az ugró paneleket, melyekre rálépve a pálya egy másik részére repülhetünk. Az olyan új képességek mellett, mint a tükrözött Pac-Manünk, vagy a sebességnövelés ebben a játékban jelent meg először az egyidejű többjátékos, azaz a kooperatív mód, így egy haverral egyszerre zabálhattuk a bogyókat.PAC-MAN ARRANGEMENT CS Ver. – 2005: Az Arrangement egy későbbi CS verzióját is megkapjuk, ami a 2005-ben Sony PSP-re megjelent, alaposan felújított, de még kedvesebb és játékosbarátabb megközelítést használta. Már 3D-ben zabálhattuk a pöttyöket és bevezetésre kerültek az olyan új pályaelemek, mint az ajtók, a teleportok, a pályák szintkülönbségeit áthidaló liftek vagy a gyorsítómezők, melyekkel elkábíthatjuk a szellemeket. A világok végén pedig mindig egy király Boss harccal tudhattuk le a takarítást.

PAC-MAN CHAMPIONSHIP EDITION – 2007: Az eredeti alkotó, Toru Iwatani által újra értelmezett Pac-Man Championship verzióban felpörgeték az eseményeket egy időalapú pontszerzéssel és kapott a játék egy jókora vizuális és zenei tuningot, ami egy rendkívül szerethető új és modern megközelítésbe helyezte Pac-Mant. A Championship mód mellett Challenge és Extra módok is bővítették a kínálatot.PAC Motos – 2007: Egy egyszerűbb dodzsem koncepciójú alkotás 2007-ből, ami egy 1985-ös koncepción alapszik. A játszótér szélein vagy a belső lyukakon (esetleg az időközben keletkezett szakadásokon) kell kilökdösnünk az ellenfeleinket. Idővel gyorsítómezők, vagy csak a pálya billegése nehezítik a dolgunkat és stratégiailag fontos power-upokat gyűjtögethettünk, melyekből minden pálya elején feltuningolhattuk magunkat. Az erő, az ugrás vagy a feltöltődő támadások 5 szinten keresztül voltak erősíthetőek, és bizony sok esetben a jól megválasztott kombináció nélkül lehetetlen volt egy-egy pálya teljesítése (ezzel kicsit farmolós is lett a koncepció), a főellenfelekről már nem is beszélve.

PAC’N ROLL REMIX – 2007: A 2005-ös Pac’n Roll két évvel későbbi remixelt kiadásával is gurul hatunk egy jót, ami ugye egy Ballance, vagy a klasszikus Marble Madness szerű labdás gurulás, egy kis Sonicos utánérzéssel. Adott számú labdácskát kell begyűjtenünk, hogy az ellenőrző pontokon át tudjunk haladni és természetesen innen sem hiányozhatnak az életünket megkeserítő, de felzabálható szellemek. Különböző formákat ölthetünk és számos képességet is használhatunk, köztük a legújabb csoki power-uppal. Az eredeti Nintendo DS-es Pack’n Roll egyediségéből, azaz a ceruzás irányításból nyilván semmi nem maradt, így kicsit érthetetlen az identitását vesztett alkotás szerepeltetése.PAC-MAN BATTLE ROYALE – 2011: A PvP-re épülő Battle Royale verzióban akár négy játékos is egymásnak eshet, ahol a bogyók felzabálásán és a szellemek elkerülésén kívül még a többi játékos megkajálása is a feladatunk. A mindössze két perces menetek során leginkább a gyorsaság lesz a mérvadó, amelyik játékos ügyesen kapja el a növekedésért felelős lasztikat és falja fel a többi játékost, vagy aki utolsóként marad a két perc leteltével az lesz a győztes. Tök jó, de online multi nélkül vajon hányan fogják ezt négyesben élvezni?

PAC-MAN 256 – 2015: Az egyik legfiatalabb Pac-Man játék a csomagban a 2015-ös Pac-Man 256, melyben egy felfelé tartó pályán endless-run szerűen menekülünk a terepet felzabáló klasszikus 256-os pálya hibájától (glitch), ami itt is folyamatosan terjed az egész asztalon. Pac-Man a szellemek ellen szuperképességekkel veheti fel a harcot, tornádóval, lézerrel vagy óriás Pac-Manné változással okozhat kellemetlenséget a szellemek sorai között.

Változatos, de érthetetlen Pac-Man válogatás?

A listát átnyálazva akad néhány cím, ami valóban értelmetlen döntésnek tűnik, a Pac-Man Battle Royale helyett, főleg az online multiplayer lehetősége nélkül, biztos nem vagyunk egyedül azzal az elvárással, hogy szívesebben láttuk volna a listán mondjuk a Pac-Man Worldöt, vagy, ha már a változatosság volt a cél, akkor lehetett volna még tovább színesíteni a zsáneri kavalkádod egy kis kartozós (Pac-Man World Rally) vagy flipperezős (Pac-Man Pinball Advance) mókával is.

A múzeumos megközelítés helyett talán az arcede vonal lett volna értelmesebb, elvégre úgy építették fel a koncepciót, hogy megalkothatjuk saját játéktermünket, amiben a régi automaták kaptak helyet és egy TV-n az újabb címek. A Pac-Manezés közben nem csak a játékokhoz szükséges érméket kapjuk jutalmul, de szórja a rendszer az újabb arcade gép skineket, a termünket egyedibbé tevő háttereket és bútordarabokat, valamint folyamatosan oldjuk fel a zenéket a Jukeboxban is. Szintén az érméinket verhetjük el a Gashapon automatához caplatva és rengeteg figurát nyithatunk ki, ráadásul ezeket teljesen mikrotranzakció mentesen, ami csak tényközlés és távolról sem pozitívum.

A grafika a Unity motorral mindössze a kötelezőt képes hozni, viszont ennek is van előnye, mivel nem kér hatalmas hardverparkot a futtatáshoz, ami mondjuk valahol vicces is lenne néhány őskövület emulálása esetén. Talán inkább a dizájnerek nem erőltették agyon magukat, mivel a The Sims-es bútorpakolászás mellett nem jutott elég idő az érdekességek integrálására, így ne keresgéljünk video vagy képgalériákat, dokumentum anyagokat. Összetákoltak azért egy online ranglistás rendszert, ahol vagánykodhatunk a pontjainkkal és extraként kapcsolhatunk a klasszikusokat idéző CRT módot a régi gépeken (és növelhetjük a képernyő méretét).

Minden játékhoz elérhető a Guideban egy kis történet, billentyű kiosztás és a legkirályabb, hogy minden játék kapott pár egészen egyszerű, de azért közel sem könnyű küldetés csokrot, így hajthatjuk mondjuk a magas pontokat, a minél több szellem evészetet és a legtöbb teljesített pályát egy menet alatt. Ezek természetesen mindig játékspecifikusak, a 100%-os kimaxolásukhoz jó pár órát bele lehet tolni egy-egy játékba. Ezt közel senki sem fogja megtenni, de a játékidő ebben az esetben azért igencsak tetemes lehet, az alkalmi Pac-Manelés esetében 6-7 órát simán lehet benne találni. Az 20 eurós árazása még éppen elfogadható, az ár / érték arányon leginkább alázattal és alapossággal lehetett volna javítani, na meg persze több releváns és értelmesebb címmel. Végére még egy pozitívum, ugyanis a Pac-Man Museum+ megjelenésekor azonnal a Game Passben találta magát, így a Microsoft játékosok akár szinte ingyen nyüstölhetik (a visszafelé kompatibilitás révén PlayStation 5 és Xbox Series X konzolokon is játszható).