Stray – Amire Kenny és Kyle papája sem tud nemet mondani

A Stray két évvel ezelőtti State of Playes bemutatkozása alkalmával nem csak az elmacskásodott kockákat, de a játékosvilág nagyrészét azonnal elkapta, pedig csak annyi derült ki, hogy egy macskát kell majd irányítanunk egy neonokkal teli cyberpunk világban! Mikor kiderült, hogy a BlueTwelve Studio játéka a PlayStation Plus Extra és Premium szolgáltatások játékkatalógusában landol megjelenésekor, sokan aggodalmukat fejezték ki.

Na, de nem volt miért aggódni, elvégre az Annapurna Interactive (The Artful Escape, Outer Wilds, 12 Minutes) végezte a kiadói feladatokat ez pedig garancia a pazar játékélményre. A történet legelején főhősünk és három társa bemenekül az eső elől egy nagy gátrendszer fedett zegzugába, és miután elállt az eső megkezdődik a rövid oktató rész egy kis nyávogással, távolba nézéssel, fa kaparással, pocsolyából ivással és ugrálásokkal, ami egy szerencsétlen esettel zárul, ugyanis lezuhanunk a mélybe ezzel elveszítve szeretett családunkat!

Miután macseszunk magához tér a zuhanásból a szeméttenger között, pár apró lény (melyek totál a Half-Life Headcrabjeire hajaznak) kinyit egy ajtót, ami a halott városba vezet minket. Egy ismeretlen B-12 névre hallgató drónocska a távolból terelget minket, akivel egymást segítjük a történet során. A kapott háti tatyi inventory-ként funkcionál, hasznos holmikat, emlékeket gyűjthetünk bele. Egy képeslap formájában talál ránk a végcélunk, a külvilágot (Outside) ábrázoló kép arra ösztönzi a kis csapatot, hogy kijussanak ebből a különös cyberpunkos nyomorból, ahol a szabadság várja őket. Útközben pedig különös helyeket, falvakat kell felkutatnunk, hogy az ott élő robotok (Momo, Doc, Clementine, Zbaltazar) segítségével megtaláljuk a szabadulás kulcsát.

A jövőben is viszket a bolhacsípés?

A Stray nem egy vérbő akció-platformer, reméljük senki nem arra számított, hogy az ellenfelek fején fogunk ugrálni, mint mondjuk a Crashben, mert akkor biztosra vehető a csalódás. Ez egy vérbeli kalandjáték, sok párbeszéddel, tárgyak gyűjtögetésével, csereberélésével és néhol egy pici menekülős akcióval. Vannak nagyobb terek, mint például a The Slums névre keresztelt falucska, az Antvillage-i nagy fa vagy a Midtowni körzet, ahol kedvünkre barangolhatunk kicsit. Tényleg csak kicsit, mert a játék alapvetően zárt rendszerű és lineáris. Jól vannak adagolva az ugrálós, a kalandozós és az izgi menekülős szekvenciák, talán a játék ¾-nél bukkan fel picit az unalom, de elég gyorsan reagáltak is rá a fejlesztők.

A fejtörők nehézségére nem lehet panasz, nem várnak el extrém baromságokat, egy kalapboltba például úgy tudunk bejutni, hogy a kocsmában fetrengő melós robotot magához kell térítenünk, de küldetésen kívül akár barterezhetünk egy energiaitalt kottára, hogy végre tudjon zenélni az addig tétlenkedő muzsikus robot. A kaland csak azután veszi kezdetét, hogy csatlakozik hozzánk B-12, mert addig cirmoskánk csak kisebb tárgyak mozgatásában vagy lelökésében jeleskedik. B-12 segít a kommunikációban, a tárgyak használatában, vagy lámpásként a sötétben való tájékozódásban, idővel pedig még a túlélésben is. A feszült menekülős részek, vagy esetleg a lopakodós, rendőr drónok elől bújkálós szakaszok mellett, Doc (olyan, mintha Dr. Emmett Brownról mintázták volna) egyszer úgy megbütyköli B-12-t, hogy lila fénnyel szétpukkaszthatjuk az undi Zurkokat is. Azt azért szögezzük le, hogy nem válik shooterré a játék, csak egy rövid ideig kapjuk ezt a funkciót és nyilván nem korlátlanul használhatjuk, idő kell az újratöltődéséhez.

Nem fognak elmacskásodni a végtagjaink a történet végéig

Ugyan kicsit kopottasnak tűnhet néhol a grafika, azért kifejezetten szépek a tükröződések, ügyesen játszik a fényekkel, természetesen simán hozza 4K felbontáson is stabilan a 60 FPS-t. Leginkább a gyalogszőrös részletei terén domborít, még a sötétben megvillanó macskaszemek is leprogramozásra kerültek (ez ugye a macska szemfenekének azon része, ahol a retina fényvisszaverős tapetum lucidum rétegből áll). Az animációk is profik, futás közben hirtelen irányváltásnál megcsúsznak a tappancsai, ébredésnél nyújtózkodik, sérülés esetén pedig biceg, míg egy kis nyalogatással gyors gyógyulást nem idéz elő. Ha nem mozdulunk, akkor szórakoztatja magát, elkezd tisztálkodni, csóválja a farkát, és ha van valami a közelben akkor vadul pofozgatni kezdi, szóval nagyon szépen végigjárták, és leanimálták a macskák minden egyes tipikus mozdulatát.

A PC-s verzió stabilan, jól optimalizáltan fut, de mi a helyzet a PlayStation kiadásokkal? Az előző generációs PlayStationön jóval alacsonyabb (30 körüli) képfrissítéssel fut, ráadásul a grafika is karcsúbb hatást kelt, pedig PlayStation 4-ből is a Pro verzió dolgozott alatta. A jelenlegi generációs PlayStation esetében a bevilágítások, fények kezelése terén látható komolyabb különbség, tehát valamivel szebb is, nem csak sokkal gyorsabban fut PS5-ön. Az új vas nyújtotta extra élményekről pedig még nem is beszéltünk, mint a játéksúgó kártyák, amik tippekkel látnak el, vagy a 3D Pulse füles nyújtotta élmények. A DualSense kontroller lehetőségeiről sem felejtkeztek el, a hangszóróból jön a nyávogás és a dorombolás, a triggerek is dolgoznak, ha kaparászik a főhősünk és a haptikus visszacsatolás is aktív, leginkább dorombolásnál, ugrásoknál, cipelésnél, dörgölőzésnél tapasztalni.

Fantasztikus dallamok, ambient zajok, basszusok, elektronikus témák teszik tökéletessé a kirándulást. Tökéletesen teremtették meg az összhangot ebben a különlegesen extrém koncepcióban, ahol egy macska főhős próbál érvényesülni egy halott világban, melyet a robotok vettek irányításuk alá és pattanás szerű óriás kullancsok terrorizálják a világot. A művészeti dizájn kifejezetten kellemes, még annak ellenére is, hogy sok inspirációt merítettek máshonnan, a robotok eléggé hajaznak a Chappieben látottakra, a keleties jellegű sikátorok pedig mondjuk a Strangleholdban vagy az idei Ghostwire Tokyoban is szerephez jutottak. Szerencsére bugok csak ritkán fordulnak elő, legtöbbször a cicusunk lóg bele a falba, esetleg megakad a különböző objektumokban. Néhány esetben a rögzített kameraállások használata zavar bele picit az irányításba, de összességében minden gördülékenyen, dinamikusan zajlik. A megjelenésekor pont kapóra jöhet az új, kicsit még erőtlen PlayStation Plus szolgáltatás 7 napos Trial, azaz ingyen kipróbálható időszaka, ugyanis a 25 eurós Stray-t teljesen ingyenesen végigjátszhatjuk (más játékok mellett), ami egy kihagyhatatlan lehetőség mindenki számára.