NERO – Nem lennél a célkeresztjében

Fogadjunk, hogy ebben az irtózatos nyári hőségben mindenki egy kis Sri Lanka-i lopakodós TPS akcióra vágyik. Nincs is jobb egy forró dzsungelben a szúnyogok között osonni és halomra lőni a szeparatistákat. Az Arimac Lanka Private Limited neve senkinek nem fog ismerősen csengeni, nem régóta próbálják megvetni a lábukat a játékiparban, azonban a Nero után sem sokan fognak rájuk emlékezni, már az is biztos.

A Srí Lanka-i, azon belül Colombo székhelyű Arimac Digital egy egészen komoly, több száz alkalmazottat foglalkoztató IT cég, akik videojáték fejlesztéssel is elkezdtek kacérkodni (Arimac Lanka Private Limited). A Nero című alkotásukban egy igazi harcosnak próbáltak emléket állítani, és a Srí Lankai polgárháborús időket feldolgozni. A Srí Lanka-i polgárháború a colombói kormány és Liberation Tigers of Tamil Eelam között robbant ki 1983-ban. A szeparatista tigrisek egy független tamil államot szerettek volna létrehozni a sziget északkeleti részén. A vallási okokra is visszavezethető konfliktusnak 2009-ben lett vége a Tigrisek fegyverszünetet kértek.
A Nero címet azért kapta a játék, hogy ezzel tisztelegjenek Ranjith Premasiri Madalana névre hallgató Srí Lanka-i mesterlövész előtt, akinek 217 megerősített halálos Tigris találata volt és az ő hívójele volt a NERO. A történet azonban fikciós, egyetlen eseményt sem dolgoz fel a polgárháború idejéből, egy bosszú sztori részesei lehetünk a néhány órás történet során.

A lopakodós TPS shooter mindent biztosít, lopakodhatunk a bokrok között bujkálva, vagy gerillaharcokba bonyolódhatunk. A hangtompítós pisztolyunkkal vagy közelről elkapva csöndben likvidálhatjuk áldozatainkat, a holtesteket pedig el is rejthetjük az aljnövényzetben, mivel az őrjáratok nagylétszámú ellenállást riasztanak, ha egy holtestre bukkannak. A csöndes tevékenységekre buzdít a játékmenet, ugyanis a szűkös lőszerkészletek miatt, ha fel kell vennünk a harcot az olykor tucatjával érkező ellenfelekkel szemben, kénytelenek leszünk pontosan osztani a fejeseket és minden testet átkutatni néhány töltény reményében. Taktikai eszközök terén földhözragadtak voltak a fejlesztők, kétfél robbanószert (gránát és akna) vethetünk be vagy kavicsok dobásával terelhetjük el a figyelmet, illetve fütyüléssel hívhatjuk őket testközelbe egy halálos ölelésre.

A küldetések változatosak, még annak ellenére is, hogy főleg a dzsungeles, katonai bázisos területek dominálnak. A játéktér lineáris, kapunk néhány alternatív útvonalat, nyitottabb területeket, de összességében célunkat szinte mindig egyetlen úton érhetjük el, aknamezőkkel folyamatosan terelnek és beszorítanak, de az igazán lineáris szakaszok a belső helyszínekben zajló küldetések esetén lesz idegesítőek. A néhány órás játékidő alatt nagyon rossz időhúzós küldetésektől sem kímélnek meg, mint mikor sérültek kell vonaglani, kúszni perceken keresztül elkerülve az őröket, hogy kijussunk egy börtönből. Az újrahasznosítás is jellemző, miután megmenekültünk egy idegesítő mesterlövész kiképzéses (Sniper Training) pályát kell teljesíteni, amit át se lehet lépni, időre kell távoli célpontokat kilőni, hogy újra visszamehessünk a börtönblokkba.

Srí Lankáról jöttem, mesterségem címere: Mesterlövész

Fedezékrendszert nem kapunk, viszont bármilyen tereptárgyat használhatunk majd védelemre vagy elrejtőzés céljából, ugyanis a mesterséges intelligencia tuskó ostoba, ha elkerüljük a látómezejét, akkor vígan grasszálhatunk mellettük és ha észlelnek is, még akkor is másodperceink vannak míg felfogják, hogy mit is látnak, így van időnk az újbóli elrejtőzéshez. Igen, 2022-ben ez a fajta játékmenet már a kínos kategóriába tartozik, viszont megpróbálták legalább feldobni a mókát egy kis speciális képességgel, így hirtelen több ellenfél feltűnésekor aktiválhatjuk a Bullet Time-ot, hogy még nagyobb céllövöldét csináljunk az amúgy is vurstlikat idéző bugyutaságból. A sima katonák között feltűnnek néhol páncélozott egységek, de ezeket elég hátba lőni (amíg nem vesznek észre még könnyebb célpontok, mert egy kővel simán megfordíthatjuk őket), hogy rövidúton megpihenjenek. A mesterséges intelligenciát csalással próbálja egyenesbe hozni a rendszer, az ellenfelek futás közben is elég jól el tudnak trafálni, a kilométerekről a bokánk mellé gurított gránátokról már nem is beszélve.

A Nero annyira buta, hogy az már jó. Nem csak nehezen esik le az ellenfeleknek, ha kilőjük mellőlük (vagy előlük) a társukat, de simán meg lehet csinálni, hogy egy riadóztatásos utánpótlás érkezést úgy élünk túl, hogy bemenekülünk egy sátorba és a kis nyíláson berontó idiótákat tucatszámra kaszáljuk le fejlövésekkel. Küldetések után tudunk elkölteni képességpontokat, egy négyágú háló elemeiből mazsolázhatunk négy témakörben. A Health esetében az életerőnket és a gyógyító injekciókat növelhetjük, a Damage-nél a sebzésünket és a Bullet Time mértékét, a Capacity részben elköltött pontok a mozgási sebességünket és a nálunk lévő robbanószerek mennyiségét növelik, míg a Stealth kapcsán a láthatatlanságunkat és a kibocsájtott zajszintünket javíthatjuk. Játékstílusunktól függően az akcióra szavazók feltolják elsőként a sebzést és az életerőt és Rambó már arat is a harctéren. Ez a képességfejlesztősdi is kifullad pár küldetés után, ugyanis csak a feleslegesebb opciók maradnak.

Nero! Az eredményed majdnem Zéró

A megvalósítás minden eleme egy rideg terrortámadás tényével ér fel, amit Srí Lankán terveztek meg és a világ játékosai voltak a célpontok. A lassított távoli mesterlövész találatok mégjobban kiemelik a prosztó színvonalat, főleg a konkurensek, mint a CI Games Sniper Ghost Warrior vagy a Rebellion Games Sniper Elite játékai mellett. Még a Bullet Time az hagyán, de ez a lassított, minden effektet nélkülöző és az áldozat testével nulla interakciót kiváltó (fizikai sérülés, roncsolódás?) találatok büszke prezentálása, egyszerűen felfoghatatlan. Igyekeztek autentikus dél-ázsiai környezetet létrehozni esővel, cikázó villámokkal és a dzsungelekben, mocsarakban repkedő hatalmas szúnyogokkal, de ezek minősége nagyon távol van a jelenlegi színvonaltól. Az animációk rémesek, ilyet mozdulatokat még az ortopédián sem látni, az átvezető videok minősége és színvonala pedig értelmezhetetlen. Kellemes időutazásra szólítanak a ’90-es évek végére.

Annyira kínos mikor a fejlesztők megpróbálnak eladni egy értékelhetetlen funkciót, ráadásul úgy, hogy a büdös életben nem akarsz ezzel újra játszani, de szerintük a pálya végi értékelésünk eredményét, ha rangsorolják, akkor azzal majd újrajátszásra fognak biztatni. Sajnos az első 2-3 órás végigjátszás után sem fogunk késztetést érezni, hogy újra nekivágjunk Brutal nehézségi szinten a 9 pályának. Még a pályákon szétszórt Intelekre is nagy ívben szarik az ember, ami az útjába esik azt felkapja, de, hogy ezek keresgélésére induljon, az maga a lucskosan perverz vágyálom a fejlesztők részéről, amiben sosem lesz részük. Istenem, ezek a Srí Lankai fiúk, beszarás. Azt sem nagyon lehet felfogni, hogy míg egyes fontos dokumentumokat sátrak vagy épületek rejtenek, addig egy másik kötöget miért raknának egy konténer sarkához a földre vagy egy szemétkupacra? Bugyutaságok tömkelege, így 2022 környékén ezek már nem szoktak jellemzőek lenni.

Az ocsmány átvezetőket említettük, de ezek kapcsán kiemelhető egy kis pozitívum is, mégpedig, hogy eredeti nyelven halljuk a történetet (angol felirattal), persze a szinkronszínészek munkája minősíthetetlen és a képregényes sztorizás is roppant gyatra, hiába próbálták a rajzolt jelenetekkel árnyalni kicsit az összképet. Rettenetesen megerőszakolva magunkat, majd érzékszerveinket kockázatnak kitéve érdemes lehet, már csak tisztelet gyanánt adni egy esélyt a Neronak, elvégre 18 ezer dolláros büdzséből tákolták össze három évnyi kemény munka árán. A szuperkatonának való emlékállításos koncepció is dicséretes, így az egyébként önkritikának beillő 15 eurót talán jó szívvel rááldozhatjuk.